Menü

Az elengedés művészete – tippek a stresszmentes élethez

A stressz, az aggódás, az idegesség ma már szinte minden ember hétköznapjait megkeserítik. Legyen szó külső vagy belső, saját magunk felé támasztott elvárásokról, a megfelelési kényszer ott van bennünk. Ez sokszor motiváció is lehet, de legtöbbször a mentális és a fizikális egészség rovására megy. Azonban nem muszáj így élni az életünket. Íme pár tipp és tanács, hogyan lehet stresszmentesen megélni a hétköznapokat!

Az első és talán legfontosabb: foglalkozz önmagaddal. Talán ma már senkinek nem kell megmagyarázni az „én-idő” fogalmát, aminek nagyobb súlya van, mint gondolnánk. A kiegyensúlyozott élet egyik legfontosabb alapkövét képezi a minőségi én-idő. Ez bármi lehet, edzéssel, művészetekkel, családdal töltött idő is, a lényeg, hogy ne a feladatokra, munkára, határidőkre koncentráljunk közben.

Ehhez kapcsolódik a rendszeresség. A kiegyensúlyozottsággal együtt jár a rendszer, tudjuk mit mikor csinálunk. Egy egyszerű időbeosztás csodákra lehet képes! Segít rendben tartani a teendőket és a segítségével olyan dolgokra is idő marad, amikre nem is gondolnánk.

A feszültséglevezetés is kiemelkedően fontos, szorosan kapcsolódik az én-időhöz. A hétköznapok során akarva-akaratlanul kerülünk olyan szituációkba, ahol feszültség generálódik. Ezt nem lehet kikerülni, azonban lehet jól kezelni. Fontos, hogy az életünkben mindennek meglegyen a helye és mindent a helyén kezeljünk. A munka feszültségét ne vigyük haza, az otthoni feszültséget pedig a munkahelyre.

Persze mindez a valós hétköznapokban sokszor nem így alakul. Hibázunk, mert emberek vagyunk és előfordul az is, hogy egy szituáció nem rajtunk áll. A lényeg az elhatározás és a tudatos jelenlét. Ne hagyjuk sodródni magunkat az eseményekkel!

Engedjük el az apró dolgokat! Fontos, hogy tudjunk szelektálni. Mi az, ami belefér az erőforrásainkba és ami prioritást élvez, és mi az, ami nem. Ez a szelektálás tényleg fontos alapja a stresszmentes életnek, mert amint megvan mi az, ami lényeges, el lehet engedni azt, ami valójában nem az. Az elengedés szabadsággal jár. A szabadság pedig kiegyensúlyozottsággal.

Mint írtam már az élet sokszor felülírja ezeket a helyzeteket, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon. A lényeg, hogy törekedj a rendszerességre, a szelektálásra, a feszültséglevezetésre. És fókuszálj arra, ami igazán fontos az életben.

Sipos Zsófia

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.