Menü

Az elengedés művészete – tippek a stresszmentes élethez

A stressz, az aggódás, az idegesség ma már szinte minden ember hétköznapjait megkeserítik. Legyen szó külső vagy belső, saját magunk felé támasztott elvárásokról, a megfelelési kényszer ott van bennünk. Ez sokszor motiváció is lehet, de legtöbbször a mentális és a fizikális egészség rovására megy. Azonban nem muszáj így élni az életünket. Íme pár tipp és tanács, hogyan lehet stresszmentesen megélni a hétköznapokat!

Az első és talán legfontosabb: foglalkozz önmagaddal. Talán ma már senkinek nem kell megmagyarázni az „én-idő” fogalmát, aminek nagyobb súlya van, mint gondolnánk. A kiegyensúlyozott élet egyik legfontosabb alapkövét képezi a minőségi én-idő. Ez bármi lehet, edzéssel, művészetekkel, családdal töltött idő is, a lényeg, hogy ne a feladatokra, munkára, határidőkre koncentráljunk közben.

Ehhez kapcsolódik a rendszeresség. A kiegyensúlyozottsággal együtt jár a rendszer, tudjuk mit mikor csinálunk. Egy egyszerű időbeosztás csodákra lehet képes! Segít rendben tartani a teendőket és a segítségével olyan dolgokra is idő marad, amikre nem is gondolnánk.

A feszültséglevezetés is kiemelkedően fontos, szorosan kapcsolódik az én-időhöz. A hétköznapok során akarva-akaratlanul kerülünk olyan szituációkba, ahol feszültség generálódik. Ezt nem lehet kikerülni, azonban lehet jól kezelni. Fontos, hogy az életünkben mindennek meglegyen a helye és mindent a helyén kezeljünk. A munka feszültségét ne vigyük haza, az otthoni feszültséget pedig a munkahelyre.

Persze mindez a valós hétköznapokban sokszor nem így alakul. Hibázunk, mert emberek vagyunk és előfordul az is, hogy egy szituáció nem rajtunk áll. A lényeg az elhatározás és a tudatos jelenlét. Ne hagyjuk sodródni magunkat az eseményekkel!

Engedjük el az apró dolgokat! Fontos, hogy tudjunk szelektálni. Mi az, ami belefér az erőforrásainkba és ami prioritást élvez, és mi az, ami nem. Ez a szelektálás tényleg fontos alapja a stresszmentes életnek, mert amint megvan mi az, ami lényeges, el lehet engedni azt, ami valójában nem az. Az elengedés szabadsággal jár. A szabadság pedig kiegyensúlyozottsággal.

Mint írtam már az élet sokszor felülírja ezeket a helyzeteket, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon. A lényeg, hogy törekedj a rendszerességre, a szelektálásra, a feszültséglevezetésre. És fókuszálj arra, ami igazán fontos az életben.

Sipos Zsófia

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?