Menü

Ölelésterápia

Naponta nyolc ölelésre van szükségünk. Lehet több is, de nyolc a minimum. A kutatások kimutatták ugyanis, hogy ennyi ölelés jó hatással van a betegségek leküzdésére, a magányra, a stressz levezetésére, a fáradság elfeledésére, a szívműködésre és úgy mindenre IS.

A világ egyik legjobb dolga, érzése, mikor megölel a párunk, nyakunkba csimpaszkodik a gyerekünk, átölelnek a szüleink, vagy mi öleljük át a nagyszüleinket. Csupán, mert jó. De, hogy ezzel mennyi mindent adunk! Talán nem is gondolnánk. Már a születésünktől fogva meghatározó.

Mit is adhat egy ölelés?

Biztonságot, biztonságérzetet, nyílt kommunikációt, őszinte érzelemkifejezést. Csökkentve az elszigeteltség, az egyedüllét, a magány és a harag érzését. Javul a közérzetünk, az önbecsülésünk. Az ölelés kifejezi, hogy szeretnek bennünket és, hogy mi is szeretünk.

Kisimulnak az idegeink. Fellélegzünk, megnyugszunk. Mondhatom, hogy felér egy meditációval? Talán igen. Olyan, mintha energiát adna, illetve ad is.

Egy ölelés hangulatjavítóként működik, ezáltal pedig energikusabbnak érezzük magunkat.

Kölcsönös bizalomra és szeretetre épül, ahol egyszerre adunk és kapunk is. Folytathatjuk a sort reggelig, de ennyiből is látszik, hogy milyen jótékony hatása van az ölelésnek a szervezetünkre! Amikor nem kellenek szavak, mert anélkül is ért a másik mindent.

Ez mindig őszinte, kötelezően nem ölel senki, nem társadalmi elvárás, az ölelés belülről fakad és ennek megfelelően őszinte kell, hogy legyen, s rengeteg boldogsághormont termel.

Az ölelés arra is pozitívan hat, aki adja és arra is, aki kapja, hiszen a boldogság hormonjait termeli. Amikor a párunkat, gyermekünket, szüleinket, barátainkat öleljük át, az nekünk is nagyon jót tesz.

Az öleléstől egészségesebbé válunk, hiszen erősíti az immunrendszerünket, szervezetünk ellenálló képességét, ez pedig egy nagyon lényeges érv arra, hogy minél többször öleljük meg gyermekeinket, párunkat, szüleinket, barátainkat. (ellenségeinket?)

Az érintés gyógyító ereje legendás. Szükségünk van arra, hogy egymáshoz érjünk. Egy ölelés szinte kicseréli a pozitív energiákat.

Sajnos a mai folyton rohanó világunkban sokszor megfeledkezünk arról, mennyire jó, ha megölelünk valakit, vagy minket ölelnek meg. Ha időt szakítunk egymásra. Ha figyelünk a másikra.

Már kipróbáltam és tudom, hogy működik! Amikor a párodra, vagy a gyermekeidre dühös vagy valamiért, szó nélkül öleld át őket. Lehet, hogy nem erre számítanak, meglepődnek, de pillanatok alatt oldódik bennük és bennünk a feszültség. Az ölelés sok mindenre megoldás. Szavak nélkül.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

Zónás takarítás, egy trükk, amivel könnyebb rendben tartani az otthonunkat

Mennyien küzdünk azzal, hogy próbáljuk életterünket rendezetten és tisztán tartani, de nem mindig sikerül? Íme, egy tipp, hogy könnyebb legyen.

Feng shui a hálószobában – így alakíthatunk ki nyugodt és harmonikus pihenőteret

Megannyi elv szerint rendezhetjük be hálószobánkat, hogy a pihenés és kikapcsolódás helye legyen, nézzük, mit mond a feng shui erről.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?