Menü

Az elengedés művészete – tippek a stresszmentes élethez

A stressz, az aggódás, az idegesség ma már szinte minden ember hétköznapjait megkeserítik. Legyen szó külső vagy belső, saját magunk felé támasztott elvárásokról, a megfelelési kényszer ott van bennünk. Ez sokszor motiváció is lehet, de legtöbbször a mentális és a fizikális egészség rovására megy. Azonban nem muszáj így élni az életünket. Íme pár tipp és tanács, hogyan lehet stresszmentesen megélni a hétköznapokat!

Az első és talán legfontosabb: foglalkozz önmagaddal. Talán ma már senkinek nem kell megmagyarázni az „én-idő” fogalmát, aminek nagyobb súlya van, mint gondolnánk. A kiegyensúlyozott élet egyik legfontosabb alapkövét képezi a minőségi én-idő. Ez bármi lehet, edzéssel, művészetekkel, családdal töltött idő is, a lényeg, hogy ne a feladatokra, munkára, határidőkre koncentráljunk közben.

Ehhez kapcsolódik a rendszeresség. A kiegyensúlyozottsággal együtt jár a rendszer, tudjuk mit mikor csinálunk. Egy egyszerű időbeosztás csodákra lehet képes! Segít rendben tartani a teendőket és a segítségével olyan dolgokra is idő marad, amikre nem is gondolnánk.

A feszültséglevezetés is kiemelkedően fontos, szorosan kapcsolódik az én-időhöz. A hétköznapok során akarva-akaratlanul kerülünk olyan szituációkba, ahol feszültség generálódik. Ezt nem lehet kikerülni, azonban lehet jól kezelni. Fontos, hogy az életünkben mindennek meglegyen a helye és mindent a helyén kezeljünk. A munka feszültségét ne vigyük haza, az otthoni feszültséget pedig a munkahelyre.

Persze mindez a valós hétköznapokban sokszor nem így alakul. Hibázunk, mert emberek vagyunk és előfordul az is, hogy egy szituáció nem rajtunk áll. A lényeg az elhatározás és a tudatos jelenlét. Ne hagyjuk sodródni magunkat az eseményekkel!

Engedjük el az apró dolgokat! Fontos, hogy tudjunk szelektálni. Mi az, ami belefér az erőforrásainkba és ami prioritást élvez, és mi az, ami nem. Ez a szelektálás tényleg fontos alapja a stresszmentes életnek, mert amint megvan mi az, ami lényeges, el lehet engedni azt, ami valójában nem az. Az elengedés szabadsággal jár. A szabadság pedig kiegyensúlyozottsággal.

Mint írtam már az élet sokszor felülírja ezeket a helyzeteket, de nem szabad, hogy ez befolyásoljon. A lényeg, hogy törekedj a rendszerességre, a szelektálásra, a feszültséglevezetésre. És fókuszálj arra, ami igazán fontos az életben.

Sipos Zsófia

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?