Ki választja igazából a párunkat?
- Dátum: 2020.04.30., 17:21
- Varga Ágnes Kata
A párválasztás kulcskérdés az ember életében. Legtöbb esetben nemcsak egyszer esünk át rajta, de olyan sokszor sem, hogy kész gyakorlatot, tervet vagy sémát alkalmazhassunk. Így tehát mindig minden eset más. Bár az emberben vagy egy természetes séma, afféle lista, amelynek a pontjain állandóan végighalad, ez általában nem válik tudatossá. Ha az ember tudatosan is vizsgálni kezdi párválasztási szokásait, olyasmikre bukkanhat rá, mint a közös tulajdonságok, közös célok, ezek ugyanis valahogy mindig erősebben dominálnak a többi körülménynél.

Amikor az ember belsőleg kezd elköteleződni valaki felé, akkor egy bizonyos szinten gondolatban elkezdi a környezetébe, a mindennapjaiba, az élete meghatározó eseményeibe és helyzeteibe illeszteni az illetőt. Ez azért fontos, mert minél több, egyébként átlagos és megszokott dolgot tud elképzelni vele, annál közelebb fogja érezni magához. Ám ezek az utópisztikus gondolatok ritkán valósulnak meg úgy, ahogyan azt elképzeltük. Mert a valóságban nemcsak két ember szándéka fontos egy ilyen helyzetben.
Mivel az emberek legnagyobb részének van közeli családja és baráti köre, ezért a családi és baráti körbe illeszthetőség az egyik legfontosabb szempont a párválasztáskor. Még akkor is figyelünk erre, ha konkrétan a szeretteink ezt nem igénylik. Ezért fordul elő gyakran, hogy már az ismerkedéskor aggályaink vannak olyan emberekkel szemben, akikről azt gyanítjuk, hogy nem valóak a családtagjaink társaságába, esetleg merőben ellentétes a személyiségük, vagy nem találnának közös témát. Ha a belső rostánkon mégis átjut valaki, az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem lesznek nehézségek az elfogadással. Ugyanis a gondolatainkban néha elfogadóbb a családunk, és gördülékenyebb a bemutatás, mint a valóságban. Sőt, sokszor a család fenntartásai csak az első találkozást követően jelentkeznek. A család ellenállása előlünk általában dacot vált ki először, de nincs az az erős lélek, amelyet ne lehetne megingatni a hosszú távú bizalmatlansággal.

A baráti körök összeegyeztetése nem tűnik olyan nehéznek, mint a családé. Hiszen a barátokkal nem muszáj mindig közösen összejárni, de a családot elkerülni nem lehetséges. Mégis szükségünk van egyfajta visszaigazolásra, hogy azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig nem családtagok, elfogadják és kedvelik azt, akit magunk mellé választunk.
Tehát a párválasztás ebből a szempontból is nehéz téma. Ha mindenki más véleményére adva, mindenki igényeinek megfelelve próbáljuk keresztülvinni, az igencsak lehetetlen helyzeteket tud eredményezni.
Varga Ágnes Kata
Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben
Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?