Menü

Ami hiányozni fog a karantén után

Amikor először megtudtuk, hogy március 16-tól „home” maradunk és „home” tanulunk a gyerekkel, „home” dolgozunk, „home” óvodát nyitunk és „home” lesz minden, akkor hirtelen nem is tudtuk mivel jár, majd szép lassan beletanultunk, bár kimerülté tett mindenkit ez az időszak, pláne idegileg. A karantén keserves kényszerdöntés volt és a javunkat szolgálta, mégis nehéz volt elviselni a bezártságot, azonban kétségtelenül voltak, vagy vannak olyan oldalai, amelyek azt hiszem mégis a javunkat szolgálták.

Bizony nem volt egyszerű a „home office” összehangolása a digitális távoktatással, mégis összességében több minőségi idő jutott egymásra. A kevésbé fontos dolgokat megtanultuk kicsit elengedni, a számunkra fontos embereket pedig megbecsülni.

Az elszigeteltség jó dolgokat is kihozhat az emberből, például elkezdi keresni mások társaságát - még ha csak a virtuálisan is.

Erősítettük azokat a képességeinket, amelyekre a stresszhelyzetben támaszkodni tudtunk és átsegített a nehéz helyzeteken.

Letesztelhettük alkalmazkodóképességünket, a türelmünket, a kreativitásunkat, segítőkészségünket, önmagunk iránt érzett szeretetünket, önbecsülésünket.

A krízis alatt változott az értékrendszerünk, megtanultuk, mi az igazán fontos az életünkben, s néhány emberi kapcsolatunk felértékelődött. Jutott idő arra, ami igazán számít: számos örömteli tevékenységre, csendes elmélyedésre, családi együttlétekre, meghitt beszélgetésekre.

Ha csak az jut eszembe, hogy sokan megtanultak kenyeret sütni, meg bármit sütni, főzni, vagy egyszerűen bele láttunk a tanárok, tanítók munkájába.

Sokan újra felfedezték, milyen csodálatos az őket körülvevő természet, a szűkebb és tágabb környezetünk csodás vidékei, erdők, mezők, tavak. Jutott idő sportolni, kocogni, jógázni, tornázni. Nem volt a reggeli rohanás sem, tovább aludtunk a gyerekekkel.

Kevesebbszer és kevesebbet vásároltunk, s rájöttünk, valójában lényegesen kevesebb pénzből is ki lehet jönni, mint ahogy azt eddig tettük. Javult a házasságunk, vagy párkapcsolatunk, vagy épp sajnos kiderült, hogy mely dolgok nem működnek, de mindenképp tanulságos időszak volt.

A házi kedvencek is több odafigyelést kapnak, nem hagytuk őket otthon egyedül.

Az egyik legfontosabb, amit a karanténból magunkkal hozhatunk, hogy pozitívabbá tehetjük az életszemléletünket, a hozzáállásunkat. Megtanulhatjuk értékelni az élet apró szépségeit, meglátni a pozitív dolgokat. Lehetőség nyílt új rítusok kialakítására, pozitív gondolatokra és cselekedetekre, a rendszeres testmozgásra, kreatív tevékenységekre, melyek mind–mind a karantén hasznos történései voltak és melyek az életünk bármely szakaszában csak hasznunkra válnak.

Ne dobd ki a kávézaccot- egy csomó mindenre használhatod

Ha lefőtt a reggeli kávé, a zacc általában a kukában landol, pedig sokféle területen újrahasznosítható.

Mi történik velünk, ha abbahagyjuk a sportolást?

A rendszeres mozgás könnyen háttérbe szorulhat, ha sűrűbbé válnak a mindennapjaink vagy egyszerűen elveszítjük a motivációnkat. Néhány kihagyott edzés még nem feltétlenül jár látványos változással, a hosszabb szünet azonban a testünkön és a közérzetünkön is nyomot hagy.

Whole Diet, a fenntartható és kiegyensúlyozott táplálkozás alapjai

A whole diet, vagyis „teljes étrendi megközelítés” lényege, hogy nem egyetlen tápanyagra, tiltott ételre vagy gyors fogyókúrás szabályra koncentrál, hanem arra, hogyan épül fel összességében a mindennapi táplálkozás. Ez a szemlélet egyre népszerűbb, mert sokan szeretnének fenntarthatóbb és kiegyensúlyozottabb módon étkezni, szélsőséges megszorítások nélkül.


Kaktuszfüge – egy különleges gyümölcs a tüskék mögött

Szerencsére már sok polcon megtalálhatóak azok a gyümölcsök, amiket itthon nem termesztünk, így mi is megkóstolhatjuk más vidékek ízeit. Nézzük, mit kell tudni a kaktuszfügéről.

Miért szeretjük a borzongást? – A krimi vonzereje

Egy jó rejtély képes egyszerre kíváncsivá tenni, feszültségben tartani és az utolsó pillanatban meglepni. A bűnügyi sztorik biztonságos távolságból engednek közel a félelmetes helyzetekhez. Azonban miért vonz minket ennyire a borzongás, és miért esik jól a veszély közelsége?