A megbocsátás pszichológiája
- Dátum: 2019.03.05., 03:52
- Varga Ágnes Kata
- belső, bocsánat, düh, egészség, elme, ember, érzelem, harag, hirtelen, igaz, kapcsolat, lélek, megbocsátás, memória, méreg, nyom, őszinteség, psziché, pszichológia, test, veszekedés, vita
A mindennapjaink során hatalmas érzelmi kihívások kerülnek az utunkba, melyeket kisebb-nagyobb sikerekkel túl tudunk szárnyalni. A harag viszont olyan érzés, amely könnyen átveszi az irányítást a bizonytalan emberek érzelmei felett. Hirtelen felindulásból cselekedni olyan könnyű, mint levegőt venni. A megemelkedett pulzusszámunk jóvoltából több vér kerül az agyunkba, amely a hirtelen cselekedetek irányítójává válik. De ez az állapot valamennyire leküzdhető, és viszonylag hamar elmúlik. A nyomok, amiket hagy, azonban sok emberi kapcsolatot határoznak meg a mai napig.
Megbocsátani emberileg olykor lehetetlennek tűnik, méghozzá egy igen alapvető dolog miatt: az emberi memória nem törli ki csak úgy a haragot, amit érzünk. Az ellenünk elkövetett cselekvés nyoma azért marad meg, mert maga a cselekvés egy kellemetlen emlékként beépül az elménk belső fiókjába, ahonnan időről időre előjön. Előfordul ilyenkor, hogy egy személy látványa előidézi bennünk a kellemetlen érzést, amit a harag kialakulásának pillanatában éreztünk. És ezek ellen az érzelmek ellen nem sokat tehetünk, csupán a hirtelen reakciónk jelentőségét tudjuk átértékelni. Az alapvető viszonyulásunkat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy az úgynevezett megbocsátás ki tudjon bennünk alakulni. Ehhez pedig rengeteg tényező hozzájárul.
De mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is. Ezért nem valami könnyű.
Ezért erre is egyféle recept létezik: kemény elhatározás és kitartás kell. Mindez fejben dől el. Nem muszáj, hogy rögtön másképp érezzünk attól, hogy megbocsátunk neki. Elég, ha meg AKARUNK bocsátani. Elmondhatjuk őszintén az illetőnek, hogy rosszul érezzük magunkat, dühösek/szomorúak/megbántottak vagyunk, és tudjuk, hogy ez rossz. Szeretnénk másképp érezni, és úgy viselkedni, hogy ezt ne éreztessük, ennek ellenére nem biztos, hogy sikerül. Ezek tények, amelyeket ha közlünk, mindkettőnk életét meg tudjuk vele könnyíteni. Tehát, nincs mit tenni, próbálkozni kell, az attitűdünket kicsit megváltoztatni, és őszintén, de empátiával közeledni társaink felé.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.