Az igazi anya

Egymillió féleképpen lehetsz jó anya. Minden gyerek más és minden anyuka egyedi, eltérő képességekkel, különböző erényekkel és hibákkal. Egész más nehézségekkel kell megküzdened neked, mint nekem, a szomszéd néninek, vagy az unokatesódnak, aki épp most szülte meg első gyermekét - így természetesen nem létezik egyetlen határozott lista arról, hogy miket KELL tenned azért, hogy jó anya légy.

Egy jó anyuka mindig megpróbálja megérteni gyermeke helyzetét, álláspontját.

Bármi is bántja a kicsit, a jó anya mindig szakít rá időt, hogy meghallgassa, és át is érzi a problémát. Lehet, hogy neked semmiségnek tűnik, ami épp nyomja a szívét, de az ő számára igenis komoly dolog, és nem azért meséli el neked, hogy megtudhassa: szerinted ez nem nagy ügy.

Persze gyakran előfordul, hogy a gyerek pont akkor akarja elpanaszolni, hogy mi történt az oviban, amikor te épp 4 fazékban kevergeted a vacsora hozzávalóit, mellette az 5. kezeddel habot versz a tesó szülinapi tortájához, közben két keverés között pihenésképp gyorsan kiporszívózol, felmosol, vasalsz és ajándékot csomagolsz, de… hacsak nem ég a ház, mindig meg kell próbálnunk időt szakítani arra, hogy meghallgassuk a kicsiket.

Azt persze jó, ha megérti, hogy MOST tényleg nincs egy fél perced sem (akkor, ha TÉNYLEG nincs fél perced), és egy picit várnia kell. Néha türelmesnek kell lennie. De fontos, hogy ne ő legyen a legutolsó a sorban, akire a nap végén esetleg szánni tudsz fél percet, míg meghallgatod.

A jó anya ismeri a véletlen fogalmát, és nem rendez jelenetet miatta.

Alapvető dolog – gondolnánk… -, hogy az akaratlanul okozott károkért nem teremtjük le a gyereket, vannak azonban olyan szülők, akik szeretnek elfelejtkezni arról a fogalomról, hogy „véletlen”.

Ha úgy törött össze a drága, ajándékba kapott kínai porcelánkészlet, hogy a kicsi a szobában focizott, holott te megtiltottad, azért jogosan neheztelsz rá. De ha úgy tört el valamit, hogy véletlenül rántotta magára a terítőt, elcsúszott és felborított ezt-azt, egyszerűen csak játszott, és nem figyelt maga mögé, vagy bármi más olyan dolog történt, amiről tényleg nem tehet, azért a legkisebb mértékben se éreztesd vele, hogy haragszol, mert sajnálod a holmijaidat.

Véletlen balesetek előfordulnak, és te sem örülnél, ha egy-egy ilyen miatt a fejedet is leszednék a helyéről. A jó anyuka megértő és mindig pontosan mérlegeli, hogy a gyerek hibájából történt-e, ami épp történt. Ha nem, akkor mély levegő… és türelem, megértés.

Pontosan tudni fogja, hogy kárt és bánatot okozott, de már amúgy is nagyon bántja a dolog – ne tegyünk rá még egy lapáttal azzal, hogy megszégyenítjük és még nagyobb lelkiismeret furdalást okozunk neki.

A jó anya feltétel nélkül szereti a gyerekeit.

Bármit is tett, legyen kisgyerek, vagy már kamasz, az anyai szeretet kell, hogy legyen az a biztos pont az életében, amiről 100%-osan tudhatja, hogy sosem múlik el. Természetesen a határokat minden szülőnek meg kell húznia, és éreznie kell a gyereknek, hogy mikor viselkedett jól, mikor nem, s mikor ment túl minden határon. De egy anya szeretete akkor sem csökken, amikor mindenki más hátat fordít a gyereknek esetleg épp a viselkedése miatt. Ilyenkor van a legnagyobb szüksége arra, hogy érezze: te még így is szereted, és bízol benne, hogy meg fog változni.

A jó anya nem példálózik, hanem példát mutat.

A jó szülők sosem példálóznak másokkal, amikor épp nevelni próbálnak (bezzeg az osztálytársad így tanul, úgy segít a szüleinek, ilyen szépen viselkedik és társai), inkább ő maga jár elől jó példával. Ez pedig, mint tudjuk, ragadós: a saját dolgunkat is megkönnyítjük, ha nem csak parancsosztogatással próbálunk nevelni, hanem azzal, hogy élőben lesheti el tőlünk a gyerek, hogyan is kell viselkedni.

A jó anya magával is törődik, nem csak másokkal.

A gyereknevelés gyakran stresszel jár, az anyukák vállán pedig sok a teher, ezt mindenki tudja. Akkor válhatunk - valamennyire - stresszmentes, nyugodt, türelmes szülővé, ha odafigyelünk a saját igényeinkre is, és hagyunk magunknak időt a pihenésre, kikapcsolódásra is. Ne vállalj lehetetlen küldetéseket!

Aki csak másokért él és egy percre sem állhat le, azt előbb-utóbb felőrlik a tennivalók. Furcsán hangzik, de ahhoz, hogy a lehető legjobb szülővé válhass, néha át kell adnod a szülői teendőket valaki másnak, aki tehermentesíthet egy kicsit, te pedig nyugodtan foglalkozhatsz valami mással, ami igazán kikapcsol.

Az igazán lelkiismeretes anyukákban van egy közös pont: folyton azon aggódnak, hogy nem elég jó anyák. Pedig az, ha ezen töröd a fejed, már azt bizonyítja, hogy szeretnél tenni érte, hogy még jobb légy, hogy észreveszed a hibáidat és aggódsz miattuk.

Szerző: Udvari Fanni