Menü

Ne halogasd

„Majd, ha nyugdíjas leszek lesz rá időm!”- ismerős ez a mondat? Hallottuk, gondoltuk már párszor. Egyébként zárójelben jegyzem meg, hogy miután a szüleim nyugdíjasok lettek, hónapokig nem láttam őket, annyira elfoglaltak voltak.

A mindenre ráérő nyugdíjas alakja csak egy városi legenda, ami valójában nem létezik.

Korai időpontkéréssel tudtam programot egyeztetni velük, annyi dolguk lett hirtelen otthon, a kertben, a szőlőben és máshol. De ez szerintem így is van rendjén. Azonban amikor arra gondolunk, hogy majd akkor csinálunk meg valamit, ha kedvünk lesz, ha semmi más dolgunk nem lesz, akkor csak halogatunk. Most nem lehet, ma nem szakítok erre időt, de majd akkor elmegyek ide is és oda is, megcsinálom azt is, majd meg fogom nézni, ha lesz időm, majd elolvasom, legközelebb megvarrom, jövő héten megszerelem, majd, majd, majd.

Miközben egyáltalán nem biztos, hogy megérjük a holnapot. Hogy lesz idő még elolvasni azt a könyvet, vagy lefoglalni azt a wellnesst, nekivágni annak az utazásnak, megtenni azt a túrát a gyerekekkel, meglátogatni a nagyszülőket.

Mindenki halogat. Ez természetes, érthető és egy bizonyos mértékig elkerülhetetlen is, hiszen a rohanós hétköznapokon mindig nagyon sok elintéznivaló feladatunk van, amikhez nincs mindig kedvünk és időnk. Azonban a halogatással csak tovább görgetjük a teendőket és így végül felhalmozódnak. Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy lelkiismeretfurdalással, frusztrációval küzdünk, majd a határidő közeledtével jön a pánikszerű kapkodás, ami pedig biztosan rontja a munkánk minőségét is.

A halogatás okai többfélék lehetnek.

Például nem elég fontos a feladat. Ki kéne otthon takarítani, de akkor sem dől össze a világ, ha ma nem, vagy nem ma csinálom meg. Jó lenne, de elhalasztom. Ráérek kimosni hétvégén is, rendet tenni a ruhásszekrényben jövő héten is. Ismerős?

Halogatunk akkor is, ha nincs kedvünk hozzá. Meg kéne csinálni a matekházit, elolvasni a kötelező olvasmányt, vagy a munkával kapcsolatos jogszabályokat, de olyan szépen süt a nap, hogy képtelen az ember leülni és a papírok, könyvek, laptop felett görnyedni.

Halogatunk, ha túl sok a teendő. Túlvállaljuk magunkat. Annyira sok a feladat, hogy azt se tudjuk mihez kezdjünk először. Pedig minél előbb nekilátunk, annál gyorsabban elfogynak a feladatok.

Nem értjük a feladatot. Előfordul a munkámban, hogy azért halogatok egy feladatot, mert nem értem, pontosan mit kell csinálnom. Nem világos a feladat, frusztrál és halogatom. Pedig előbb-utóbb úgyis szembe kell nézni vele, mert el kell készülnie határidőre. Nekem is sok feladatom lenne ma még. De először inkább iszom egy tejeskávét, és megnézem a leveleimet, az új prospektusokat, amiket hozott a postás, aztán nekilátok a feladatoknak. Becsszó.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.