Menü

Jó-e, ami jó, ha nem tudja senki?

Az, hogy az ember társas lény, alapvetően nem csak azt jelenti, hogy szüksége van állandó partnerre, illetve családra. Mindez azt is jelenti, hogy az események, történések, érzelmek feldolgozásának módját egymástól tanuljuk. Sok helyzetben azért tudunk helytállóan viselkedni, mert láttunk, hallottunk, tapasztaltunk példát valami hasonlóra, vagy tanácsot adtak, véleményt mondtak egy közel ugyanolyan helyzetről. A körülöttünk élők folyamatos visszacsatolása nélkül nehezen találnánk meg a helyünket, nehezebben dolgoznánk fel a minket ért traumákat, és nehezebben tudnánk kifejezni az örömünket. Szerencsére a legtöbb esetben bátran támaszkodhatunk a külvilág támogatására. De mi van az olyan esetekkel, amikor ez nincs így?

Előfordul, hogy valamilyen oknál fogva nem számolhatunk be olyan dolgokról, melyek alapvetően egyébként örömmel töltenek el. Egy titkolt hobbi, egy eltitkolt esemény kapcsán megélt spontán történés, egy fel nem vállalható barátság, egy nyíltan ki nem mondható kapcsolat, mind nagyon jó (és viszonylag gyakori) példák arra, amikor két tűz közé kerülünk. Mi magunk talán szívesen dicsekednénk azzal, amit átéltünk/átélünk, de valami külső körülmény vagy belső gát ezt nem teszi lehetővé. A titok megtartása kettős érzést ébreszt bennünk.

Alapvetően, ha egy pozitív dologról nem szólhatunk senkinek, az bizonytalanságot kelt. Hiányzik ugyanis az, hogy a környezetünk megerősítse, jogosan vannak pozitív érzéseink, valóban örömteli dologról van szó. Nem tudunk ezzel kapcsolatban megbízható megerősítéshez jutni, pedig sokkal kevésbé szeretünk a saját megítélésünkre hagyatkozni, mint gondolnánk. Szükségünk van arra, hogy lássuk a tetteink következményét és az érzelmeink hatását, ezt pedig nem kaphatjuk meg olyan esetekben, melyek csakis a mi tudatunkban vannak benne.

A történéseket általában úgy legitimáljuk, hogy mesélünk róla az embereknek. Ezáltal egyszerre teremtünk támadási felületet, és lehetőséget arra, hogy pozitívan reagáljanak. A legtöbb esemény vegyes reakciókat kap, és ez nem probléma. A gond az, ha nem vállalhatunk fel valamit mások előtt. Akármennyire rugalmasak is legyünk, akármennyire is gondoljuk azt, hogy mások véleménye nem befolyásol minket, muszáj elismernünk, hogy a külvilág visszajelzései nélkül nem tudunk felhőtlenül örülni.

Egy titkos hobbi vagy tevékenység, egy titkolt barátság vagy párkapcsolat csakis egy időpontban okoz örömet, az azt körülvevő időintervallumokban azonban feszültséget kelt. A tény, hogy más nem tudhat valamiről, ami számunkra fontos, már önmagában is nyomasztó tény, de ha az a dolog, amit nem árulhatunk el, pozitív, még nehezebb magunkban tartani.

A bizonytalanság és a boldogságunk leplezése egyszerre terhel meg és vidít fel. A kettős érzés okozta belső feszültség egy bizonyos szintig képes hajtani és motiválni minket, ám egy idő után az öröm elveszik. Általában semmilyen titkolt dolog nem okoz egy idő után akkora örömet, mint amekkora stresszhez vezet. Mégis, mivel valamekkora pozitív érzést kelt, nehezen vetünk neki véget.

Az első benyomás pszichológiája

Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti, amelyet a fizikai megjelenése, non-verbális, és verbális jelzései határoznak meg. A kognitív reprezentáció, azaz az elmében létrejövő mentális kép egyik formája a másokról alkotott tudás. Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti. Külső, látható fizikai és viselkedési jegyeiből gyakran téves következtetéseket vonunk le a személyiségére vonatkozóan. Ezek a jegyek ugyanis általában az adott szituációról, és nem a személyiségről beszélnek.

Mentális Egészség Hónap

A mentális egészség hónap egy jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a mentális egészség fontosságára. Szeretném bemutatni az önsegítés és az „én idő” jelentőségét, illetve azt, hogy oda kell figyelni a minket körülvevő embertársaink mentális jóllétére is.

Az OCD negatív hatásai a magánéletre

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a való világgal.

Szuperérzékenység, te mit tudsz róla?

Volt már olyan, hogy zavart egy bizonyos ruhadarab anyaga és nem tudtad elviselni magadon? Vagy esetleg egy film annyira felzaklatott, hogy elsírtad magad? Gondoltál már arra, hogy szuperérzékenység állhat a háttérben?

Az idősödés megélése

Minden életszakasz egy krízis, amely az arra a korra jellemző változási pontok pozitív megélésével magában hordozza az új életszakaszba lépés lehetőségét. A szakirodalom
orvosi értelemben 60-65 éves korra teszi az időskor kezdetét.