Verbális bántalmazás: semmiség vagy bűncselekmény?
- Dátum: 2020.06.02., 15:51
- Varga Ágnes Kata
- bántalmazás, család, érzelem, fenyegetés, jog, kapcsolat, lélek, párkapcsolat, psziché, rendőrség, segítség, tanács, törvény, vád, visszaélés, viszony
A bántalmazás kérdésköre mindig is bonyolult és összetett volt. Az emberi kapcsolatok annyira sokfélék, hogy kijelölni a helyes viselkedést, és ettől pontosan elhatárolni a helytelen, sőt veszélyes viselkedést, nagyon nehéz. A szélsőséges eseteket természetesen könnyű felismerni, és éppen ezért megvan a lehetőség arra, hogy büntetendővé nyilvánítsuk, megtiltsuk, és ennek betartását szigorú eszközökkel figyeljük. Így például az utcai verekedés, a fizikai bántalmazás és agresszió keményen büntetendő tevékenység. De vannak dolgok, amelyek nem ennyire egyszerűen nyomon követhetőek. Ilyen például a verbális bántalmazás. Már azt is nehéz megítélni, hogy mi számít annak.
A szóbeli bántalmazás sokféle módon nyilvánulhat meg. A kulcskérdés az, hogy felismerjük-e, és a helyes azonosítást követően hogyan kezeljük. Szóbeli bántalmazásnak minősül, ha valakit folyamatosan negatív jelzőkkel illetnek, becsmérelnek, folyamatosan olyan dolgokkal vádolnak, amit nem követett el, sértegetnek, gúnyt űznek belőle, méltóságában és emberi mivoltában megsértik. Ez akkor számít bűncselekménynek, ha többször is előfordul. Nyilván mindenki szokott hirtelen felindulásból beszélni, és ez gyakran különösen bántó mások számára, de ez még nem jelenti azt, hogy az illető bántalmaz. Valamiféle folytonosság és következetesség fedezhető fel a verbális bántalmazás elkövetőinek viselkedésében. Hasonló cselekedetek hasonló reakciókat váltanak ki belőlük.
Nemcsak a direkt sértegetés számít verbális erőszaknak, hanem az érzelmi zsarolás, a fenyegetés is. Ebbe a fizikai erőszakkal való fenyegetés, az érzelmi zsarolás és az öngyilkossággal vagy önbántalmazással való fenyegetés is beleszámít. Mivel ezek erős kényszerítő erők is lehetnek, komoly visszaélésnek adhatnak teret.
Ezek a jelenségek a legtöbbször családon vagy közeli társaságon belül történnek, például lakótársak között, tanár-diák viszonyban, párkapcsolatban vagy házasságban, baráti társaságban. Ha valaki észleli a bántalmazó viselkedés jeleit, akkor mindenképp tennie kell ellene, mindegy, mennyire közeli viszonyban vannak. Ha valakit a szülei tartanak érzelmi befolyásolás és bántalmazás alatt, vagy egy közeli családtagja, esetleg a párja, az semmiképpen sem elfogadható. Ezt pedig, szélsőséges esetben, akár a törvény erejével is meg kell akadályozni. Ám az a legjobb, ha nem fajul idáig semmi. Próbálkozni kell a helyzet nyugodt megtárgyalásával, ám ha ez nem működik, akár szakemberhez vagy jogi segítséget nyújtó szervekhez is folyamodhatunk.
Szerencsére ilyen esetben mindkét felet meghallgatják, méghozzá egymástól elkülönítve, így az is elkerülhető, hogy valaki hamis indokokra hivatkozva vádoljon meg valakit. A hamis vádak és a visszaélés szintén gyakoriak, viszont fontos, hogy ennek ellenére is minden bejelentést és panaszt komolyan vegyünk.
Segítséget kérni nem szégyen. Vigyázzunk egymásra!
Varga Ágnes Kata
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?