Jó-e, ami jó, ha nem tudja senki?
- Dátum: 2020.06.05., 13:32
- Varga Ágnes Kata
- belső, boldogság, család, elme, érzelem, esemény, feszültség, igény, kapcsolat, külvilág, lélek, motiváció, nyugalom, öröm, psziché, reakció, tudat, visszacsatolás
Az, hogy az ember társas lény, alapvetően nem csak azt jelenti, hogy szüksége van állandó partnerre, illetve családra. Mindez azt is jelenti, hogy az események, történések, érzelmek feldolgozásának módját egymástól tanuljuk. Sok helyzetben azért tudunk helytállóan viselkedni, mert láttunk, hallottunk, tapasztaltunk példát valami hasonlóra, vagy tanácsot adtak, véleményt mondtak egy közel ugyanolyan helyzetről. A körülöttünk élők folyamatos visszacsatolása nélkül nehezen találnánk meg a helyünket, nehezebben dolgoznánk fel a minket ért traumákat, és nehezebben tudnánk kifejezni az örömünket. Szerencsére a legtöbb esetben bátran támaszkodhatunk a külvilág támogatására. De mi van az olyan esetekkel, amikor ez nincs így?
Előfordul, hogy valamilyen oknál fogva nem számolhatunk be olyan dolgokról, melyek alapvetően egyébként örömmel töltenek el. Egy titkolt hobbi, egy eltitkolt esemény kapcsán megélt spontán történés, egy fel nem vállalható barátság, egy nyíltan ki nem mondható kapcsolat, mind nagyon jó (és viszonylag gyakori) példák arra, amikor két tűz közé kerülünk. Mi magunk talán szívesen dicsekednénk azzal, amit átéltünk/átélünk, de valami külső körülmény vagy belső gát ezt nem teszi lehetővé. A titok megtartása kettős érzést ébreszt bennünk.
Alapvetően, ha egy pozitív dologról nem szólhatunk senkinek, az bizonytalanságot kelt. Hiányzik ugyanis az, hogy a környezetünk megerősítse, jogosan vannak pozitív érzéseink, valóban örömteli dologról van szó. Nem tudunk ezzel kapcsolatban megbízható megerősítéshez jutni, pedig sokkal kevésbé szeretünk a saját megítélésünkre hagyatkozni, mint gondolnánk. Szükségünk van arra, hogy lássuk a tetteink következményét és az érzelmeink hatását, ezt pedig nem kaphatjuk meg olyan esetekben, melyek csakis a mi tudatunkban vannak benne.
A történéseket általában úgy legitimáljuk, hogy mesélünk róla az embereknek. Ezáltal egyszerre teremtünk támadási felületet, és lehetőséget arra, hogy pozitívan reagáljanak. A legtöbb esemény vegyes reakciókat kap, és ez nem probléma. A gond az, ha nem vállalhatunk fel valamit mások előtt. Akármennyire rugalmasak is legyünk, akármennyire is gondoljuk azt, hogy mások véleménye nem befolyásol minket, muszáj elismernünk, hogy a külvilág visszajelzései nélkül nem tudunk felhőtlenül örülni.
Egy titkos hobbi vagy tevékenység, egy titkolt barátság vagy párkapcsolat csakis egy időpontban okoz örömet, az azt körülvevő időintervallumokban azonban feszültséget kelt. A tény, hogy más nem tudhat valamiről, ami számunkra fontos, már önmagában is nyomasztó tény, de ha az a dolog, amit nem árulhatunk el, pozitív, még nehezebb magunkban tartani.
A bizonytalanság és a boldogságunk leplezése egyszerre terhel meg és vidít fel. A kettős érzés okozta belső feszültség egy bizonyos szintig képes hajtani és motiválni minket, ám egy idő után az öröm elveszik. Általában semmilyen titkolt dolog nem okoz egy idő után akkora örömet, mint amekkora stresszhez vezet. Mégis, mivel valamekkora pozitív érzést kelt, nehezen vetünk neki véget.
Valójában mit is jelent a tömegtől való félelem?

Rengeteg az ember, meg lehet itt fulladni. Sokszor vagyunk olyan helyzetben, hogy hatalmas tömegben kell valahová mennünk, vagy éppen valamilyen rendezvényen vannak sokan, ahová megyünk. A legismertebb kifejezés a tömegtől való félelemre az enoklofóbia, azonban ennek is léteznek különböző árnyalati, amelyek aztán átfedésbe is kerülnek egymással.
Emiatt találjuk vonzónak a mosolyt

Az állatokkal ellentétben, nálunk fogunk megvillantása nem az agresszió jele, hanem kellemes gesztus, ami ráadásul egy ösztönös reakció. A világon mindössze öt érzelem van, amit mindenhol ugyanúgy fejeznek ki az emberek: az undor, félelem, düh, szomorúság és öröm, tehát az eszkimók ugyanúgy mosolyognak, mint az ausztrál őslakosok. A vakon született emberek senkit nem látnak mosolyogni, mégis ugyanúgy húzzák mosolyra szájukat, mint mindenki más.
Lelki terror: élet egy irányításmániással

Mindenki szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogyan ő azt elvárja. Ebben nincs is semmi különös. Ahogy abban sem, ha a csalódások miatt olykor dühösek, máskor szomorúak vagyunk. Egy egészséges személyiség mindig képes felállni a földről, levonni a konklúziót és tovább menni. Léteznek azonban olyanok, akik számára a döntési jog átruházása olyan elfogadhatatlan lehetőségnek tűnik, hogy életük során egy hosszú távú, titkos stratégiát építenek ki, mások viselkedésének kontrollálására. Ők az irányításmániások.
BTMN és SNI a gyerek papírján. Mit jelentenek ezek?

Mit jelent a BTMN? Kik tartoznak ebbe? Kik az SNI gyerekek? Nos pedagógusként és egy BTMN kisfiú anyukájaként szeretném ezeket a fogalmakat rendbe tenni és kicsit körül járni melyik mit takar, milyen fejlesztés szükséges és kik végzik ezeket.
Biztos jelek, hogy kiüresedett a szerelmetek

A hosszú, régóta tartó, szenvedélytől mentes kapcsolatokban a párt gyakran csak a megszokás és a közös ügyek intézése, sokak esetében pedig a becsületesség tartja össze. Évekig elélhet egymás mellett két ember úgy, hogy közben már nem élik meg az intimitás örömét. A párkapcsolatban már nincs izgalom, ugyanakkor az egymás iránt érzett felelősség nagy. Az üres szerelem jellemzőit járjuk körbe.