Menü

Érdemes-e beolvadni a tömegbe, csak hogy jó viszonyban légy egy csoporttal?

A kérdés pedig valójában az, hogy a személyiségünk belső jegyei egyeznek-e a csoport arculatával, és ha igen, milyen mértékben. Ez ugyanis meghatározza, hogy a csoporton belül milyen helyzetbe, szerepbe kerülünk. Ezek a szerepek nem állandóak, és nem mintaszerűek, de van néhány sztereotip tag, aki minden csoportban kiválasztásra kerül. Ilyen például az origó, vagyis a csoport középpontja. Ő könnyen mozgat szálakat, mindenkivel kapcsolatot tud tartani, és valahogy mindenki úgy érzi, hogy vele jó viszonyban kell lenni. Vannak hallgatók, akik általában ritkábban szólnak hozzá a közös beszélgetésekhez, kevesebbszer szorgalmazzák a találkozást, és a csoportot inkább egyének összességeként kezelik, nem egy nagy egészként, ami megtörhetetlen. Egyenként jól tudnak kommunikálni a tagokkal, de a csoportban meglehetősen hallgatagok. És sajnos minden csapatban vannak olyanok, akikre valahogyan másképp néznek. Vagy azért, mert valamilyen elvárásoknak nem felelnek meg, vagy azért, mert nincsenek olyan jó kapcsolatban a többiekkel.

Mit kell tenni, ha érzed, hogy te vagy az, aki eltér a többiektől? Érdemes feladni a személyiséged kis részét azért, hogy a közösség tagjai közé jobban be tudj illeszkedni? Valójában nem. De természetesen lehet tenni azért, hogy csökkenjen az a gát, ami elválaszt a teljes beilleszkedéstől. Készülhetsz a közös témákból, érdeklődhetsz a többiek iránt, lehetsz kedves, előzékeny, és fordulhatsz bizalommal a társakhoz. Ez mind nem is olyan nehéz, csak némi odafigyelést igényel. De a szokásaidat és a viselkedésedet, az elveidet megváltoztatni csak azért, hogy mások kedvében járj, sohasem szabad.

Vegyünk néhány konkrét példát! Ha a csapat, amelynek részese vagy, sűrűn szeret eljárni egymáshoz, esetleg együtt buliznak, közös programokat szerveznek, akkor jó, ha a programok legnagyobb részében te is részt veszel. Hogy miért? Mert ha áldozol rájuk a szabadidődből, azt később értékelni fogják. De ha az események során valami olyanra szeretnének rávenni, ami ellenkezik a meggyőződéseddel, akkor azt finoman visszautasíthatod, lelkiismeret-furdalás nélkül. A véleményed elfogadása az ő feladatuk, de annak tálalása a tiéd. Lehet úgy is véleményt nyilvánítani, hogy senkit sem bántasz meg vele. Fontos azonban, hogy légy ebben a kérdésben elég határozott. És hidd el, csak azért, mert van olyan dolog, amiben nem szeretnél részt venni, még nem biztos, hogy benned van a hiba. De ha igazán igyekszel, hogy kellemes társaság légy, akire számíthatnak, előbb-utóbb biztosan kedvelni fognak azért, amilyen vagy. Nem kell ezért megváltoznod.

Varga Ágnes Kata

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?