Menü
  • Elme és lélek
  • Csoportmunka, ahogyan (nem) szeretjük

Csoportmunka, ahogyan (nem) szeretjük

Manapság már nemcsak egy hangzatos sor az önéletrajzunkban, ha képességeink közt meg tudjuk nevezni a kiemelkedő csoportmunkát, hanem valóban gyakorlati haszna is van. A legtöbb munkahelyen ugyanis nagyon is fontos, hogy másokkal együttműködve produktívak tudjunk lenni, és ugyanolyan jó eredménnyel járjunk, mintha önálló feladatot kapnánk. Ez viszont több képességterületünket dolgoztatja meg egyszerre, ugyanis a csapatmunka a türelmen kívül igényel precizitást, pontosságot, figyelmet, magas fokú koncentrációt és toleranciát másokkal szemben. Erre azonban nem mindenki képes, legalábbis nem egyenlő mértékben. Ez pedig sokszor bosszankodáshoz, közepes vagy rosszabb teljesítményhez, demotiváltsághoz és vitákhoz vezethet.

Már óvodás korunktól kezdve gyakoroltatják velünk az együttműködés csínját-bínját. Megtanítják, hogyan legyünk önzetlenek, hogyan tegyünk dolgomat azért, hogy másoknak könnyebb legyen, hogyan segítsük hozzá sikerhez a társainkat, és hogyan fogadjuk el mások segítségét. Persze mindezt játékokon, meséken, apróbb feladatokon keresztül tapasztalhatjuk meg legelőször. De az iskolában már sokszor élesben is tesztelhetjük képességeinket. Kisebb csoportos feladatok, rajzok, plakátok, projektek során küzdjük át magunkat, és ezalatt megtanuljuk az akaratunk érvényesítését, és annak visszaszorítását is. A középiskolai és egyetemi csoportmunkák is erre építenek.

Ahogyan az önérvényesítésre egyre nagyobb igényünk lesz, egyre kevésbé tudjuk maginkat teljesen átadni a csoportos feladatoknak. Általában minden csoportban van olyan, aki abban bízik, hogy a többiek elvégzik a feladat szerves részét, és szinte mindig találunk olyat is, aki inkább mindenki helyett dolgozik, mint hogy más koncepciója is érvényesülhessen a munkában. Mindkét hozzáállás nagyon káros a csoport kohéziójára nézve.

Mindenki elképzelésének teret kell adni, és attól, hogy valami számunkra nehezen megy, még bele kell fektetnünk a szükséges energiát. Senkinek sem feladata mások helyett dolgozni, vagy mások akaratának alávetni magát. A legfontosabb szabály a tisztelet, és egymás munkájának megbecsülése. Hiszen egyedül ez hozhatja meg a munka iránti alázatot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkánk gyümölcsöző legyen.

Bármikor is kerüljünk olyan helyzetbe, hogy csoportban kell dolgoznunk, mindig alkalmazkodnunk kell a feladat komolyságához, a részt vevők létszámához, és a csoport igényeihez. Ilyenkor az énünket és az akaratunkat háttérbe kell szorítanunk, de csak épp annyira, hogy másokat ne nyomjunk el. Az ötleteinkre és erőfeszítéseinkre mindig is szükség lesz.

Varga Ágnes Kata

  • A rovat további cikkei

Feng shui a hálószobában – így alakíthatunk ki nyugodt és harmonikus pihenőteret

Megannyi elv szerint rendezhetjük be hálószobánkat, hogy a pihenés és kikapcsolódás helye legyen, nézzük, mit mond a feng shui erről.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.