Menü

A bókolás lélektana

A bókolás olykor nem is igazán egy hétköznapi tevékenység, inkább művészet. Rengeteg körülménye van, aminek nem árt megfelelni, feltéve, hogy kellemes hatást szeretnénk elérni vele.

Az egyik ezek közül az, hogy olyan tulajdonságát dicsérjük meg az illetőnek, amely valóban elismerésre méltó, és amit a dicsért fél is annak tart. Ellenkező esetben ugyanis könnyen gúnyként, iróniaként azonosíthatják a megjegyzésünket. Ez az eset akkor is előfordulhat, ha nem megfelelő stílusban tálaljuk mondandónkat. Például, ha trágár vagy vulgáris szavak kíséretében dicsérünk, azzal magát a dicséret tárgyát képező tulajdonságot tesszük komolytalanná. Így pedig az illető inkább sértésnek fogja fel az általunk bóknak szánt megjegyzést. A következő kritérium pedig az, hogy a megfelelő személyt dicsérjük meg. Vagyis, hiába magasztaljuk az egekig valakinek valamilyen tulajdonságát, ha az illetőt nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy ilyen szintű megjegyzést tegyünk. Magyarul, ha ismeretlent dicsérsz, akkor figyelj arra, hogy ne mélyedj bele olyan részletekbe, amelyeket a szituációból kifolyólag nem ismerhetsz. Pillanatnyi álláspontot fogalmazz meg, és inkább állapotszerű tájékoztatást adj a véleményedről, mint átfogót.

Ne mondj például olyat, hogy "te egy nagyon kedves ember vagy", ha az illetőt először látod. Fontos az is, hogy kerüld a túlzásokat, hiszen ezek is hiteltelenné változtatják a bókot, akármilyen komolyan gondold is azt. Tartózkodj például az olyan mondatoktól, hogy "neked van a legszebb hangod, amit valaha hallottam", vagy "a te szemeid szépsége mellett mindenki másé eltörpül". Ilyen esetekben ugyanis megsérthetjük azt, aki esetleg kívülállóként hallja megnyilvánulásunkat, másrészt azt a benyomást keltjük, hogy könnyen meggyőzhetőek és elbizonytalaníthatóak vagyunk, akik első benyomás alapján ítélnek. Inkább megfontoltabban, szolidabban dicsérjünk, így annak komolyságában kevésbé fognak kételkedni.

A bókokat illik fogadni is, nincs szükség szabadkozásra, nyugodtan megköszönhetjük az illetőnek, hogy észrevett rajtunk egy dicséretre méltó tulajdonságot. Jó, ha kifejezzük azt is, hogy jól esik a pozitív visszajelzés. Márpedig, szinte biztos, hogy nemcsak jól esik egy bók, de vágyunk is rá. A hiányalapú szükségleteink között szerepel az elismerés, elfogadás iránti vágy. Ha pedig ezt nem kapjuk meg, nehezebben jutunk el az önelfogadás, önérvényesítés szintjére. Tehát nemcsak jó, ha tudunk bókolni és bókokat fogadni, de szükséges is. Merjünk dicsérni, merjünk kedvesek lenni, és ezzel nemcsak embertársaink lelki egészségét idézzük elő, de a sajátunkat is.

Varga Ágnes Kata

Az ellenállás hétköznapi kezelése

Az ellenállás a saját magunk által létrehozott és konzervált láthatatlan, személytelen és igen szívós kényszerítő erő, amelynek egyedüli célja, hogy akadályozza a munkánkat, azt, hogy a legjobbat legyünk képesek kihozni magunkból, hogy a szakmai kompetencia, a tisztesség és a nagylelkűség következő szintjére léphessünk.

A kudarc kezelésének pszichológiája

Életünket két meghatározó élménycsoportba sorolhatjuk, a sikeres és a sikertelen megtapasztalások. Ezen kettőbe tartozó benyomásaink közül sokat megőrzünk az emlékezetünkben. Azzal, hogy rendszeresen visszaidézzük őket, a hozzájuk tartozó negatív vagy pozitív lelki beállítottsággal együtt, meghatározzuk az élethez való hozzáállásunkat is.

A média és az étkezés

Napjainkban a média és a közösségi oldalak hatása az életünkre tagadhatatlanná vált. A zenei ízlésünk, az öltözködésünk, a stílusunk mind nagyban függ attól, amit a tévében vagy az internet világában tapasztalunk. Ez az étkezésünkre is vonatkozik, melyet impliciten és expliciten egyaránt befolyásol a virtuális világ.

Lámpaláz

Mindenki ismeri ezt az érzést, hiszen mindannyian voltunk már vizsgán, állásinterjún, szerepeltünk esetleg nyilvánosan, tartottunk előadást, mondtunk beszédet, voltunk szavalóversenyen. A lámpaláz normális és egészséges.

A társas magány árnyékában

A társas magány azt jelenti, hogy együtt vagyunk valakivel, mégis egyedül érezzük magunkat, magányosak vagyunk. Nincs elég kapcsolódás a felek között, így egy idő után egymás mellett élünk ugyan, de nem egymással.