Menü

Az adakozás lelki háttere

Az adakozásról általában az embereknek kétféle kép él a fejében: az utcán kéregető emberek látványa, illetve a nyilvános adománygyűjtő akciók. Szinte látjuk a színessel írt betűket a szemünk előtt, hogy „Bármekkora összeggel segítse, kérjük, a rászorulókat/betegeket/időseket”. És mivel nagyon sok ilyet látunk, egy idő után sajnos könnyen ignoráljuk is. De ez nem azért van, mert nem szeretnénk másoknak segíteni.

Vajon amikor adunk, belegondolunk-e ennek a mechanizmusnak a belső mozgató erejébe? Hogy igazából a legtöbb odavetett aprópénz vagy étel kinek is teszi a legjobbat? Hogy miből indul a késztetés, és az adakozás utáni elégedettség? Vajon tényleg azért adunk, hogy másoknak segítsünk, vagy azért, hogy mi jobban érezzük magunkat?

Valójában ez több tényezőből áll. Az embereket adakozáskor a sztereotípiái irányítják. Minden, amit a környezetükben addig tapasztaltak vagy hallomásból ismernek. Például, ha egy kevésbé ápolt ember kér segítséget, hajlamosak vagyunk rögtön rosszat feltételezni róla, mint például hogy alkoholra vagy valamilyen káros dologra fogja költeni a pénzt, vagy esetleg nem is szorul rá igazán, csak ki akarja használni az emberek jóindulatát. A hajléktalanokkal szemben számos negatív előítélet él a köztudatban, és velük szemben az ember könnyebben áll ellen. Valamiért van egy olyan tulajdonságunk, hogy sémákra építjük az emberi kapcsolatainkat, a hajléktalanokról pedig az a kép él bennünk, hogy tétlenek, a saját életük rendezésében teljességgel megbuktak, esetleg egyenesen ők tehetnek arról, ahová kerültek. A sajnálat és a szánalom olykor viszolygásba csap át velük szemben.

De tegyük fel, hogy amikor megengedhetjük magunknak, segítünk, nemtől, életkortól, származástól, állapottól függetlenül. Mit érzünk utána? Elégedettséget? Boldogságot? Ha igen, minek örülünk? Annak, hogy valakinek ezáltal nagyon kis mértékben jobb lett a napja, vagy annak, hogy hasznosnak érezzük magunkat a társadalom számára? Mi az, amit egyáltalán éreznünk kell?

Furcsa válasz, de a legjobb, ha semmit. Sok embernek az nem valódi segítség, ha egy kis aprót adunk neki. A pénz olyan eszköz, ami túlságosan könnyen fogy, ezért nem lehet arra alapozni, hogy mikor van vagy mikor nincs. Előfordulhat, hogy a figyelmünkkel, ötleteinkkel, jó tanácsainkkal többet tudunk tenni a rászorulókért, mint valamennyi pénzzel. Azt, ha az időnket rászánjuk olyan emberekre, akiknek szüksége van segítségre, egészen biztos, hogy nem fogjuk megbánni. Ezen felül természetesen mindenki úgy segít, ahogy tud. És ha nem tudunk, akkor sem szabad hosszú ideig tartó bűntudatot éreznünk. Hiszen valamink biztosan van, amivel a környezetünket segíthetjük.

Adni jó, de azt ne felejtsük el, hogy nem önmagunkért adunk, és nem azért, hogy mi megnyugtassuk a lelkiismeretünket. A tőlünk telhető legjobbat kell nyújtanunk mindenki felé.

Maradni vagy továbblépni?

Egy párkapcsolatban a válás sohasem könnyű. Ráadásul a neheze még csak ezután jön. A két fél egyedül marad a rengeteg emlékkel a párkapcsolatból, ezzel pedig meg kell tudni birkózni. Utána vannak, akik kapcsolatban maradnak egymással, vagy azért, mert korrektül váltak el, vagy pedig összeköti őket valami, mint például egy gyermek. Mások igyekeznek teljesen függetlenedni az előző párkapcsolatoktól. Miért történik mindez, milyen indokok motiválják az embereket a háttérben?

Miért jó a tengervíz?

Nincs is annál jobb dolog nyáron, mint amikor a napsütötte tengerparton barnulunk, pancsolunk és frissítőket iszogatunk. De abba bele sem gondolunk, hogy a sós tengervíz igazi csodaszer! Lássuk, miért is olyan jó…

Miért fontos a fényvédő?

Bőrgyógyászok és kozmetikusok egyaránt nem győzik kiemelni, hogy mennyire fontos a fényvédő gyakori kenése az arcra. Nemcsak nyáron, de télen is szükség lenne rá, azonban erről sokan megfeledkeznek.

Mi okozhatja a szemrángást?

A szemrángás, azaz tic, viszonylag gyakori tünet, főleg gyermekkorban. A tic alatt szemhunyorítást, arcrángást, szemöldökemelést értünk.

Milyen egy tökéletes piknik?

A szabadban rendezett összejövetelek mindig sikert aratnak, részei lehetnek egy kirándulásnak, vagy lehet egy szülinap, vagy más alkalom megünneplése is a barátokkal. Piknikre fel!