Őszinteség vagy kedvesség?
- Dátum: 2020.08.24., 06:43
- Varga Ágnes Kata
- elme, érzelem, házasság, kapcsolat, kedvesség, konfliktus, lélek, őszinteség, párkapcsolat, psziché, pszichológia, tanács, test, tipp, vélemény, vita
A minap egy lánybúcsú révén volt szerencsém hallani, ahogyan egy férfi és egy nő között parázs vita bontakozik ki az őszinteség és a kedvesség fontosságáról. Hogy egy házasságban melyik előbbre való, azt talán csak azok tudják, akik hosszú évtizedeket leéltek már együtt. Az őszinteség a bizalom egyik kulcsfontosságú alapja, amely nélkül nemigen működhet sem baráti kapcsolat, sem szerelem. De hogy minden esetben vakon és kíméletlenül őszinték legyünk-e, nos, arra nincs recept.

Valószínűleg az a legjobb, ha az őszinte véleményünk és gondolatunk egyben kedves is. Ha anélkül lehetünk teljesen őszinték, hogy az bántana valakit, az még a filmekben is csak ritkán fordul elő. Talán a realitáshoz az a mondat áll legközelebb, amelyet oly’ sok férfitól hallhattunk már: „Légy kedves, ha a ruhájáról kérdez, és légy őszinte, ha az érzéseidről!”. Lebutítva mindez annyit jelent, hogy az igazán fontos dolgokban sokkal inkább becsülendő az őszinteség, még akkor is, ha az esetleg valamilyen negatív hozadékkal jár. A meghatározó érzelmi és kapcsolati kérdések nem olyan dolgok, amelyek igénylik vagy egyáltalán elbírják a szépítést. A kendőzetlen őszinteség minden ilyen esetben elengedhetetlen, hiszen minden ferdítés, minden kisebb füllentés hatalmas károkat okozhat, ami jóval túlmutat egy kis sértődöttségen vagy megbántottságon.
Viszont nem eshetünk át a ló túloldalára sem. Bármennyire is fontosnak tartjuk a szavahihetőséget, olykor jobb csendben maradni. A véleményünk egy olyan dolog, amivel mindig rendelkezünk, de nem mindig kell kimondani. Ettől sem hazugok nem leszünk, sem megbízhatatlanok. A felesleges konfliktusok keltése túlzott, kéretlen őszinteséggel, nem egy barátságot és párkapcsolatot tönkretett már.

És azt se felejtsük el, hogy a kedvesség nem kifejezetten az, ahogyan elmondjuk a dolgokat, hanem ahogyan gondolunk rájuk! Nem ott kell elkezdeni a kedvességet, hogy szépeket mondunk másoknak, vagy mosolyogva nézünk a szemükbe, hanem fejben. Úgy kell néznünk és gondolnunk az emberekre, hogy a lehető legjobb véleményünk lehessen róluk. Meg kell látnunk bennük a pozitívumokat, és jó szándékkal kell hozzájuk fordulnunk. Ha így teszünk, valószínűleg a kedves és az őszinte megnyilvánulásaink többször fogják fedni egymást.
Varga Ágnes Kata
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Korai kelés, hosszabb délutánok – Miért éri meg hamarabb kezdeni a munkát?
A hajnali ébredés sokak számára kihívás, mások viszont szeretik, hogy már a reggeli órákban lendületbe kerülnek. A korábbi munkakezdés a teljesítményre, a szabadidőre és az egészségre is hatással lehet, előnyei azonban csak megfelelő pihenés mellett érvényesülnek.
Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba
Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.