Hűtlenség és őszinteség - avagy amiről nem tud, az nem fáj?
- Dátum: 2019.11.07., 02:26
- Varga Ágnes Kata
- cselekedet, döntés, érzelem, felelősség, hűség, hűtlenség, kapcsolat, lélek, megbocsátás, őszinteség, párkapcsolat, pszichológia, szerelem, tett
Nagyon nehéz kérdésről van szó. Főképpen azért, mert nem könnyű megváltoztatni az emberekben azt az előítéletet, hogy létezik egy vétkes és egy áldozat az ilyen történetekben. Ha minden fekete és fehér, nincs is miről beszélni. Csakhogy mindkét oldalra ugyanolyan valószínűséggel kerülhetünk, és ez csupán egy hiba, nem pedig egy tulajdonság, ami meghatároz minket. Ha valaha te is fontolóra vetted a megcsalást, vagy eljutottál a tettekig is, bizonyára gondot okozott a kérdés, hogy hogyan tovább. Elmondd-e az egészet a párodnak? Vagy inkább hallgass róla és próbáld máshogyan jóvátenni?

A hallgatásnak, bár nem a legegyenesebb út megvannak a maga előnyei, gondolhatjuk. Hiszen a párunk nem tudja meg, ezáltal nem is fogja nyomasztani a tettünk súlya, és a megbocsátás terhe. Nem fog másképpen tekinteni sem ránk, sem magára. Bennünk viszont a bűntudat mély nyomot hagy, ami megakadályozza, hogy újra elkövessük ezt a hibát. Mindenki jól jár, nem igaz? Nos, nem. Ha el is tekintünk attól a közhelytől, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül, számos más tényező is megkeseríti a további életünket. Valakinek úgyis el kellene mondanunk, hiszen magunknak megbocsátani lehetetlen anélkül, hogy az elmesélés által enyhítenénk a bűntudatunkon. Nagyon valószínű, hogy később úgyis elmondanánk a párunknak, ami nyomaszt.

De ha őszinték akarunk lenni, hogyan csináljuk? Lehetőleg gyorsan. Oda kell állnunk a párunk elé, egyenesen a szemébe nézni, és röviden elmondani, ami történt. Nincs értelme a halogatásnak és a hosszas bevezetőnek, mert attól csak idegesebb lesz. Inkább a végén mondd el, hogy megbántad, és életed legnagyobb hibájának tartod. Tanúsíts megértést vele szemben, és légy türelmes. Hagyd gondolkodni, hagyd, hogy egy kis szeletet megértsen a te oldaladból is! Ha ez sikerül neki, később meg tud majd bocsátani. A bizalmát visszaszerezni nehezebb lesz. Ez egy olyan dolog, amit te sem irányíthatsz, és ő sem. Hagyni kell újra felépülni. Csakhogy nem biztos, hogy a párod akar erre lehetőséget adni. És ha nem, akkor is muszáj az ő döntését elfogadnod. Talán egy kis külön töltött idővel a helyzet javulni fog. Ha azt szeretnéd, hogy a párod megértő és türelmes legyen veled szemben a tettedet illetően, akkor légy te is az vele a tetteid feldolgozását illetően. Ez az egyetlen út a béke felé.
Varga Ágnes Kata
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?