Menü

Szeretet vagy megszokás?

Sokszor nem könnyű részt vevőként reálisan átlátni egy helyzetet. Így előfordulhat, hogy feltételezünk valamit, akár a saját helyzetünkről, érzéseinkről is, amiről később bebizonyosodik a számunkra, hogy téves volt. Ennek több oka is lehet. Lényegében minden esemény, ami velünk történik, olyan jelenségek kíséretében zajlik, amelyek a szervezetünkből indulnak. A kötődés kialakítása biokémiai folyamat, éppen ezért nem csoda, hogy ha elveszik a kötelék, a szervezet különösen reagál a történtekre. A biológiai egyensúly felborulása furcsa érzést alakít ki bennünk, és ezt a furcsa érzést szeretnénk minél hamarabb megszüntetni. Emiatt kerüljük az olyan helyzeteket, amelyekben a megszokásainktól el kell térnünk.

Ezért veszélyes, hogy a kötődést a szeretettel, a komfortérzet megzavarodását pedig a fájdalommal keverjük össze. Természetes, hogy olyan dolgokat, amelyek szerves részét képezik a mindennapjainknak, nehezen tudunk elengedni. Ezért is visel meg mindenkit egy költözés, iskolaváltás, vagy egy teljesen új munkahely. A meglévő dolgaink köré alakítjuk ki az életünket, szokásainkat, azokból indulunk ki, amikor elképzeljük a jövőt. Mivel pedig a változások időpontját a legtöbb esetben nem látjuk előre, maga a hirtelenség is traumatikusan hat ránk. Nem könnyű megszokni egy teljesen új helyzetet. Még nehezebb a dolgunk, ha nem csupán egy új helyről vagy életehlyzetről van szó, hanem új emberről.

Sok olyan házassággal találkozhatunk, amely kizárólag a megszokáson alapul, tehát kiveszett belőle a kölcsönös szeretet és tisztelet, és inkább csak kényelmi szempontok tartják össze. Ez viszont rendkívül káros mechanizmus. Sajnos manapság sok párkapcsolatra is ez jellemző. A felek nem mernek kilépni, mert úgy gondolják, rosszabb lenne megszokni egymás hiányát, mint amennyire rosszul érzik magukat együtt. Nehezebb feladatnak vélik azt, hogy megtanuljanak egyedül, a másik nélkül létezni, majd esélyt adni egy új embernek, újra felépítve mindazt, amit egyszer már a magukénak tudhattak, mint hogy napról napra olyan kapcsolatban maradjanak benne, amelyben igazából nem érzik jól magukat.

Nagy döntéseket meghozni természetesen nem könnyű. És ha ez a döntés nemcsak a mi életünkre lesz hatással, hanem egy másik embert is érint, akkor még nehezebben vesszük rá magunkat arra, hogy lépjünk. De a legkevésbé ajánlatos mégis az, ha összezavarjuk mind önmagunkat, mind a másik felet azzal, hogy téves érzelmeket közvetítünk felé kíméletből. A ragaszkodás és a megszokás két különböző dolog, semmiképp se keverjük össze!

Persze ez olyan dolog, amiről lehet beszélni, és amiért lehet tenni. Viszont ha már mindent megpróbáltunk, érdemes elgondolkodni, hogy esetlegesen miért nem javul a helyzet. Ha pedig észrevesszük, hogy a szeretetet a kényelemmel és a megszokással keverjük össze, érdemes tisztázni a helyzetet, bármennyire nehéz lépésnek is tűnik az.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.