Szépítő kedvesség
- Dátum: 2020.08.29., 19:50
- Varga Ágnes Kata
- agy, belső, érzelem, kapcsolat, kedvesség, külső, lélek, mosoly, negatív, pozitív, psziché, pszichológia, reakció
Kedvesnek lenni erőltetetten nemigen lehet. Vannak emberek, akiknek a személyiségéhez jobban hozzátartozik, mások komoly erőfeszítéseket tesznek érte. De azt nem mondhatjuk, hogy lehetetlen viselkedésformáról lenne szó. Alapvetően a mindennapjaink során ez az attitűd a jellemző és a keresendő, a társadalmilag elfogadott.
A legtöbb tulajdonsággal ellentétben a kedvesség meglátszik az ember arcán. Önmagában a látvány semmi biztossal nem kecsegtet, de gesztusokkal, hangszínnel és hanglejtéssel együtt viszonylag megbízható képet ad.
Az emberi agy olyan mechanizmusok alapján működik, hogy a kedvességet bizonyos paraméterekhez társítja, amely paramétereket meg tud találni egy emberi arcon. A legalapvetőbb ezek közül a mosoly. Egy olyan embert, aki többet mosolyog, jóval többen tartanak közvetlennek, jószándékúnak és megközelíthetőnek, mint azokat, akik csak okkal mosolyognak. Igen érdekes az is, hogy a kedves mosolyú embereket sokkal többen tartják szépnek. Mi lehet ennek az oka?
Az emberi elme a szépet, a kellemeset részesíti előnyben, és ezeket általában valamilyen érzelmi tényező indítja el bennünk. Fogandók leszünk olyan látványra, amelyet szívesen nézünk, ami pozitív hatást vált ki belőlünk, ezáltal jó érzéssel tölt el. Ez történik akkor is, mikor kedves emberrel találkozunk. Egyrészt az agyunk kiemeli őt a többi ember közül, akiket látunk, mivel a sok semleges inger között még inkább felerősödik az az egy, amely valamilyen hatással van ránk. Ezért az átlagtól eltérő viselkedésű embereket mindig megjegyezzük valamilyen módon. Ha pedig valaki érzelmileg pozitívan hat ránk, sokkal több pozitív jelzővel látjuk el, mint egyébként tennénk. Tehát ugyanazt az embert szebbnek fogjuk tartani, ha pozitív érzelmi reakcióra ösztönöz minket a kedvességével. Így nem csupán lelki értelemben, hanem fizikai értelemben is megszépít a kedvesség.
Varga Ágnes Kata
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.