Menü

Ami hiányozni fog a karantén után

Amikor először megtudtuk, hogy március 16-tól „home” maradunk és „home” tanulunk a gyerekkel, „home” dolgozunk, „home” óvodát nyitunk és „home” lesz minden, akkor hirtelen nem is tudtuk mivel jár, majd szép lassan beletanultunk, bár kimerülté tett mindenkit ez az időszak, pláne idegileg. A karantén keserves kényszerdöntés volt és a javunkat szolgálta, mégis nehéz volt elviselni a bezártságot, azonban kétségtelenül voltak, vagy vannak olyan oldalai, amelyek azt hiszem mégis a javunkat szolgálták.

Bizony nem volt egyszerű a „home office” összehangolása a digitális távoktatással, mégis összességében több minőségi idő jutott egymásra. A kevésbé fontos dolgokat megtanultuk kicsit elengedni, a számunkra fontos embereket pedig megbecsülni.

Az elszigeteltség jó dolgokat is kihozhat az emberből, például elkezdi keresni mások társaságát - még ha csak a virtuálisan is.

Erősítettük azokat a képességeinket, amelyekre a stresszhelyzetben támaszkodni tudtunk és átsegített a nehéz helyzeteken.

Letesztelhettük alkalmazkodóképességünket, a türelmünket, a kreativitásunkat, segítőkészségünket, önmagunk iránt érzett szeretetünket, önbecsülésünket.

A krízis alatt változott az értékrendszerünk, megtanultuk, mi az igazán fontos az életünkben, s néhány emberi kapcsolatunk felértékelődött. Jutott idő arra, ami igazán számít: számos örömteli tevékenységre, csendes elmélyedésre, családi együttlétekre, meghitt beszélgetésekre.

Ha csak az jut eszembe, hogy sokan megtanultak kenyeret sütni, meg bármit sütni, főzni, vagy egyszerűen bele láttunk a tanárok, tanítók munkájába.

Sokan újra felfedezték, milyen csodálatos az őket körülvevő természet, a szűkebb és tágabb környezetünk csodás vidékei, erdők, mezők, tavak. Jutott idő sportolni, kocogni, jógázni, tornázni. Nem volt a reggeli rohanás sem, tovább aludtunk a gyerekekkel.

Kevesebbszer és kevesebbet vásároltunk, s rájöttünk, valójában lényegesen kevesebb pénzből is ki lehet jönni, mint ahogy azt eddig tettük. Javult a házasságunk, vagy párkapcsolatunk, vagy épp sajnos kiderült, hogy mely dolgok nem működnek, de mindenképp tanulságos időszak volt.

A házi kedvencek is több odafigyelést kapnak, nem hagytuk őket otthon egyedül.

Az egyik legfontosabb, amit a karanténból magunkkal hozhatunk, hogy pozitívabbá tehetjük az életszemléletünket, a hozzáállásunkat. Megtanulhatjuk értékelni az élet apró szépségeit, meglátni a pozitív dolgokat. Lehetőség nyílt új rítusok kialakítására, pozitív gondolatokra és cselekedetekre, a rendszeres testmozgásra, kreatív tevékenységekre, melyek mind–mind a karantén hasznos történései voltak és melyek az életünk bármely szakaszában csak hasznunkra válnak.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.

5000 lépés az emberkereskedelem áldozataiért – amikor a csendes séta fontos üzenetet hordoz

Vannak problémák, amelyekről könnyebb azt gondolni, hogy messze történnek tőlünk. Az emberkereskedelem sokak fejében még mindig a filmekből ismert, szélsőséges helyzeteket jelenti: bezárt ajtókat, láncokat, erőszakot. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.

Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet

Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.