Menü

A zene, mint gyógyír

Már az ősember is foglalkozott művészetekkel: az őskori barlangrajzokon is láthatunk kezdetleges hangszereket, táncoló alakokat. Tehát az ember megjelenésével egykorú a zene is. Az évezredek, évszázadok során a zene fokozatosan egyszerűsödött, tisztult.

A zenei tevékenység (a zenélés és a zenehallgatás is) az élet számos területén kedvező hatással van ránk. „A zene egy igazán hatékony gyógyszer.”- állítja egy amerikai tanulmány.

A zenei aktivitás elősegíti az egyéb kognitív (észlelés, figyelem, emlékezet, memória, számolás, nyelvhasználat, stb.) és érzelmi - társas készségek fejlődését. Jó hatással van a mentális egészségünkre: egy kellemes hangulatú zene növeli a jókedvet, és csökkenti a stresszt. A kutatások szerint növeli a szerotonin – „örömhormon” – szintjét az agyban. A zene ritmusának követése pedig dopamin boldogsághormont termel szervezetünkben, így csoki fogyasztás helyett is hallgathatunk zenét…

Sőt, a fizikumunkon is javíthat a zenehallgatás. Megfigyelések szerint, a zene hatására lépéseink száma is növekedik, vidám zene hallgatása közben gyorsabban futunk, és nagyobb súlyt is bírunk el, illetve megemelkedik a kalória égetés is.

Ez azért jól hangzik, nem? Fittebbek és könnyebbek lehetünk, miközben jólérezzük magunkat. (Jelentősebb fogyáshoz sajnos ennél azonban több kell.)

A zene nyugodttá is tesz. Ha kedvenc zenénket hallgatjuk, akkor akár 30%-kal is csökkenhet a bennünk lévő feszültség és szorongás mértéke (kivéve a rocknál). Emellett a lassú zene a szervezetünkben lévő kortizol stresszhormon mértékét is csökkenti.

Tehát bátran hallgassunk klasszikus zenét is a pop mellett, ha egy kicsit ki szeretnénk kapcsolni. Egy hosszú, fárasztó nap után biztos, hogy jól fog esni mindenki számára, még annak is, aki egyáltalán nem ehhez a stílushoz van szokva. Próbáld csak ki!

A zene segít, hogy jobban fókuszálj. Antonio Vivaldi zeneszerző „Négy évszak” című műve például serkenti az agyműködést.

A vidám zenék gyorsítják a munkát. Emellett az ütemes zenék megdolgoztatják az agyat, így kreatívabbá is tesznek. Ezért is lenne jó, ha minden munkahelyen engedélyeznék a zenehallgatást, a jobb és gyorsabb munkavégzés érdekében.

Reggeli ébresztőnek is tökéletes egy-egy ritmusosabb, pörgősebb zene hallgatása. Lehet, hogy még a kávé se fog kelleni

És a legjobb, hogy a zenétől erősebb és ellenállóbb lesz az immunrendszerünk, mivel a zenehallgatás arra sarkallja a szervezetet, hogy több immunoglobin-A nevű anyagot termeljen a vírusok és baktériumok ellen.

Tehát nyugodtan hallgassunk zenét otthon, a barátainkkal, a munkahelyen (ha lehet), és sportolás közben is. Csak hasznunk származhat belőle, de azért vigyázzunk, ne hallgassuk túl hangosan

Liszli Kornélia

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

Ébredés utáni ügyetlenség: miért vagyunk reggel még kábák és bizonytalanok?

Sokan ismerik azt az érzést, amikor megszólal az ébresztőóra, kinyitjuk a szemünket, de valójában még messze nem érezzük magunkat ébernek. Nehezebben találjuk meg a telefonunkat, leverünk valamit az éjjeliszekrényről, bizonytalanabb a mozgásunk, lassabban gondolkodunk, és akár egy egyszerű reggeli feladat is szokatlanul bonyolultnak tűnhet.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.