Ki választja igazából a párunkat?
- Dátum: 2020.04.30., 17:21
- Varga Ágnes Kata
A párválasztás kulcskérdés az ember életében. Legtöbb esetben nemcsak egyszer esünk át rajta, de olyan sokszor sem, hogy kész gyakorlatot, tervet vagy sémát alkalmazhassunk. Így tehát mindig minden eset más. Bár az emberben vagy egy természetes séma, afféle lista, amelynek a pontjain állandóan végighalad, ez általában nem válik tudatossá. Ha az ember tudatosan is vizsgálni kezdi párválasztási szokásait, olyasmikre bukkanhat rá, mint a közös tulajdonságok, közös célok, ezek ugyanis valahogy mindig erősebben dominálnak a többi körülménynél.
Amikor az ember belsőleg kezd elköteleződni valaki felé, akkor egy bizonyos szinten gondolatban elkezdi a környezetébe, a mindennapjaiba, az élete meghatározó eseményeibe és helyzeteibe illeszteni az illetőt. Ez azért fontos, mert minél több, egyébként átlagos és megszokott dolgot tud elképzelni vele, annál közelebb fogja érezni magához. Ám ezek az utópisztikus gondolatok ritkán valósulnak meg úgy, ahogyan azt elképzeltük. Mert a valóságban nemcsak két ember szándéka fontos egy ilyen helyzetben.
Mivel az emberek legnagyobb részének van közeli családja és baráti köre, ezért a családi és baráti körbe illeszthetőség az egyik legfontosabb szempont a párválasztáskor. Még akkor is figyelünk erre, ha konkrétan a szeretteink ezt nem igénylik. Ezért fordul elő gyakran, hogy már az ismerkedéskor aggályaink vannak olyan emberekkel szemben, akikről azt gyanítjuk, hogy nem valóak a családtagjaink társaságába, esetleg merőben ellentétes a személyiségük, vagy nem találnának közös témát. Ha a belső rostánkon mégis átjut valaki, az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem lesznek nehézségek az elfogadással. Ugyanis a gondolatainkban néha elfogadóbb a családunk, és gördülékenyebb a bemutatás, mint a valóságban. Sőt, sokszor a család fenntartásai csak az első találkozást követően jelentkeznek. A család ellenállása előlünk általában dacot vált ki először, de nincs az az erős lélek, amelyet ne lehetne megingatni a hosszú távú bizalmatlansággal.
A baráti körök összeegyeztetése nem tűnik olyan nehéznek, mint a családé. Hiszen a barátokkal nem muszáj mindig közösen összejárni, de a családot elkerülni nem lehetséges. Mégis szükségünk van egyfajta visszaigazolásra, hogy azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig nem családtagok, elfogadják és kedvelik azt, akit magunk mellé választunk.
Tehát a párválasztás ebből a szempontból is nehéz téma. Ha mindenki más véleményére adva, mindenki igényeinek megfelelve próbáljuk keresztülvinni, az igencsak lehetetlen helyzeteket tud eredményezni.
Varga Ágnes Kata
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.