Menü

Az adakozás lelki háttere

Az adakozásról általában az embereknek kétféle kép él a fejében: az utcán kéregető emberek látványa, illetve a nyilvános adománygyűjtő akciók. Szinte látjuk a színessel írt betűket a szemünk előtt, hogy „Bármekkora összeggel segítse, kérjük, a rászorulókat/betegeket/időseket”. És mivel nagyon sok ilyet látunk, egy idő után sajnos könnyen ignoráljuk is. De ez nem azért van, mert nem szeretnénk másoknak segíteni.

Vajon amikor adunk, belegondolunk-e ennek a mechanizmusnak a belső mozgató erejébe? Hogy igazából a legtöbb odavetett aprópénz vagy étel kinek is teszi a legjobbat? Hogy miből indul a késztetés, és az adakozás utáni elégedettség? Vajon tényleg azért adunk, hogy másoknak segítsünk, vagy azért, hogy mi jobban érezzük magunkat?

Valójában ez több tényezőből áll. Az embereket adakozáskor a sztereotípiái irányítják. Minden, amit a környezetükben addig tapasztaltak vagy hallomásból ismernek. Például, ha egy kevésbé ápolt ember kér segítséget, hajlamosak vagyunk rögtön rosszat feltételezni róla, mint például hogy alkoholra vagy valamilyen káros dologra fogja költeni a pénzt, vagy esetleg nem is szorul rá igazán, csak ki akarja használni az emberek jóindulatát. A hajléktalanokkal szemben számos negatív előítélet él a köztudatban, és velük szemben az ember könnyebben áll ellen. Valamiért van egy olyan tulajdonságunk, hogy sémákra építjük az emberi kapcsolatainkat, a hajléktalanokról pedig az a kép él bennünk, hogy tétlenek, a saját életük rendezésében teljességgel megbuktak, esetleg egyenesen ők tehetnek arról, ahová kerültek. A sajnálat és a szánalom olykor viszolygásba csap át velük szemben.

De tegyük fel, hogy amikor megengedhetjük magunknak, segítünk, nemtől, életkortól, származástól, állapottól függetlenül. Mit érzünk utána? Elégedettséget? Boldogságot? Ha igen, minek örülünk? Annak, hogy valakinek ezáltal nagyon kis mértékben jobb lett a napja, vagy annak, hogy hasznosnak érezzük magunkat a társadalom számára? Mi az, amit egyáltalán éreznünk kell?

Furcsa válasz, de a legjobb, ha semmit. Sok embernek az nem valódi segítség, ha egy kis aprót adunk neki. A pénz olyan eszköz, ami túlságosan könnyen fogy, ezért nem lehet arra alapozni, hogy mikor van vagy mikor nincs. Előfordulhat, hogy a figyelmünkkel, ötleteinkkel, jó tanácsainkkal többet tudunk tenni a rászorulókért, mint valamennyi pénzzel. Azt, ha az időnket rászánjuk olyan emberekre, akiknek szüksége van segítségre, egészen biztos, hogy nem fogjuk megbánni. Ezen felül természetesen mindenki úgy segít, ahogy tud. És ha nem tudunk, akkor sem szabad hosszú ideig tartó bűntudatot éreznünk. Hiszen valamink biztosan van, amivel a környezetünket segíthetjük.

Adni jó, de azt ne felejtsük el, hogy nem önmagunkért adunk, és nem azért, hogy mi megnyugtassuk a lelkiismeretünket. A tőlünk telhető legjobbat kell nyújtanunk mindenki felé.

A falusi fiatalok összetartó közössége

Sokszor felmerül a kérdés, hogy szép dolog falun lakni, mert csend, nyugalom van, de mit is kezdjen ott magával az ember, főleg egy fiatal?! Igen is van mit csinálni, erre egy nagyon jó példa egy kis falu fiatal közössége, akik nagyon kreatívan fogják össze a falu népét, hogy együtt szórakozhassanak, és felpezsdítsék nem csak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály életét is. Interjú a KIFLI közösségével és egy oszlopos tagjával, Bódog Bencével.

Házi mosogatógép tabletta

A mostani elsivatagosodó világunkban, ahol nagy kincs az egészség, Földünk és vizünk tisztaságának megóvása, sok módszert alkalmazhatunk, hogy vigyázzunk ezekre, magunkra és még spórolhatunk is vele, így kipróbáltuk a házi mosogatógép tablettát, íme, az eredmény.

A zsarolás négy arca, azaz az érzelmi zsarnokokról bővebben

Sok kínzó azonban inkább érzelmi húrokat penget, pl, szerelemmel teli légvárakat, elfogadást, családi meghittséget, vagy begyógyított sebeket ígér.

Bécs kihagyhatatlan látnivalói és nevezetességei

A szomszédos Ausztriában lévő Bécs barátságos, élhető város, tele történelmi látnivalókkal, amelyek Magyarország történelmében is fontos szerepet játszottak, köztük a Belvedere, Schönbrunn vagy éppen a Szent István Székesegyház. Magyarként ráadásul, ha az ország északnyugati részén élünk, akkor egész könnyedén elérhetjük Bécset. Az alábbi cikkben Ausztria fővárosának legfőbb látnivalóiról, nevezetességeiről írok. Valamint arra is választ kaphatunk, hogy egy-egy nevezetességet kinek ajánlom leginkább.

Út a papírmentes konyha felé

A gyerekvállalás időszaka talán sok újdonsült édesanyának válik egy olyan periódussá az életében, amikor a kevés szabadidejében inkább befelé fordul, vagy a környezete csinosításán kezd dolgozni. Hiszen úgy a legkényelmesebb egy kisbabával otthon, ha jól érezzük magunkat az otthonunkban. Mi sem lehetne jobb első lépés, mint egy papírmentes konyha. De hogyan lássunk neki?