Menü

Pletyka

Egy frappáns mondatot olvastam a közösségi oldalon „nyugodtan hidd el, amit rólam pletykálnak, sőt, ha gondolod, még hozzá is tehetsz.” Mosolyogtam rajta, de sajnos kevés ember van, akit nem foglalkoztat, hogy mit mondanak róla mások. Ők viszont boldog emberek.

Mi a pletyka valójában? Rosszindulatú szóbeszéd. Kitalált, vagy kiegészített, átköltött, elferdített álhír, sok esetben negatív értelemben. Az emberek között gyorsan terjed a pletyka, mindig is így volt, az emberek nagy része kíváncsiskodik, kibeszél, pletykál másokról. A pletyka nem több, mint üres fecsegés, szóbeszéd, s nem mondhatjuk, hogy csak a „vénasszonyok” kedvelt időtöltése, hiszen gondoljunk csak egy szépségszalonra.

Szerencsére nekem olyan fodrászom van, aki nem beszél ki másokat, akivel nem lehet pletykálni, mert nem hallgatja meg, s aki nem is gerjeszt üres fecsegést másokról. A rosszindulatú pletykákat az gerjeszti, hogy a másik esetleg szebb, sikeresebb, gazdagabb és emiatt kialakul egy irigységből eredő rosszindulat, amit üres fecsegések keretében továbbadunk egymásnak.

A pletykáról gyakran jut eszembe és mondom is magamnak, hogy aki nekem kibeszél másokat, az utána rólam fog sztorikat gyártani és továbbadni az ismerősöknek, tehát a pletykálkodó maga mindig ki fog beszélni mindenkit valakinek. Előfordul, hogy bűnbakot keresnek, például munkahelyen, ahol egy „közös ellenség” összetarthat kollegákat, ezeknek a munkahelyi áskálódásoknak a táptalaja pedig az a közösség, ahol nincs nyílt, egyenes, őszinte kommunikáció.

Lehet, hogy az ember meghallgat egy-egy pletykát, esetleg reagál rá, vagy nem foglalkozik vele, de az biztos, hogy rosszindulatú „íze” van, amit összekötünk a pletykáló személyével és nem tudunk rá pozitívan gondolni.

Az irigykedő, rosszindulatú emberek nem sikeresek, viszont sok idejük van másokkal foglalkozni.

Sajnos nemcsak felnőttekre jellemző a pletyka, jöhet haza a kisiskolás gyermekünk is kisírt szemekkel, hogy miket mondtak rá az iskolában, ezért is nagyon fontos, hogy beszélgessenek a szülők a gyerekekkel arról, hogy a pletykálkodással mennyire árthatnak másoknak. A szakember azt javasolja, hogy játsszunk szerepjátékokat velük, amikben maguk átérezhetik a kibeszélt „áldozat” érzéseit.

A pletyka nem csak a főszereplőjére vetíthet rossz fényt, hanem a hír továbbítójára is, amit nehéz lemosni magunkról. Gondoljunk erre, mielőtt belemennénk ebbe a rosszindulattal teli ördögi körbe.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Közeleg az autók télre való felkészítése

Aktuálissá vált az autók télre való felkészítése. Vannak, akik minden évben megteszik ezt figyelmeztetés nélkül is, azonban szerintem senkinek sem árt átismételni a teendőket. Nemsokára itt a tél. Ja, már itt is van.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.