A megbocsátás pszichológiája
- Dátum: 2019.03.05., 03:52
- Varga Ágnes Kata
- belső, bocsánat, düh, egészség, elme, ember, érzelem, harag, hirtelen, igaz, kapcsolat, lélek, megbocsátás, memória, méreg, nyom, őszinteség, psziché, pszichológia, test, veszekedés, vita
A mindennapjaink során hatalmas érzelmi kihívások kerülnek az utunkba, melyeket kisebb-nagyobb sikerekkel túl tudunk szárnyalni. A harag viszont olyan érzés, amely könnyen átveszi az irányítást a bizonytalan emberek érzelmei felett. Hirtelen felindulásból cselekedni olyan könnyű, mint levegőt venni. A megemelkedett pulzusszámunk jóvoltából több vér kerül az agyunkba, amely a hirtelen cselekedetek irányítójává válik. De ez az állapot valamennyire leküzdhető, és viszonylag hamar elmúlik. A nyomok, amiket hagy, azonban sok emberi kapcsolatot határoznak meg a mai napig.
Megbocsátani emberileg olykor lehetetlennek tűnik, méghozzá egy igen alapvető dolog miatt: az emberi memória nem törli ki csak úgy a haragot, amit érzünk. Az ellenünk elkövetett cselekvés nyoma azért marad meg, mert maga a cselekvés egy kellemetlen emlékként beépül az elménk belső fiókjába, ahonnan időről időre előjön. Előfordul ilyenkor, hogy egy személy látványa előidézi bennünk a kellemetlen érzést, amit a harag kialakulásának pillanatában éreztünk. És ezek ellen az érzelmek ellen nem sokat tehetünk, csupán a hirtelen reakciónk jelentőségét tudjuk átértékelni. Az alapvető viszonyulásunkat kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy az úgynevezett megbocsátás ki tudjon bennünk alakulni. Ehhez pedig rengeteg tényező hozzájárul.
De mit is jelent az, hogy megbocsátok? Bizonyára nem azt, hogy amint kimondom, elszáll a haragom és a sértettségem. De semmiképpen nem is azt, hogy nagyvonalúan eltekintek a fájdalomtól, amit okoztál, vagy legalábbis ezt mondom, de aztán évekig felemlegetem. Persze, attól, hogy megbocsátunk, nem kell felejtenünk is. Nem a tettet kell felednünk, hanem a haragot, amit éreztünk. Minden egyes alkalom, mikor megbocsátunk, egy olyan esemény, amikor azt mondom: te fontosabb vagy, mint a düh, amit érzek. És jobban szeretem a kapcsolatunkat, mint amennyire mérges vagyok és szeretném, hogy igazam legyen. Igen, háttérbe kell szorítanunk a saját akaratunkat és néha az igazunkat is. Ezért nem valami könnyű.
Ezért erre is egyféle recept létezik: kemény elhatározás és kitartás kell. Mindez fejben dől el. Nem muszáj, hogy rögtön másképp érezzünk attól, hogy megbocsátunk neki. Elég, ha meg AKARUNK bocsátani. Elmondhatjuk őszintén az illetőnek, hogy rosszul érezzük magunkat, dühösek/szomorúak/megbántottak vagyunk, és tudjuk, hogy ez rossz. Szeretnénk másképp érezni, és úgy viselkedni, hogy ezt ne éreztessük, ennek ellenére nem biztos, hogy sikerül. Ezek tények, amelyeket ha közlünk, mindkettőnk életét meg tudjuk vele könnyíteni. Tehát, nincs mit tenni, próbálkozni kell, az attitűdünket kicsit megváltoztatni, és őszintén, de empátiával közeledni társaink felé.
A negatív gondolkodás hatásai és a mindfulness
Sokszor egyből a legrosszabbra gondolunk, pedig a negatív hozzáállás, gondolkodás károsan hat. Miért és hogyan rombol a negatív gondolkodás, és mit tehetünk ellene?
Hogyan kezeljük a testvérkonfliktusokat
Amikor megszületett a kistestvér és a nagyfiam kezébe adtuk, boldogan gondoltam arra, hogy milyen jó testvérek lesznek majd, mennyire szeretik és segítik majd egymást. Akkor nem jelent meg lelki szemeim előtt a sok vita, veszekedés köztük, állandó féltékenység, sok konfliktus, amelyeket most napi szinten próbálok hárítani, megoldani. Vajon mi áll a testvérkonfliktusok hátterében és hogyan segíthetünk rajtuk?
Mi állhat az irigység hátterében?
Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.
Melyek a verbális bántalmazás jelei?
Rengetegen válnak életük során szóbeli bántalmazás áldozatává, sokakban azonban nem is tudatosul, pedig a verbális bántalmazást fontos időben felismerni. Milyen jelei vannak?
Hogyan vészeljük át az életközépi válságot?
A 35-50 éves életkor kiváló időszak a visszatekintésre, de még nem túl késő az előre tekintésre sem, az esetleges újratervezésre. A nők esetében előtérbe kerül a gyermekvállalás kérdése, ha még nem szültek. A férfiak pedig megdöbbennek, milyen régóta vannak házasságban. Sokan kapuzárási pánikot is megélnek ebben az időintervallumban.