Menü

Edzés vagy tanulás: muszáj választani?

Nem tudom. Néha úgy érzem muszáj. Máskor meg úgy, hogy nem. Csakazértsem. Egyrészt óriási lelkiismeret furdalásom van, ha a fociedzés megvonásával készülök büntetni a fiaim, holott a sport annyira fontos része a testi-lelki-szellemi fejlődésüknek, hogy hangoztatom is: elvből nem tiltom el a mozgástól őket egy-egy rossz jegyért. Az érem másik oldalán azonban ottvan, hogy más hatásos büntetés nincs a kezemben, ezzel tudom motiválni őket, hiszen a hétvégi meccseket a világért sem szeretnék kihagyni, inkább megtanulják az angol szavakat, megcsinálják a fránya matek házit.

Sajnos manapság sok szülő kényszerül választásra a sport és a tanulás között, s végül általában a tanulás felé billen a mérleg. Mondhatni feláldozzák a szellemi tevékenység oltárán a mozgást. Mert a kettő együtt nehezen megy, vagy egyik a másik rovására. Valóban így van ez?

Tény, hogy a szülők tudják, hogy szüksége van a gyereknek a mozgásra, de amikor este 7-kor érünk haza edzésről a fiúkkal és sírósan, nyűgösen, kimerülten indul a leckeírás, akkor magam is elhatározom, hogy ez így nem megy együtt.

Mintha kötelező lenne dönteni a kettő között. Sajnos sokszor a tanárok kényszerítik választásra a gyereket (és a szülőket), mert túl sok az elfoglaltság iskola után, na de pont azt elvenni, amit szeretnek, ami kikapcsolja őket, amire szükségük van az egész napi hajtás után? A stressz levezetését vonjuk meg? Én értem, hogy a gyerek fáradt, mert az iskolai tanórákat követően rohan az aktuális három–négy különóra valamelyikére, majd a nap végén igyekszik elkészíteni a másnapi leckét.

De vajon jó döntés-e elvenni az edzést, ha romlik a tanulmányi eredmény?

Valószínű sokan rávágjátok: igen!

Pedig köztudott és bizonyított tény, hogy a mozgás és tanulás együtt nagyon hatékony! Gondoltam ezt a mondatot még leírom háromszor, de inkább csak vastagon kiemelem.

A testmozgás és a tanulás nagyon pozitív kapcsolatban van egymással. Az edzés felpörgeti a véráramlást az agyban, s friss aggyal könnyebben megy a tanulás. A testmozgás segít a koncentráció növelésében.

Nagyon jó, ha sportol a gyerek. Sokkal egészségtudatosabbak társaiknál, jobban odafigyelnek az életmódjukra, táplálkozásukra. Megkockáztatom, talán kevesebbet isznak vagy dohányoznak, tudják kezelni a stresszt. Arról nem is beszélve, hogy az átlagosnál jobbak az emberi kapcsolataik, hiszen a sport és a társas értékek kapcsolata szorosan összefügg, megtanulnak alkalmazkodni, csapatban dolgozni. A sport megköveteli a sportoló jellemének következetes fejlesztését: fegyelmezettséget, lemondásokat, pontosságot, odaadóan végzett edzésmunkát, a sporttársak, eszközök, berendezések megbecsülését. A sport megköveteli a sportolótól az önfegyelmet, higgadtságot.

A sportoló gyerekek jobban bírják a terhelést, nem depressziósak. Céltudatosak és nem jellemző rájuk a kimerültség. Amíg pedig sportolnak, addig sem a kütyüt, a telefont nyomkodják valamelyik parkban a padon. Csak mondom.

Martinka Dia

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.