Menü

Bűntudat, bűnbánat, és amit a húsvét tanított nekünk róla

A húsvét alapvetően keresztény ünnep, de az évszázadok során beszivárgott a legtöbb népi kultúrába. Szinte minden népnek megvannak a maga szokásai ehhez az ünnephez kapcsolódóan, függetlenül attól, hogy milyen vallású a népesség legnagyobb arányban. És szinte egy olyan háztartás sincs, ahol ne ünnepelnék meg a húsvétot, ami a keresztény kultúrákban Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. De mit jelent mindez a hétköznapi ember számára?

Ha egyéb kontextusban nem is, de a tévé híradójában biztos valamivel árnyaltabb képet kapunk a feltámadás napjával kapcsolatban. Ahogy az azt megelőző időszakot, a böjtöt is egyre több színtéren tapasztalhatjuk meg. Bár mostanában az életmód-étrend összefüggésében egyre többen találnak rá a böjt fogalmára, a valódi jelentését mégiscsak a spirituális megtisztulás adja meg, amely a testi örömök megtagadásából és megvonásából adódik. Ez nem önsanyargatást jelent, inkább egy lemondást egy magasabb cél érdekében.

A böjt idején tanúsított bűnbánat vallási előzményekre vezethető vissza, amely úgy képzelhető el legkönnyebben, mint egy hosszú ösvény: folyamatos bűnbánattal és vezekléssel, engeszteléssel járjuk az utat, amelynek a végén az általunk elkövetett hibák kiengesztelődést találnak. Akár vallásos valaki, akár nem, a böjti időszak az önmagunkba nézést szinte maximális mértékben képes megtanítani.

Leginkább akkor vagyunk erre a lelki böjtre alkalmasak, ha hajlandóak vagyunk beismerni emberi természetünket és az ebből adódó alaphibákat. Ez nem azt jelenti, hogy emberi mivoltunkkal takarózunk, ha elkövetünk valamit, inkább azt, hogy elfogadjuk, olykor a „bűneinkkel” szembe kell néznünk. Sorra kell azt vennünk, nemcsak az alapján, amit mi annak gondolunk, hanem ami szerintünk mások szemében is az lehet. Ebbe nem fér bele az, hogy az igazunkat vitatjuk. A hiba az hiba, a bántás az bántás, a hazugság az hazugság. És ezt sem letagadnunk, sem kimagyaráznunk nem kell. Elhallgatnunk önmagunk elől pedig pláne nem.

A spirituális megtisztulásunk következő foka az, hogy a gyakori vagy akár egyszeri hibáinkat is elítéljük a magunk szemén keresztül. Kimondjuk, hogy amit tettünk, számunkra sem vonzó, és ösztönözzük magunkat arra, hogy ez a gondolat minden lehetséges megismétlődéskor óva intsen minket ugyanazon hibák elkövetésétől. Legvégül pedig próbáljuk önmagunkban megfogalmazni egy ígéretet vagy törekvést, hogy hogyan változtatunk, és hogy akaratunk szerint nem akarunk folyton hibázni másokkal szemben. Ezek után talán a bűntudattól is megszabadulunk.

A böjthöz és a bűnbánathoz tehát nem kell vallásosnak lennünk, elég csupán embernek. Ne feledjük, a mi hibáinkat nem más követi el helyettünk, hanem mi. És ezért mi érzünk bűntudatot, nem mások. És ez így van rendjén. De megtisztítani a lelkiismeretünket is nekünk kell, ehhez pedig semmi más nem szükséges, csupán a saját akaratunk.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Nemcsak támogató szülők léteznek

A szülők szeretete, nevelése és támogatása nélkül nem lennénk ott, ahol vagyunk – mondják sokan. A pszichológia jeles képviselői valamennyien egyetértenek abban, hogy a szülőkkel való kapcsolat és a szülők hatása meghatározza a személyiségünket. De ez nem mindig pozitív hatás.

A megalkuvás lélektana

Bonyolult rendszerünk számtalan önvédelmi mechanizmust alkot magának, s ezek a mechanizmusok könnyen alakulnak át szokássá. A megalkuvás is egy olyan cselekedet, amelyet annál könnyebben teszünk meg, minél többször van rá szükség.