Árpa tünetei és kezelése

Az árpa apró gyulladásos tályog, ami a szemhéjszél úgynevezett Meibom-féle olajos váladékot termelő mirigyeinek bakteriális fertőződése kapcsán jön létre. A mirigyek kivezető csöve a szemhéj szélre merőleges, a gyulladás itt alakul ki.

Az árpa hétköznapi, jól gyógyítható szemhéjgyulladás. Életében legalább egyszer az emberek nagy százaléka "növeszt" egyet. Ha többször ismétlődik, és a megfelelő kezelésre nem jól reagál, diabétesz, illetve az immunrendszer szerzett gyengesége állhat a háttérben.

Mit tehetünk házilag a gyorsabb gyógyulásért?

▪ Borogassuk az érintett szemet naponta legalább háromszor több napon keresztül. A legjobb, ha kamillatea vagy körömvirágtea filterét áztatjuk be, majd a meleg, de nem forró tasakot a szemre helyezzük és 10-15 percig ott is hagyjuk. A hő felgyorsítja az árpa megérését és felpuhítja a bőrt. Az ilyen jellegű borogatás egyszer használatos, különben visszafertőződhet a szem.

▪ Meleg főttojás vagy burgonya szintén hathatós lehet, amennyiben nem forrón, de még melegen egy ruhába csavarjuk, és a szemhéjra tesszük. Ezzel a trükkel hosszú ideig meleg marad a dunszt.

▪ Mivel baktériumfertőzés okozza az árpa kialakulását, immunrendszerünk erősítése és a fertőzést okozó baktériumok legyőzése érdekében kasvirág-kivonatot is szedhetünk.

▪ Fokhagyma, gyömbér fogyasztása szintén hasznos az immunerősítésére, a lenmagolaj pedig szájon át fogyasztva segít a tüszők egészségének fenntartásában.

▪ Ha hajlamosak vagyunk az árpára, minden nap tisztítsuk meg a szemhéjunkat, hogy megakadályozzuk a szennyeződést és az átfertőzést.

▪ Annak érdekében, hogy környezetünket ne fertőzzük meg, tartsuk be az alapvető higiénés szabályokat. Cseréljük a törölközőnket és párnahuzatunkat gyakrabban, és ne használjuk egymásét.

▪ Lehet, hogy A-vitamin hiánya van a szervezetnek, ezért indokolt a sok friss zöldség és gyümölcs fogyasztása, a béta-karotin csak jót tehet velünk.

▪ Az árpa és a kötőhártya-gyulladás ellen külsőleg, borogatás formájában kiválóan alkalmazható a szemvidítófű.

Az árpa tünetei és diagnózisa

A szemhéj bepirosodik, megduzzad, és fájdalmassá válik az árpát körülvevő területen. A külső árpa különösen feltűnő, piros, érzékeny duzzanat képében jelentkezik a szemhéj széle alatt. A belső árpa nem mindig okoz látható csomót. A látás kicsit homályos lehet a belső árpa felszínén meggyűlő, onnan elúszó váladéktól, valamint attól, hogy a felső szemhéjban növekvő árpa finoman eldeformálja a szaruhártya egyébként szabályos felszínét. A szemgolyót, annak egészségét - tehát a látóképességet - ez a betegség nem érinti. A szem és a szemhéjak szabad szemmel és réslámpával történő vizsgálata - a réslámpa tulajdonképpen egy biomikroszkóp - egyértelművé teszi az árpa diagnózisát. Az árpa eleinte egészében piros, gyulladt, fájdalmas és rugalmas tapintású. Ahogy a folyamat előrehalad, a gyulladt terület "beolvad", az árpa kissé megpuhul, már nem feszül annyira, rajta sárgás gennycsap jelenik meg a mirigy kivezető csövének megfelelően, akárcsak az arcon jelentkező pattanásoknál. Ez az állapot már azt jelzi, hogy a tályog hamarosan spontán felfakad, vagy művileg kitisztítható.

Az árpa kezelésében a meleg borogatáson és párakötésen túl hasznos lehet antibiotikum-tartalmú szemcsepp vagy kenőcs. Ennek kiválasztását bízzuk a háziorvosra vagy szemész szakorvosra, sose használjunk orvosi előírás és adagolási javaslat nélkül ilyen készítményt.

Ha a kezelés pár napon belül nem hoz eredményt, és az árpa nem fakad ki, vagy nem szívódik fel magától, keressük fel újra a szemészeti szakrendelést. Sose próbáljuk az árpát magunk kinyomni vagy megnyitni.

Ezzel a szemhéj laza kötőszövetei közé préselhetjük a gyulladásos anyagot, és ez súlyos, lap szerint terjedő, akár a szemgödör szöveteinek épségét fenyegető gyulladást idézhet elő.

Szerző: Udvari Fanni