Menü

Szeretjük, ha fáj?

Az érzelmek bonyolult világát nehéz fekete-fehér valóságában ábrázolni. Nem tudunk semmit egyértelműen pozitív vagy negatív kategóriába sorolni, hiszen az események és az érzelmeink összefüggése több körülményen is múlik. Tehát ha valamit pozitívan is értékelünk, az is hagyhat maga után negatív utóízt, vagy összefügghet negatív eseménnyel, következménnyel. Éppen ezért minden, amit az érzelmeinkről hiszünk, a környezetünk befolyása alatt áll. Azt tartjuk jónak, amit a körülöttünk lévők is. És arra tekintünk rosszként, ami az elvárások szerint is az. De persze az érzelmek néha egyértelműbbek, mint máskor. A gyász, a hiány, az üresség és a bánat általában könnyen felismerhetőek, és kristálytisztán dekódolhatóak. Az egyszerű érzések feldolgozására megszokott mechanizmusunk van, próbáljuk megélni, majd elfelejteni őket.

Ám van egy igen érdekes jelenség, amely nemcsak mostanában vált megszokottá, de mostanában mégis gyakrabban találkozhatunk vele: a közösségi oldalakon, könyvekben és filmekben is találkozhatunk azzal, hogy az emberek a szomorúságukba kapaszkodnak. Ez megihleti és motiválja őket, valamint kifogásként is szolgálhat. De miért akarjuk felidézni, és nem elfelejteni a bánatunkat?

Amikor az ember szomorú, a legtöbb esetben mindent megtesz azért, hogy a gondolatait elterelje erről. Sokszor találunk ki ilyenkor új hobbit vagy szenvedélyt, de sokan ilyenkor sportolni kezdenek, vagy valamiféle művészetben próbálják ki magukat. Mivel azáltal, hogy a szomorúságunkat szavakba öntjük, vagy más módon kifejezzük, csökkentjük az érzelmeink intenzitását, ez afféle gyógyító folyamatként funkcionál. Később ennek a folyamatnak csak azt a részét tudjuk intenzíven felidézni, ahogyan elűztük a saját bánatunkat, és ahogyan saját magunkat új dolgokra és vidámságra motiváltuk. Tény, hogy a bánat és a nehézségek sokkal könnyebben megihletnek, mint egy semleges érzelmi időszak, és ez olykor ösztönzően hat ránk olyankor is, amikor épp nem vagyunk bánatosak, de ha ebbe az érzésbe kapaszkodunk, az valószínűleg hamis alapot biztosít a további tevékenységeinknek.

Így, ha mi is hasonló helyzetbe kerülünk, nagyon fontos, hogy megtartsuk a motivációnkat anélkül, hogy folyamatosan a fájdalmas helyzetekre emlékeztetnénk magunkat. Ha egyszer sikerül kikeverednünk a szomorúságunk labirintusából, akkor fontos, hogy el tudjuk engedni a vele járó kísérő tényezőket is, és el tudjuk felejteni azokat a dolgokat, amelyek miatt beleragadnánk az önsajnálat és a bánat posványába. A pozitivitás és az elengedés hasznos tulajdonságok, és minden esetben érdemes őket gyakorolni.

Miért válaszd a nordic walkingot?

Sokan szeretnének egészségesen élni és rendszeresen mozogni, de nem feltétlenül tudnak intenzív sportokat végezni. Számukra a nordic walking ideális választás: természetközeli, kíméli az ízületeket, mégis hatékonyan átmozgatja a testet, és egyre több futóversenyen is külön kategóriát kap ez a mozgásforma.

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?