Verbális bántalmazás: semmiség vagy bűncselekmény?

A bántalmazás kérdésköre mindig is bonyolult és összetett volt. Az emberi kapcsolatok annyira sokfélék, hogy kijelölni a helyes viselkedést, és ettől pontosan elhatárolni a helytelen, sőt veszélyes viselkedést, nagyon nehéz. A szélsőséges eseteket természetesen könnyű felismerni, és éppen ezért megvan a lehetőség arra, hogy büntetendővé nyilvánítsuk, megtiltsuk, és ennek betartását szigorú eszközökkel figyeljük. Így például az utcai verekedés, a fizikai bántalmazás és agresszió keményen büntetendő tevékenység. De vannak dolgok, amelyek nem ennyire egyszerűen nyomon követhetőek. Ilyen például a verbális bántalmazás. Már azt is nehéz megítélni, hogy mi számít annak.

A szóbeli bántalmazás sokféle módon nyilvánulhat meg. A kulcskérdés az, hogy felismerjük-e, és a helyes azonosítást követően hogyan kezeljük. Szóbeli bántalmazásnak minősül, ha valakit folyamatosan negatív jelzőkkel illetnek, becsmérelnek, folyamatosan olyan dolgokkal vádolnak, amit nem követett el, sértegetnek, gúnyt űznek belőle, méltóságában és emberi mivoltában megsértik. Ez akkor számít bűncselekménynek, ha többször is előfordul. Nyilván mindenki szokott hirtelen felindulásból beszélni, és ez gyakran különösen bántó mások számára, de ez még nem jelenti azt, hogy az illető bántalmaz. Valamiféle folytonosság és következetesség fedezhető fel a verbális bántalmazás elkövetőinek viselkedésében. Hasonló cselekedetek hasonló reakciókat váltanak ki belőlük.

Nemcsak a direkt sértegetés számít verbális erőszaknak, hanem az érzelmi zsarolás, a fenyegetés is. Ebbe a fizikai erőszakkal való fenyegetés, az érzelmi zsarolás és az öngyilkossággal vagy önbántalmazással való fenyegetés is beleszámít. Mivel ezek erős kényszerítő erők is lehetnek, komoly visszaélésnek adhatnak teret.

Ezek a jelenségek a legtöbbször családon vagy közeli társaságon belül történnek, például lakótársak között, tanár-diák viszonyban, párkapcsolatban vagy házasságban, baráti társaságban. Ha valaki észleli a bántalmazó viselkedés jeleit, akkor mindenképp tennie kell ellene, mindegy, mennyire közeli viszonyban vannak. Ha valakit a szülei tartanak érzelmi befolyásolás és bántalmazás alatt, vagy egy közeli családtagja, esetleg a párja, az semmiképpen sem elfogadható. Ezt pedig, szélsőséges esetben, akár a törvény erejével is meg kell akadályozni. Ám az a legjobb, ha nem fajul idáig semmi. Próbálkozni kell a helyzet nyugodt megtárgyalásával, ám ha ez nem működik, akár szakemberhez vagy jogi segítséget nyújtó szervekhez is folyamodhatunk.

Szerencsére ilyen esetben mindkét felet meghallgatják, méghozzá egymástól elkülönítve, így az is elkerülhető, hogy valaki hamis indokokra hivatkozva vádoljon meg valakit. A hamis vádak és a visszaélés szintén gyakoriak, viszont fontos, hogy ennek ellenére is minden bejelentést és panaszt komolyan vegyünk.

Segítséget kérni nem szégyen. Vigyázzunk egymásra!

Varga Ágnes Kata