Menü

Az ok, amiért nyári időszámítást szeretnék

Két hete jelent meg a Hajrá Egészségen egy átfogó cikk az óraátállítás és az időszámítások kérdéséről, különösen annak kapcsán, hogy az Európai Unió szeretné megszüntetni az évente két alkalommal történő rendszeres óraátállításokat. Hadd mutassak be egy személyes, mondhatni gyakorlati oldalt, hangsúlyozva azt, hogy tiszteletben tartom a korábbi cikk leírt általános szempontokat.

A lakóhelyemtől mintegy 20-25 kilométerre dolgozom. Nem nagy távolság ez, semmiképpen sem panaszként mondom, hiszen ha belegondolunk egy átlag budapesti munkavállaló is utazik naponta ennyit, sőt, akár többet is, akkor tényleg semmi okom arra, hogy morogjak. Nem teher az, hogy oda-vissza számolva napi egy órahosszát busszal, vagy éppen ha egy jó barátom hoz és visz, akkor autóval utazzak.

A tél viszont minden értelemben különösen nehéz. Mondjuk hó, legalábbis állandó és jelentősebb mennyiségben, már több éve nincs Magyarországon, ez legalább nem okoz állandó balesetveszélyt, bár a Föld bolygónak a hó hiánya akkor, amikor pedig annak lennie kéne, semmiképp sem jó. Akkor miért is nehéz a tél és a téli időszámítás? Vegyük azt, hogy a munkaidő vége 16 órakor van. Ha hozzávesszük, hogy a szorgalmas munkavállalónak, mondhatnánk az átlag munkavállalónak, nem esik ki a toll a kezéből amint 16-ot üt az óra, akkor máris negyed öt van. Egyszer csak pedig azon kapjuk magunkat, hogy ekkor már be kell kapcsolni a világítást, akár irodában ülünk, akár kint vagyunk az utcán.

Nem tudom ki hogy van vele, de én bizony néha elvesztem az időérzékemet ekkortájt. Gyakorlatilag azt hiszem, hogy késő este van már, mikor még csak pár óra hossza telt el a munkaidő befejezése óta, és mondjuk este 7, esetleg 8 órát mutatnak az órák. Ilyenkor bizony át kell programozni az agyam, hogy még nem a lefekvésnek van itt az ideje, hanem a késő délutáni, kora esti teendőknek.

Valljuk be, sokan vagyunk ezzel hasonlóan, És ez számomra nem kellemes. Ennek valamiképpen pont az ellenkezőjét érzem nyáron, és ami lényeges, a nyári időszámítás alatt. Akkor valahogy jobban be tudom tájolni azt, hogy reálisan a napnak melyik szakában vagyok éppen. Én személyesen, noha, mint mondtam, elfogadom az ellenkező érveket is, de mégis inkább, a nyári időszámítás, mint állandó jelleg mellett lennék. Pusztán azért, mert több a nappali órák száma. Szeretem a téli estéket, de szeretni fogom, ha naponta egy órával kevesebb jut neki.

dr. Boros Tamás

Budapest rejtett kincsei

A fővárost sokan Európa egyik legszebb településeként ismerik. A legtöbb magyar számára is van egyfajta sajátos érzése a frekventált részeknek. A Parlament, a Lánchíd vagy a Halászbástya képei sorra bejárják az Instagramot és a Facebookot. Azonban mi van a kevésbé ismert helyekkel? Ugyanis a metropolisz tele van félreeső szegletekkel, elfeledett történetekkel és olyan zugokkal, amelyeket még az itt élők közül sem mindenki ismer.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

Egy filléres csodaszer a konyhában – ez a szegfűszeg

Talán mindenki ismeri a szegfűszeget, főként a tél egyik illataként, pedig az apró kis fűszer egészségünk egyik őre lehet.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.