Menü

Őszinteség vagy kedvesség?

A minap egy lánybúcsú révén volt szerencsém hallani, ahogyan egy férfi és egy nő között parázs vita bontakozik ki az őszinteség és a kedvesség fontosságáról. Hogy egy házasságban melyik előbbre való, azt talán csak azok tudják, akik hosszú évtizedeket leéltek már együtt. Az őszinteség a bizalom egyik kulcsfontosságú alapja, amely nélkül nemigen működhet sem baráti kapcsolat, sem szerelem. De hogy minden esetben vakon és kíméletlenül őszinték legyünk-e, nos, arra nincs recept.

Valószínűleg az a legjobb, ha az őszinte véleményünk és gondolatunk egyben kedves is. Ha anélkül lehetünk teljesen őszinték, hogy az bántana valakit, az még a filmekben is csak ritkán fordul elő. Talán a realitáshoz az a mondat áll legközelebb, amelyet oly’ sok férfitól hallhattunk már: „Légy kedves, ha a ruhájáról kérdez, és légy őszinte, ha az érzéseidről!”. Lebutítva mindez annyit jelent, hogy az igazán fontos dolgokban sokkal inkább becsülendő az őszinteség, még akkor is, ha az esetleg valamilyen negatív hozadékkal jár. A meghatározó érzelmi és kapcsolati kérdések nem olyan dolgok, amelyek igénylik vagy egyáltalán elbírják a szépítést. A kendőzetlen őszinteség minden ilyen esetben elengedhetetlen, hiszen minden ferdítés, minden kisebb füllentés hatalmas károkat okozhat, ami jóval túlmutat egy kis sértődöttségen vagy megbántottságon.

Viszont nem eshetünk át a ló túloldalára sem. Bármennyire is fontosnak tartjuk a szavahihetőséget, olykor jobb csendben maradni. A véleményünk egy olyan dolog, amivel mindig rendelkezünk, de nem mindig kell kimondani. Ettől sem hazugok nem leszünk, sem megbízhatatlanok. A felesleges konfliktusok keltése túlzott, kéretlen őszinteséggel, nem egy barátságot és párkapcsolatot tönkretett már.

És azt se felejtsük el, hogy a kedvesség nem kifejezetten az, ahogyan elmondjuk a dolgokat, hanem ahogyan gondolunk rájuk! Nem ott kell elkezdeni a kedvességet, hogy szépeket mondunk másoknak, vagy mosolyogva nézünk a szemükbe, hanem fejben. Úgy kell néznünk és gondolnunk az emberekre, hogy a lehető legjobb véleményünk lehessen róluk. Meg kell látnunk bennük a pozitívumokat, és jó szándékkal kell hozzájuk fordulnunk. Ha így teszünk, valószínűleg a kedves és az őszinte megnyilvánulásaink többször fogják fedni egymást.

Varga Ágnes Kata

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Téli közlekedés: közös felelősség az utakon

A tél minden évben új kihívásokat tartogat az autósok számára. A hirtelen lehűlés, a csúszós utak, a korai sötétedés és a kiszámíthatatlan csapadék mind olyan tényezők, amelyekhez tudatosan és felkészülten kell alkalmazkodni. A biztonságos téli közlekedés nemcsak technikai kérdés, hanem szemléletbeli felkészültség is: minden járművezetőnek tisztában kell lennie a téli vezetés szabályaival és saját felelősségével.

A téli madáretetés aranyszabályai – hogyan segítsünk felelősen?

A madáretetés sokak számára kedves téli tevékenység, hiszen különleges élmény testközelből figyelni a kertünkbe vagy erkélyünkre látogató énekesmadarakat. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy az etetésnek megvannak a maga írott és íratlan szabályai, amelyek betartása nélkül többet árthatunk, mint használunk.

Tradíció vagy környezettudatosság?

A karácsonyi készülődés sokak számára már az advent első napjaiban elkezdődik, és ilyenkor nemcsak az ünnepi menü, hanem a karácsonyfa és a dekorációk kérdése is előtérbe kerül. Egyre többen próbálnak tudatosabban dönteni arról, hogy igazi vagy műfenyő kerüljön az otthonukba, és hogyan lehet az ünnepeket kevesebb hulladékkal megélni. A környezettudatosság ma már nem elvesz az ünnep varázsából – épp ellenkezőleg, új hagyományokat és személyesebb megoldásokat teremt.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.