Menü

Ne halogasd

„Majd, ha nyugdíjas leszek lesz rá időm!”- ismerős ez a mondat? Hallottuk, gondoltuk már párszor. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy miután a szüleim nyugdíjasok lettek, hónapokig nem láttam őket, annyira elfoglaltak voltak.

A mindenre ráérő nyugdíjas alakja csak egy városi legenda, ami valójában nem létezik.

Korai időpontkéréssel tudtam programot egyeztetni velük, annyi dolguk lett hirtelen otthon, a kertben, a szőlőben és máshol. De ez szerintem így is van rendjén. Azonban amikor arra gondolunk, hogy majd akkor csinálunk meg valamit, ha kedvünk lesz, ha semmi más dolgunk nem lesz, akkor csak halogatunk. Most nem lehet, ma nem szakítok erre időt, de majd akkor elmegyek ide is és oda is, megcsinálom azt is, majd meg fogom nézni, ha lesz időm, majd elolvasom, legközelebb megvarrom, jövő héten megszerelem, majd, majd, majd.

Miközben egyáltalán nem biztos, hogy megérjük a holnapot. Hogy lesz idő még elolvasni azt a könyvet, vagy lefoglalni azt a wellnesst, nekivágni annak az utazásnak, megtenni azt a túrát a gyerekekkel, meglátogatni a nagyszülőket.

Mindenki halogat. Ez természetes, érthető és egy bizonyos mértékig elkerülhetetlen is, hiszen a rohanós hétköznapokon mindig nagyon sok elintéznivaló feladatunk van, amikhez nincs mindig kedvünk és időnk. Azonban a halogatással csak tovább görgetjük a teendőket és így végül felhalmozódnak. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy lelkiismeretfurdalással, frusztrációval küzdünk, majd a határidő közeledtével jön a pánikszerű kapkodás, ami pedig biztosan rontja a munkánk minőségét is.

A halogatás okai többfélék lehetnek.

Például nem elég fontos a feladat. Ki kéne otthon takarítani, de akkor sem dől össze a világ, ha ma nem, vagy nem ma csinálom meg. Jó lenne, de elhalasztom. Ráérek kimosni hétvégén is, rendet tenni a ruhásszekrényben jövő héten is. Ismerős?

Halogatunk akkor is, ha nincs kedvünk hozzá. Meg kéne csinálni a matekházit, elolvasni a kötelező olvasmányt, vagy a munkával kapcsolatos jogszabályokat, de olyan szépen süt a nap, hogy képtelen az ember leülni és a papírok, könyvek, laptop felett görnyedni.

Halogatunk, ha túl sok a teendő. Túlvállaljuk magunkat. Annyira sok a feladat, hogy azt se tudjuk mihez kezdjünk először. Pedig minél előbb nekilátunk, annál gyorsabban elfogynak a feladatok.

Nem értjük a feladatot. Előfordul a munkámban, hogy azért halogatok egy feladatot, mert nem értem, pontosan mit kell csinálnom. Nem világos a feladat, frusztrál és halogatom. Pedig előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni vele, mert el kell készülnie határidőre. Nekem is sok feladatom lenne ma még. De először inkább iszom egy tejeskávét, és megnézem a leveleimet, az új prospektusokat, amiket hozott a postás, aztán nekilátok a feladatoknak. Becsszó.

5000 lépés az emberkereskedelem áldozataiért – amikor a csendes séta fontos üzenetet hordoz

Vannak problémák, amelyekről könnyebb azt gondolni, hogy messze történnek tőlünk. Az emberkereskedelem sokak fejében még mindig a filmekből ismert, szélsőséges helyzeteket jelenti: bezárt ajtókat, láncokat, erőszakot. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.

Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet

Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Művészetterápia, a felszabadító alkotás

Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.