Menü

Számoljunk el tízig. Vagy?

Amikor valaki, vagy valami feldühít bennünket, azonnal megváltozik a hangulatunk, viselkedésünk: kiabálunk, vagy csapkodunk, esetleg káromkodunk is, de rettentő dühösek leszünk hirtelen. Van, aki könnyebben kezeli ezt, és pár perc múlva lehiggad, más sokáig bosszankodik, idegeskedik, pedig az önuralmunkat meg kell őrizni, minden körülmények között. A főnököm mindig azt mondta: „ha igazunk van, azért, ha nem, akkor pedig azért.”

Hogyan kezeljük a dühkitöréseinket és milyen módon nyugodhatunk meg mielőbb? Vannak erre is módszerek.

Én először azt szoktam gyorsan átgondolni, hogy hol lesz ez a probléma egy hét, egy hónap, egy év múlva…Valószínűleg már nem lesz olyan nagy probléma, megoldódik így vagy úgy, nem érdemes idegeskedni miatta, hiszen egy hónap vagy fél év távlatából már banális dolognak fog tűnni, amiért kár volt háborogni, másokkal összeveszni.

Van, aki szerint segít békét, nyugalmat árasztó szavakat ismételgetni magunkban, csukjuk be a szemünket, lélegezzünk mélyen, s gondoljunk arra erősen: „nyugodt vagyok”.

Ha lehetőségünk van rá, relaxáljunk. A relaxációs gyakorlat semmilyen felszerelést nem igényel, és mégis képes lehet helyreállítani a lelkünk egyensúlyát. Kényelmesen elhelyezkedünk egy székben, vagy kanapén, behunyjuk a szemünket és lazítunk, meditálunk, relaxációs zenét hallgatunk és megszabadulunk a problémás gondolatoktól.

El kell menni sportolni. Gyakran, rendszeresen. Ez szerintem az egyik legjobb eszköze a stresszlevezetésnek, idegességűzésnek. Egy jó futás rendbe teszi a fejünkben a káoszt. Nem oldja meg a problémákat, de segít hideg fejjel, nyugodt lélekkel, átgondoltan szembenézni velük. Nagyon fontos stresszhelyzetben a légzés kontrollja. Ha idegesek vagyunk, légzésünk szaporává válik. Szívjunk friss levegőt, lélegezzünk mélyeket, pár perc múlva kicsit csökken a feszültség és tovább lehet gondolni, mi következzen.

Nyugtató teák is léteznek, lehet érdemes inni alkalmanként, ha hosszútávon stresszes a munkahelyünk, az életünk, rendszeresen alkalmazva a teákat – például kamilla, vagy citromfű -, csak úgy, mint a sportot, segíthetünk magunkon.

Foglaljuk el magunkat a rossz szokások helyett. Kolleganőm a körmét rágja, vagy a száját, más ismerősöm pszichés köhögésbe kezd. Ezek helyett nagyon tudatosan valami más cselekvésre kell váltanunk. Forró fürdő. Szerintem az mindenre jó. Pláne, ha van levendula illatú habfürdőnk. Én mondom, az mindenre jó. Magnézium. Érdemes szedni időnként. Sportolóknak is, meg amúgy is. Nem árt. stresszkezelésre, magnéziumhiányra. A hagyományos kínai orvoslás hatékonyságát sokan megkérdőjelezik, pedig már rengeteg egészségügyi problémát kezelnek akupresszúrával, melynek lényege bizonyos pontok kézzel való nyomogatása, és ezáltal a hozzájuk kapcsolódó szervek egészséges működésének elősegítése, ehhez szakemberek tudnak pontos tanácsot adni.

A stressz, az idegesség, a düh, a harag tönkre teheti a mindennapjainkat, az életünket, ha nem tanuljuk meg csillapítani, kordában tartani önmagunkat. Úgyhogy nyugalom, béke.

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.

Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk

Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.