Menü

Ki választja igazából a párunkat?

A párválasztás kulcskérdés az ember életében. Legtöbb esetben nemcsak egyszer esünk át rajta, de olyan sokszor sem, hogy kész gyakorlatot, tervet vagy sémát alkalmazhassunk. Így tehát mindig minden eset más. Bár az emberben vagy egy természetes séma, afféle lista, amelynek a pontjain állandóan végighalad, ez általában nem válik tudatossá. Ha az ember tudatosan is vizsgálni kezdi párválasztási szokásait, olyasmikre bukkanhat rá, mint a közös tulajdonságok, közös célok, ezek ugyanis valahogy mindig erősebben dominálnak a többi körülménynél.

Amikor az ember belsőleg kezd elköteleződni valaki felé, akkor egy bizonyos szinten gondolatban elkezdi a környezetébe, a mindennapjaiba, az élete meghatározó eseményeibe és helyzeteibe illeszteni az illetőt. Ez azért fontos, mert minél több, egyébként átlagos és megszokott dolgot tud elképzelni vele, annál közelebb fogja érezni magához. Ám ezek az utópisztikus gondolatok ritkán valósulnak meg úgy, ahogyan azt elképzeltük. Mert a valóságban nemcsak két ember szándéka fontos egy ilyen helyzetben.

Mivel az emberek legnagyobb részének van közeli családja és baráti köre, ezért a családi és baráti körbe illeszthetőség az egyik legfontosabb szempont a párválasztáskor. Még akkor is figyelünk erre, ha konkrétan a szeretteink ezt nem igénylik. Ezért fordul elő gyakran, hogy már az ismerkedéskor aggályaink vannak olyan emberekkel szemben, akikről azt gyanítjuk, hogy nem valóak a családtagjaink társaságába, esetleg merőben ellentétes a személyiségük, vagy nem találnának közös témát. Ha a belső rostánkon mégis átjut valaki, az nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve nem lesznek nehézségek az elfogadással. Ugyanis a gondolatainkban néha elfogadóbb a családunk, és gördülékenyebb a bemutatás, mint a valóságban. Sőt, sokszor a család fenntartásai csak az első találkozást követően jelentkeznek. A család ellenállása előlünk általában dacot vált ki először, de nincs az az erős lélek, amelyet ne lehetne megingatni a hosszú távú bizalmatlansággal.

A baráti körök összeegyeztetése nem tűnik olyan nehéznek, mint a családé. Hiszen a barátokkal nem muszáj mindig közösen összejárni, de a családot elkerülni nem lehetséges. Mégis szükségünk van egyfajta visszaigazolásra, hogy azok, akik a legközelebb állnak hozzánk, pedig nem családtagok, elfogadják és kedvelik azt, akit magunk mellé választunk.

Tehát a párválasztás ebből a szempontból is nehéz téma. Ha mindenki más véleményére adva, mindenki igényeinek megfelelve próbáljuk keresztülvinni, az igencsak lehetetlen helyzeteket tud eredményezni.

Varga Ágnes Kata

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?