Menü

Erre figyelj ha kisgyerekkel mész strandolni

Gyerkőcökkel, pláne kicsikkel nagyon sok mindenre figyelni. Akinek gyereke van, folyamatos aggódásban él, azt hiszem ez normális, mégis a nyugalmunk érdekében tartsunk pár dolgot szem előtt. A kicsikkel mindenképp meg kell tanítani az alap adataikat, nevüket, lakcímüket, szüleik nevét, a panzió vagy hotel nevét, ahol nyaralás alatt megszállunk. Nem szívesen festem az ördögöt a falra, de sajnos nagyon hamar megvan a baj, kicsúszik a kis keze a miénkből, elkeveredik, elsodorja a tömeg s máris kitör a pánik. Láttam a neten olyan karkötőket, melyeken a gyerkőc szüleinek telefonszáma van, nem tartom túlzásnak, nagyon is jó ötlet!

Gyerekkoromban, mielőtt megkezdtük volna a szüleimmel a strandolást, bejártuk a strandot és anyu mindig megmutatott néhány támpontot, arra az esetre, ha netán elkeverednék. Egy nagyobb épület, egy színes bódé, a vízibiciklis stand. Ha ezeket megjegyzi a gyerkőc, könnyebben visszatalálhat, ha eltéved a tömegben. Köztudott, hogy felhevült testtel nem szabad egyből beugrani a vízbe, mégis sokan nem törődnek ezzel, nem veszik komolyan, pedig nagyon veszélyes és erre különösen oda kell figyelni, akárcsak a csúszdázásra! A biztonsági előírások okkal készülnek. Elsősorban a szülők feladata erre figyelni, nem illendő megvárni, amíg már az úszómester lép közbe.

Felelős szülőknek el kell mindent magyaráznia a csöppségeknek, nagyobbaknak, ha kell (és kell) akkor akár többször is.

Mélyvízben mindenképp karúszó vagy úszógumi használata ajánlott, s természetesen még így is felnőtt jelenlétében engedjük mélyebb vízben lubickolni. Azt hinném ez alap, de mikor látok családokat felelőtlenül strandolni, akkor mégis úgy gondolom, érdemes leírni. Igazi élmény hajókázni, vagy vízibiciklizni, azonban a mentőmellény használata kötelező, mint említettem nagyon hamar megvan a baj. Adjuk rájuk azt a mentőmellényt, nem véletlenül találták ki.

A féktelen pancsolás nálunk azzal jár, hogy egyáltalán nem akarnak kijönni a gyerekek a Balcsiból, könyöröghetünk nekik, ha mégis kijönnek a vízből, például vécére, rögtön bekenem őket naptejjel, itatom, etetem pár falattal, de sajnos van, hogy a naptej sem elég. Ilyenkor rajtuk hagyom a fehér pólójukat, homokozzanak, dagonyázzanak abban a vízparton, s a fejükre is világos sapit vagy kalapot teszek. A naptejnél fontos, hogy magas faktorszámú készítményt használjunk, lehetőleg 50 faktorú krémet vásároljunk, de 11 és 15 óra között próbáljuk a törpéket az árnyékban tartani, már amennyire lehetséges.

Tengerparton, főleg kavicsos, köves részeken fontos a strand cipő viselése, ami véd az éles kövektől és kagylóktól.

Ha ezeket a tudnivalókat betartjuk, akkor felhőtlen vakáció, nyaralás és strandolás vár ránk és gyerekeinkre.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

A fák és a természet gyógyító ereje

Nem véletlenül mondják, hogy ha beteg vagy, vagy akár stresszes, menj és sétálj egyet az erdőben.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?