Menü

Ami hiányozni fog a karantén után

Amikor először megtudtuk, hogy március 16-tól „home” maradunk és „home” tanulunk a gyerekkel, „home” dolgozunk, „home” óvodát nyitunk és „home” lesz minden, akkor hirtelen nem is tudtuk mivel jár, majd szép lassan beletanultunk, bár kimerülté tett mindenkit ez az időszak, pláne idegileg. A karantén keserves kényszerdöntés volt és a javunkat szolgálta, mégis nehéz volt elviselni a bezártságot, azonban kétségtelenül voltak, vagy vannak olyan oldalai, amelyek azt hiszem mégis a javunkat szolgálták.

Bizony nem volt egyszerű a „home office” összehangolása a digitális távoktatással, mégis összességében több minőségi idő jutott egymásra. A kevésbé fontos dolgokat megtanultuk kicsit elengedni, a számunkra fontos embereket pedig megbecsülni.

Az elszigeteltség jó dolgokat is kihozhat az emberből, például elkezdi keresni mások társaságát - még ha csak a virtuálisan is.

Erősítettük azokat a képességeinket, amelyekre a stresszhelyzetben támaszkodni tudtunk és átsegített a nehéz helyzeteken.

Letesztelhettük alkalmazkodóképességünket, a türelmünket, a kreativitásunkat, segítőkészségünket, önmagunk iránt érzett szeretetünket, önbecsülésünket.

A krízis alatt változott az értékrendszerünk, megtanultuk, mi az igazán fontos az életünkben, s néhány emberi kapcsolatunk felértékelődött. Jutott idő arra, ami igazán számít: számos örömteli tevékenységre, csendes elmélyedésre, családi együttlétekre, meghitt beszélgetésekre.

Ha csak az jut eszembe, hogy sokan megtanultak kenyeret sütni, meg bármit sütni, főzni, vagy egyszerűen bele láttunk a tanárok, tanítók munkájába.

Sokan újra felfedezték, milyen csodálatos az őket körülvevő természet, a szűkebb és tágabb környezetünk csodás vidékei, erdők, mezők, tavak. Jutott idő sportolni, kocogni, jógázni, tornázni. Nem volt a reggeli rohanás sem, tovább aludtunk a gyerekekkel.

Kevesebbszer és kevesebbet vásároltunk, s rájöttünk, valójában lényegesen kevesebb pénzből is ki lehet jönni, mint ahogy azt eddig tettük. Javult a házasságunk, vagy párkapcsolatunk, vagy épp sajnos kiderült, hogy mely dolgok nem működnek, de mindenképp tanulságos időszak volt.

A házi kedvencek is több odafigyelést kapnak, nem hagytuk őket otthon egyedül.

Az egyik legfontosabb, amit a karanténból magunkkal hozhatunk, hogy pozitívabbá tehetjük az életszemléletünket, a hozzáállásunkat. Megtanulhatjuk értékelni az élet apró szépségeit, meglátni a pozitív dolgokat. Lehetőség nyílt új rítusok kialakítására, pozitív gondolatokra és cselekedetekre, a rendszeres testmozgásra, kreatív tevékenységekre, melyek mind–mind a karantén hasznos történései voltak és melyek az életünk bármely szakaszában csak hasznunkra válnak.

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Budapest rejtett kincsei

A fővárost sokan Európa egyik legszebb településeként ismerik. A legtöbb magyar számára is van egyfajta sajátos érzése a frekventált részeknek. A Parlament, a Lánchíd vagy a Halászbástya képei sorra bejárják az Instagramot és a Facebookot. Azonban mi van a kevésbé ismert helyekkel? Ugyanis a metropolisz tele van félreeső szegletekkel, elfeledett történetekkel és olyan zugokkal, amelyeket még az itt élők közül sem mindenki ismer.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Az olvasás világnapját ünnepeljük!

Az UNESCO 1965-ben hirdette meg az Olvasás világnapját, felismerve, hogy a tanulás, a fejlődés és a társadalmi részvétel alapja az olvasni tudás. Az olvasás nemcsak tudást, hanem élményt is ad: történeteket, kultúrákat és emberi sorsokat tár fel, miközben fejleszti a kritikus gondolkodást és a kreativitást.