Infuenszer-példaképek – Hol húzzuk meg a privát szféra határát? 1.rész

Hétköznapjaink során mind magánéleti mind munkahelyi okokból gyakran kerülünk telefon, illetve számítógép közelébe. Ha a közösségi média felületein is jelen vagyunk, nagy kérdés lehet számunkra, hogy mit osszunk meg, és mit tartsunk meg magunknak a privát családi életünkből?

Ez pedig az egyedülállók, avagy párkapcsolatban (de nem együtt) élőket egyaránt érinti.

A kérdésre a válasz nem annyira fekete és fehér, mint amennyire gondolnánk. Hiszen nincs abban semmi rossz, ha kimaradunk a „megosztási versenyből”, és „like vadászat”-ból, de felfoghatjuk úgy is a dolgot, hogy semmi rossz nincs abban, ha megosztunk pár dolgot a családi életünkről, csak nem mindegy mit, hogyan, és mikor… és hol. Nem mindegy hogy önhitt narcisztikus internetes szátok vagyunk, vagy valóban valami hasznosat szeretnénk követőinknek mutatni. Arról nem is beszélve mennyi a hamisan vásárolt like, követés és aktivitás nem csak a szépségipar marketinggépezet által mozgatott bábú-profilokon, de a zenész szférában is. De lényegében bármely reklámokkal dolgozó területről beszélhetnénk ez ügyben. Családos emberként pedig kevés az olyan példakép, akik ép mentális háttérrel és skillekkel kezelik a magánéletük problémáit, vagy épp csak okos megoldásokat igénylő kérdéseit. Vannak, akiknek ehhez inspirációra van szükségük…és nem elég egy kép, egy jó idézet, vagy könyv.

A mai köztudatba az influenszer megnevezéssel bevonult hírességek, vagy épp internetes sztárok pontosan az utóbbi szerint cselekednek – lényegében felhúznak egy brandet, egy terméket, ami önmaguk egy adott elgondolás köré. Így „születtek meg” a fitnesz módszereket oktató fit kismamák, az egyetemista és egyúttal vállalkozó fiatal anyukák, vagy épp a nagycsaládos sportos apukák, akik posztjaikon keresztül termékeket reklámoznak, vagy épp hihetetlenebbnél-hihetetlenebb helyszínekről posztolnak módszerükről, gondolataikról, és küldetéstudatukról. De mi is az az influenszer?

„A hagyományos definíció szerint olyan ember, aki valamilyen hatással, befolyással van másokra. Itthon ez annyit jelent, hogy bárki, akinek van legalább ilyen-olyan módon összeszedett legalább ötezer követője, az kikiáltja magát annak. Saját magunkat influenszernek hívni a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szerénynek: azt deklaráljuk magunkról, hogy mi igenis hatással vagyunk emberekre, ha mi valamit csinálunk, azt mások (tudatosan vagy tudat alatt, nyíltan vagy mások előtt nem bevallottan) utánozni fogják.”

A témával foglalkoztak már egy 2018-ben publikált dokumentumfilmben is, melyet a Netflix készített, American Meme címmel. A film sajnos csak angol nyelven elérhető a szolgáltatónál, de érdemes megtekinteni, amennyiben lehetőségünk nyílik rá. Mind pszichológiai, mind marketinges, mind egészségtudatos életmód szempontjából érdekes kérdéseket vet fel a téma. A film alatt kiderül, hogy nem egyszer korábbi, megtört karrierjüket más szintekre emelő hírességek életútjának végét látjuk, ha csak a netes influenszer, vagy épp megbotránkoztató „meme” karrierjüket tekintjük. Pedig ott van a múlt is, amiről viszont ritkán beszélnek egy-egy hasonló dokmentumfilm kivételével (lsd. Paris Hilton mellett sok más híresség is egészen más szemszögből szerepel ebben a filmben a megszokotthoz képest).

Korábban is sokat cikkeztek már arról, hogy milyen szuper influenszerként tevékenykedni, hiszen hihetetlen karriert futhatnak be az internetről indult hírességek, hatalmas vagyongyarapítási potenciálra lelhet a gyanútlan internetező netes tevékenységével. Főleg ha épp egy jó ötlettel sikerül előrukkolnia, amire sokan vevők, avagy egy cég lehetőséget lát benne, és támogatást kap pl. termékek formájában. Köztudott tény, hogy a legtöbb külföldi modell, egy-egy parfüm, ruha vagy smink reklámozásáért hatalmas összegeket kereshet. És úgy néz ki az influenszerek népszerűsége egyre nő.

Ki ne akarna kényelmesen meggazdagodni? Tökéletesnek látszó, egészséges életet élni, és nem csak gyötrődni, ha bele kell néznie a tükörbe? De a téma akkor is kéréseket vet fel. Vajon megéri-e az árat, hogy nem megéljük a pillanatokat, hanem folyamatosan tökéletes pillanatokat akarunk posztolni? Felnézni az influenszerekre, akik nekünk szimpatikus dolgokat tesznek? Hol van a határa annak, hogy mit engedünk be közvetlen környezetünkbe.

A 444.hu oldalán olvasható marketinges szakembereken végzett kutatás tanulsága szerint az „influenszerekkel dolgozó szakmabeliek közel 80 százaléka mondta, hogy fő célcsoportjuk a 24-38 év közötti, millenialként ismert korosztály. A 39-53 év közötti X generáció a második legnagyobb megcélzott közönség, őket követi az Y generáció, azaz a 6-23 évesek. A szakmabeliek 90 százaléka szerint a véleményvezérek segítségével bonyolított kampányok a brandépítésben a leghatékonyabbak, és 69 százalékuk véli úgy, hogy az eladások növekedésére is hatással vannak. 73,3 százalékuk gondolja úgy, hogy az influenszer-marketing hatékony a márkahűség építésében, előző évben ezt még csak 53,3 százalékuk mondta.”

Más kérdés, hogy a nem egyszer photoshopolt képek mögött vajon mi az igazság, és valóban boldogok-e ezek a példamutató emberek, de érdekes áttekinteni kiket is ajánl nekünk a közösségi média.

Hogy ki miért tekint példaképként, vagy inspiráló hírességként valakire, egyéni ízlés kérdése. De érdekes kérdés, hogy valójában miért alakult úgy, hogy ma már sokunk szívesebben hallgat rájuk különféle kérdésekben, mint családtagjaira, vagy közvetlen barátaira…

Írta: Szibilla