Menü

A megbocsátás pszichológiája

A mindennapjaink során hatalmas érzelmi kihívások kerülnek az utunkba, melyeket kisebb-nagyobb sikerekkel túl tudunk szárnyalni. A harag viszont olyan érzés, amely könnyen átveszi az irányítást a bizonytalan emberek érzelmei felett. Hirtelen felindulásból cselekedni olyan könnyű, mint levegőt venni. A megemelkedett pulzusszámunk jóvoltából több vér kerül az agyunkba, amely a hirtelen cselekedetek irányítójává válik. De ez az állapot valamennyire leküzdhető, és viszonylag hamar elmúlik. A nyomok, amiket hagy, azonban sok emberi kapcsolatot határoznak meg a mai napig.

Megbocsátani emberileg olykor lehetetlennek tűnik, méghozzá egy igen alapvető dolog miatt: az emberi memória nem törli ki csak úgy a haragot, amit érzünk. Az ellenünk elkövetett cselekvés nyoma azért marad meg, mert maga a cselekvés egy kellemetlen emlékként beépül az elménk belső fiókjába, ahonnan időről időre előjön. Előfordul ilyenkor, hogy egy személy látványa előidézi bennünk a kellemetlen érzést, amit a harag kialakulásának pillanatában éreztünk. És ezek ellen az érzelmek ellen nem sokat tehetünk, csupán a hirtelen reakciónk jelentőségét tudjuk átértékelni. Az alapvető viszonyulásunkat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy az úgynevezett megbocsátás ki tudjon bennünk alakulni. Ehhez pedig rengeteg tényező hozzájárul.

De mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is. Ezért nem valami könnyű.

Ezért erre is egyféle recept létezik: kemény elhatározás és kitartás kell. Mindez fejben dől el. Nem muszáj, hogy rögtön másképp érezzünk attól, hogy megbocsátunk neki. Elég, ha meg AKARUNK bocsátani. Elmondhatjuk őszintén az illetőnek, hogy rosszul érezzük magunkat, dühösek/szomorúak/megbántottak vagyunk, és tudjuk, hogy ez rossz. Szeretnénk másképp érezni, és úgy viselkedni, hogy ezt ne éreztessük, ennek ellenére nem biztos, hogy sikerül. Ezek tények, amelyeket ha közlünk, mindkettőnk életét meg tudjuk vele könnyíteni. Tehát, nincs mit tenni, próbálkozni kell, az attitűdünket kicsit megváltoztatni, és őszintén, de empátiával közeledni társaink felé.

Amikor legyőznek az önmagunk felé táplált érzéseink

A környezetünk véleménye rólunk nagyban befolyásolja a saját véleményünket. A felénk táplált érzések pedig előbb-utóbb interiorizálódni fognak. Csakhogy mégis magunkban kell rendet tenni ahhoz, hogy a külvilág is elfogadhasson.

A sírás pszichológiája

Talán mindenki tudja, hogy mi az a sírás. Lényegében a könnytermelődés fokozódása valamilyen emocionális hatásra. Milyen érzelem válthatja ki? Nos, gyakorlatilag bármi, ami (akár pozitív, akár negatív irányban) elég erős ahhoz, hogy bennünket felkavarjon.

Tippek szorongás leküzdéséhez

A jövő kiszámíthatatlan, ezért teljesen normális, hogy olykor már előre, váratlanul felbukkanó problémák miatt aggódunk, és azon, hogy vajon képesek vagyunk-e kezelni azokat. Gondolhatunk itt mindennapos helyzetekre, csakúgy, mint hosszú távú felelősségeinkre.

Most akkor szép legyek vagy okos?

A külső adottságok és az intellektus közül melyiket tartjuk fontosabbnak? Magas fokú intelligenciára, vagy nem mindennapi szépségre törekedjen az, aki másokat le akar nyűgözni? Egyáltalán hogyan befolyásolja e két tényező a másokról alkotott véleményünket?

Praktikák önkontroll fejlesztéséhez

Az önkontroll vagyis fegyelmezettség emberi érték, összpontosítás, és következetesség eredménye. A mértékletesség, mint következmény előnyös a közösség és az egyén szempontjából is.