Menü

Érdemes-e beolvadni a tömegbe, csak hogy jó viszonyban légy egy csoporttal?

A kérdés pedig valójában az, hogy a személyiségünk belső jegyei egyeznek-e a csoport arculatával, és ha igen, milyen mértékben. Ez ugyanis meghatározza, hogy a csoporton belül milyen helyzetbe, szerepbe kerülünk. Ezek a szerepek nem állandóak, és nem mintaszerűek, de van néhány sztereotip tag, aki minden csoportban kiválasztásra kerül. Ilyen például az origó, vagyis a csoport középpontja. Ő könnyen mozgat szálakat, mindenkivel kapcsolatot tud tartani, és valahogy mindenki úgy érzi, hogy vele jó viszonyban kell lenni. Vannak hallgatók, akik általában ritkábban szólnak hozzá a közös beszélgetésekhez, kevesebbszer szorgalmazzák a találkozást, és a csoportot inkább egyének összességeként kezelik, nem egy nagy egészként, ami megtörhetetlen. Egyenként jól tudnak kommunikálni a tagokkal, de a csoportban meglehetősen hallgatagok. És sajnos minden csapatban vannak olyanok, akikre valahogyan másképp néznek. Vagy azért, mert valamilyen elvárásoknak nem felelnek meg, vagy azért, mert nincsenek olyan jó kapcsolatban a többiekkel.

Mit kell tenni, ha érzed, hogy te vagy az, aki eltér a többiektől? Érdemes feladni a személyiséged kis részét azért, hogy a közösség tagjai közé jobban be tudj illeszkedni? Valójában nem. De természetesen lehet tenni azért, hogy csökkenjen az a gát, ami elválaszt a teljes beilleszkedéstől. Készülhetsz a közös témákból, érdeklődhetsz a többiek iránt, lehetsz kedves, előzékeny, és fordulhatsz bizalommal a társakhoz. Ez mind nem is olyan nehéz, csak némi odafigyelést igényel. De a szokásaidat és a viselkedésedet, az elveidet megváltoztatni csak azért, hogy mások kedvében járj, sohasem szabad.

Vegyünk néhány konkrét példát! Ha a csapat, amelynek részese vagy, sűrűn szeret eljárni egymáshoz, esetleg együtt buliznak, közös programokat szerveznek, akkor jó, ha a programok legnagyobb részében te is részt veszel. Hogy miért? Mert ha áldozol rájuk a szabadidődből, azt később értékelni fogják. De ha az események során valami olyanra szeretnének rávenni, ami ellenkezik a meggyőződéseddel, akkor azt finoman visszautasíthatod, lelkiismeret-furdalás nélkül. A véleményed elfogadása az ő feladatuk, de annak tálalása a tiéd. Lehet úgy is véleményt nyilvánítani, hogy senkit sem bántasz meg vele. Fontos azonban, hogy légy ebben a kérdésben elég határozott. És hidd el, csak azért, mert van olyan dolog, amiben nem szeretnél részt venni, még nem biztos, hogy benned van a hiba. De ha igazán igyekszel, hogy kellemes társaság légy, akire számíthatnak, előbb-utóbb biztosan kedvelni fognak azért, amilyen vagy. Nem kell ezért megváltoznod.

Varga Ágnes Kata

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.

Művészetterápia, a felszabadító alkotás

Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.

Nem csak a problémás kutyáknak való: ezért hasznos a kutyaiskola

Sokan még mindig úgy gondolnak a kutyaiskolára, mint egyfajta „javítóintézetre”: ha a kutya húzza a pórázt, nem hallgat a gazdájára, ugrál a vendégekre, elszökik, vagy éppen fél más állatoktól, akkor ideje szakember segítségét kérni. Pedig a kutyaiskola ennél jóval többről szól. A tanulás nem feltétlenül azért fontos, mert valamilyen problémát kell megszüntetni, hanem azért is, hogy a kutya és gazdája könnyebben megértsék egymást.