Menü

Csoportmunka, ahogyan (nem) szeretjük

Manapság már nemcsak egy hangzatos sor az önéletrajzunkban, ha képességeink közt meg tudjuk nevezni a kiemelkedő csoportmunkát, hanem valóban gyakorlati haszna is van. A legtöbb munkahelyen ugyanis nagyon is fontos, hogy másokkal együttműködve produktívak tudjunk lenni, és ugyanolyan jó eredménnyel járjunk, mintha önálló feladatot kapnánk. Ez viszont több képességterületünket dolgoztatja meg egyszerre, ugyanis a csapatmunka a türelmen kívül igényel precizitást, pontosságot, figyelmet, magas fokú koncentrációt és toleranciát másokkal szemben. Erre azonban nem mindenki képes, legalábbis nem egyenlő mértékben. Ez pedig sokszor bosszankodáshoz, közepes vagy rosszabb teljesítményhez, demotiváltsághoz és vitákhoz vezethet.

Már óvodás korunktól kezdve gyakoroltatják velünk az együttműködés csínját-bínját. Megtanítják, hogyan legyünk önzetlenek, hogyan tegyünk dolgomat azért, hogy másoknak könnyebb legyen, hogyan segítsük hozzá sikerhez a társainkat, és hogyan fogadjuk el mások segítségét. Persze mindezt játékokon, meséken, apróbb feladatokon keresztül tapasztalhatjuk meg legelőször. De az iskolában már sokszor élesben is tesztelhetjük képességeinket. Kisebb csoportos feladatok, rajzok, plakátok, projektek során küzdjük át magunkat, és ezalatt megtanuljuk az akaratunk érvényesítését, és annak visszaszorítását is. A középiskolai és egyetemi csoportmunkák is erre építenek.

Ahogyan az önérvényesítésre egyre nagyobb igényünk lesz, egyre kevésbé tudjuk maginkat teljesen átadni a csoportos feladatoknak. Általában minden csoportban van olyan, aki abban bízik, hogy a többiek elvégzik a feladat szerves részét, és szinte mindig találunk olyat is, aki inkább mindenki helyett dolgozik, mint hogy más koncepciója is érvényesülhessen a munkában. Mindkét hozzáállás nagyon káros a csoport kohéziójára nézve.

Mindenki elképzelésének teret kell adni, és attól, hogy valami számunkra nehezen megy, még bele kell fektetnünk a szükséges energiát. Senkinek sem feladata mások helyett dolgozni, vagy mások akaratának alávetni magát. A legfontosabb szabály a tisztelet, és egymás munkájának megbecsülése. Hiszen egyedül ez hozhatja meg a munka iránti alázatot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkánk gyümölcsöző legyen.

Bármikor is kerüljünk olyan helyzetbe, hogy csoportban kell dolgoznunk, mindig alkalmazkodnunk kell a feladat komolyságához, a részt vevők létszámához, és a csoport igényeihez. Ilyenkor az énünket és az akaratunkat háttérbe kell szorítanunk, de csak épp annyira, hogy másokat ne nyomjunk el. Az ötleteinkre és erőfeszítéseinkre mindig is szükség lesz.

Varga Ágnes Kata

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Téli madáretetés szabályai – így segíthetünk a madaraknak biztonságosan

A tél beköszöntével a természet megváltozik, az élelemforrások pedig egyre szűkösebbé válnak a madarak számára. Ilyenkor sokan szeretnénk segíteni a kertünk, erkélyünk környékén élő kis szárnyasokat, de fontos tudni: a madáretetés felelősséggel jár.

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.