Menü

Rákellenes ételek

Ma már sajnos mindenki ismer olyan szomszédot, barátot, kollégát, vagy sajnos közvetlen közeli vagy távoli családtagot, aki megküzdött a rákbetegséggel, vagy aki netán sajnos elveszítette a harcot vele. Szomorú, alattomos, kegyetlen betegség, olykor villámgyors lefolyású, máskor sok szenvedéssel ér véget. Elkerülni, kivédeni, meggyógyítani nem lehet, de a megelőzésben van némi szerepe azért az életmódnak.

Nagyon kevés só, alkalmankénti mértékletes alkoholfogyasztás és a lehető legkevesebbnél is kevesebb cukor, ám annál több zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona és egészséges zsírok. A hagyományos éttermi aznapi rántott húsos menü, a gyorsétterem, a hamburger, a túlzásba vitt koffeinfogyasztás és a kevés alvás pedig kerülve.

Ha ezeknek az életmódbeli elveknek ellentétesen élünk, bizonyos betegségek, daganatok előszobájába lépegetünk.

A felesleges és káros anyagokat már akkor bevittük a szervezetbe, amikor még nem is ettünk semmit, de már a harmadik kávét kortyoljuk két cigivel, pedig még nincs dél és megittunk egy doboz energiaitalt is, meg cukros üdítőt, esetleg kólát, csak ma, mert éjjel valamiért nem aludtunk jól.

A lift alap, lépcsőzésről szó sincs, a boltig való elgyaloglást elvből elutasítjuk.

Kétóra netezés és egy óra tévézés után felháborodva dobjuk vissza a kifogást: „nekem sportolni nincs időm!”

A rosttal hogy állunk? A székrekedésre bekapunk valami hashajtót, esetleg rendszeresen, amihez hozzászokik a szervezetünk és anélkül már nem is megy, pedig egy kis rostdús táplálék, kiskanál útifű maghéj vagy lenmag egy pohár vízben csodákat tesz, ahogy némi aszalt gyümölcs is és a sport pikk-pakk rendbeteszi az emésztést.

Napi 30-40 gramm rostot kellene fogyasztani! Főtt zöldségek, nyers saláták, s egy kis idénygyümölcs!

A mesterséges vitaminoknak nem vagyok híve, de az organikus étrendkiegészítőket és ásványi anyagokat, fontos nyomelemeket, kollagént mindenkinek receptre írnám, nagyon fontos azonban tudni, hogy ezek nem váltják ki a helyes étkezéseket, csak kiegészítik, ahogy a neve is mutatja.

Húsfogyasztásnál fontos szempont a fehér húsok előtérbe helyezése a vörös húsokkal szemben, s a heti 2-3 alkalommal elfogyasztott húsételek bőven fedezik a szükségletet, nem kell és nem is ajánlott minden nap húst enni. A „húst hússal” elv nem szolgálja az egészséges táplálkozást és a rengeteg zsír sem, bár tudom, ezzel a kijelentéssel most sokak szemében népszerűtlen leszek.

Nagyon jótékony dolog a párolás, a sütőzacskó használata, a „jó” zsírok és hidegen sajtolt olajok mértékletes fogyasztása.

A sófogyasztás csökkentésével együtt kipróbálhatunk izgalmas és új fűszernövényeket, ízeket.

Az életmód megváltoztatásával úgy gondolom nemcsak a rák és egyéb daganatos betegségek kialakulásának esélyét csökkentjük nagymértékben, de új ízeket is megismerhetünk, új ízvilággal is kísérletezhetünk. Minden szempontból megéri megpróbálni eszközölni néhány reformváltoztatást.

Martinka Dia

A rutin, mint anyag, amire szükségünk van

Van jó pár kevésbé közismert anyag, ami nélkül a szervezetünk nem fog megfelelően működni, ilyen a rutin is.

Fiatalabb, mint a korom – mit mesél a fitneszkorom 45 évesen?

A „fitneszkor” egyre gyakrabban kerül szóba az edzőtermekben és egészségtudatos beszélgetésekben, de sokan még mindig nem tudják pontosan, mit is jelent. Röviden: a fitneszkor azt mutatja meg, hogy a tested aktuális állapota mennyire „fiatalos” a biológiai életkorodhoz képest.

A roppanás varázsa – miért imádjuk a sült ételeket?

Aranybarna bunda, forró belső és az a bizonyos első harapás, amikor minden a helyére kerül. A rántott harapnivalók és a húsok iránti rajongás mögött mindig ott rejlik az élvezet. Azonban mi vonz minket ennyire a bundázott ételek és a street food klasszikusok felé?

Halitózis, amikor kellemetlen kinyitni a szánkat

Sajnos sokan ismerik azt a bosszantó helyzetet, amikor inkább meg sem akarnak szólalni, hogy ne érezze senki a szájból kiáradó kellemetlen szagot. Ez a halitózis, nézzük, mi is ez.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.