Hogyan segíthetünk a magányunkon a karantén alatt?
Családos embereknek, már amennyiben munkájukat egyébként nem vesztették el, és nincs beteg a családjukban, talán kicsit még pozitívan is megélhetik a karantén időszakát. De mi a helyzet azokkal, akik magányosan kénytelenek eltölteni ezt az időszakot? Mi segíthet nekik a lelki értelemben vett túlélésben? Szakértő pszichológusok és pszichiáterek véleményét vetettük össze.
Mindenképpen fontos az állandó napi rutin kialakítása. Ugyanúgy mintha munkában lenne az ember, vagy amennyiben például nyugdíjas, akkor ugyanúgy, mintha a karanténon kívüli napi rutinját élné. Ez a napi rutin természetesen jelenti mind a munkát, mind a sportot. Sőt, ezen felül még fontos, hogy minél több kreatív cselekvést is vigyünk a hétköznapjainkba.
Az olvasás ezúttal nem pusztán a kulturális tevékenységek miatt fontos. Szakértők egybehangzó állítása szerint (és bevallom, ezt már jómagam is éreztem), a (fiktív) történetek, hősök kellően elvonják az ember figyelmét a magányról. Beleélni magunkat az ő történetükbe segít abban, hogy jobban elteljen az idő. Pont ezen okból, bár tévézést vagy netezést direktbe nem szoktunk ajánlani, de a filmek vagy a sorozatok most mégis ugyanolyan hasznosak lehetnek. Most van időnk és módunk mindkettőt bőségesen nézni.
Szintén javasolják, hogy nézzünk körül, és segítsünk másokon, amennyiben ez lehetséges. A leginkább segítségre most az idősebb korosztály szorul. Nekik tudunk akár bevásárolni, de segítséget jelent az is, hogyha akár az online rendelésben, ügyintézésben a segítségükre vagyunk.
Több helyütt leírták már: szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a járvány most, és nem 20-30-40 évvel ezelőtt ütötte fel a fejét. Pusztán egyetlen okból szerencse, mégpedig a kapcsolattartástág lehetősége miatt. Ugyanis most már lehetséges a telefonos, de sok esetben az online kapcsolattartás is. Fontos, hogy minden nap legalább egy valakivel beszélgessünk ezekben az időkben. Még ha nem is mély témákról, de beszélgetni. A karantrén alatt megnőtt a videochatelések, videóhívások száma. Örülhetünk, hogy legalább rendelkezésre áll ez a technológia.
Persze nem boldogít az a tény, hogy mindenkinek nehéz, de ezt a pszichénkkel is érdemes észben tartanunk. Erőt adhat az a közhely, hogy most mindenkinek rossz, de minden nappal közelebb kerülünk ennek az állapotnak a végéhez.
B.T.
Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet
Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.
Watson-coaching
A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.
Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel
Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.
Művészetterápia, a felszabadító alkotás
Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.
Nem csak a problémás kutyáknak való: ezért hasznos a kutyaiskola
Sokan még mindig úgy gondolnak a kutyaiskolára, mint egyfajta „javítóintézetre”: ha a kutya húzza a pórázt, nem hallgat a gazdájára, ugrál a vendégekre, elszökik, vagy éppen fél más állatoktól, akkor ideje szakember segítségét kérni. Pedig a kutyaiskola ennél jóval többről szól. A tanulás nem feltétlenül azért fontos, mert valamilyen problémát kell megszüntetni, hanem azért is, hogy a kutya és gazdája könnyebben megértsék egymást.