Hűtlenség és őszinteség - avagy amiről nem tud, az nem fáj?
- Dátum: 2019.11.07., 02:26
- Varga Ágnes Kata
- cselekedet, döntés, érzelem, felelősség, hűség, hűtlenség, kapcsolat, lélek, megbocsátás, őszinteség, párkapcsolat, pszichológia, szerelem, tett
Nagyon nehéz kérdésről van szó. Főképpen azért, mert nem könnyű megváltoztatni az emberekben azt az előítéletet, hogy létezik egy vétkes és egy áldozat az ilyen történetekben. Ha minden fekete és fehér, nincs is miről beszélni. Csakhogy mindkét oldalra ugyanolyan valószínűséggel kerülhetünk, és ez csupán egy hiba, nem pedig egy tulajdonság, ami meghatároz minket. Ha valaha te is fontolóra vetted a megcsalást, vagy eljutottál a tettekig is, bizonyára gondot okozott a kérdés, hogy hogyan tovább. Elmondd-e az egészet a párodnak? Vagy inkább hallgass róla és próbáld máshogyan jóvátenni?

A hallgatásnak, bár nem a legegyenesebb út megvannak a maga előnyei, gondolhatjuk. Hiszen a párunk nem tudja meg, ezáltal nem is fogja nyomasztani a tettünk súlya, és a megbocsátás terhe. Nem fog másképpen tekinteni sem ránk, sem magára. Bennünk viszont a bűntudat mély nyomot hagy, ami megakadályozza, hogy újra elkövessük ezt a hibát. Mindenki jól jár, nem igaz? Nos, nem. Ha el is tekintünk attól a közhelytől, hogy az igazság előbb-utóbb kiderül, számos más tényező is megkeseríti a további életünket. Valakinek úgyis el kellene mondanunk, hiszen magunknak megbocsátani lehetetlen anélkül, hogy az elmesélés által enyhítenénk a bűntudatunkon. Nagyon valószínű, hogy később úgyis elmondanánk a párunknak, ami nyomaszt.

De ha őszinték akarunk lenni, hogyan csináljuk? Lehetőleg gyorsan. Oda kell állnunk a párunk elé, egyenesen a szemébe nézni, és röviden elmondani, ami történt. Nincs értelme a halogatásnak és a hosszas bevezetőnek, mert attól csak idegesebb lesz. Inkább a végén mondd el, hogy megbántad, és életed legnagyobb hibájának tartod. Tanúsíts megértést vele szemben, és légy türelmes. Hagyd gondolkodni, hagyd, hogy egy kis szeletet megértsen a te oldaladból is! Ha ez sikerül neki, később meg tud majd bocsátani. A bizalmát visszaszerezni nehezebb lesz. Ez egy olyan dolog, amit te sem irányíthatsz, és ő sem. Hagyni kell újra felépülni. Csakhogy nem biztos, hogy a párod akar erre lehetőséget adni. És ha nem, akkor is muszáj az ő döntését elfogadnod. Talán egy kis külön töltött idővel a helyzet javulni fog. Ha azt szeretnéd, hogy a párod megértő és türelmes legyen veled szemben a tettedet illetően, akkor légy te is az vele a tetteid feldolgozását illetően. Ez az egyetlen út a béke felé.
Varga Ágnes Kata
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.