Menü

A maszkhasználat jótékony hatásai

Több évvel ezelőtt, legalább évente egyszer-kétszer biztosan összeszedtem valamilyen vírust. Még korábban akár évente 4-5 alkalommal is. Volt, hogy az influenza sem került el. Viszont nincs ezen mit csodálkozni. Hallgatóként a legnagyobb kockázatot a nagy és hallgatótársakkal teli előadóterem, a közösségi közlekedés, illetve a nagy átmenőforgalmú terek jelentették alapesetben. Ehhez hozzájön a közös eszközhasználat (számítógép, billentyűzet és egér, stb.), illetve akár alul vagy túl öltözünk, a változó időjárás már csak természetes.

A pandémia miatt sok minden változott, a korlátozások és a maszkviselési kötelezettség, a kéz és eszközhigiéniára való fokozott odafigyelés, a mostani időszakra olyan mértékű lett, hogy valószínűleg az influenzajárvány is elmarad, a korábbi évektől eltérően. Ha jól emlékszem, akkor gondban is voltak kissé a védőoltás összeállításánál, hiszen a Föld déli féltekén is hasonló jelenség játszódott le.

Ami a maszkhasználatot illeti, személy szerint megszoktam már. Időnként kimosom, illetve amelyikben kell abban cserélek betétet. Egy bizonyos, hogy az utóbbi közel két évben számottevően nem szedtem össze, olyan kórokozót, ami megbetegített volna.

Ezen elgondolkodva jutottam néhány dologra. Nyilván a korlátozások hatására, a társasági érintkezések száma drasztikusan lecsökkent. Ugyanakkor, úgy vélem kezdetben mindenkiben volt vagy lehet, hogy még mindig van szorongás emiatt. Ez viszont nem túl jó. Ugyanakkor ennek következtében sokkal jobban odafigyelünk a maszkhordásra, kézmosásra, még a boltba se járunk annyira, és otthon dolgozunk ha lehet. Így minden téren kisebb a kitettségünk és a munkahelyi stressz sem érvényesül.

Ugyanakkor azért érdemes kimozdulni olykor, egy sétára, egy futásra, kerékpározásra, így csökkenthető az esélye annak, hogy becsavarodjunk. Persze az sem árt, ha a napi szintű ezzel kapcsolatos tájékozódásunknak is gátat szabunk, viszont lassan már immunisak leszünk erre is. Ha odafigyelünk, akkor remélhetőleg minden rendben lesz és lassan visszatér egy más fajta, de normális élet.

Az is eszembe jutott, hogy korábban egyrészt vírusos időszakokban kellett volna komolyabban foglalkozni a maszkviselés gyakorlatával, úgy kevesebb légúti betegséggel kellett volna megküzdenem. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a szervezetnek meg kell tanulnia kezelni a kis betolakodókat. Ezt a tudást pedig frissíteni is kell olykor, még ha kellemetlen is. Azt mondják, hogy ami nem öl meg az erősebbé tesz. Viszont a mostani viszonyok között ettől jóval többről van szó. Ugyanakkor szerintem egy életre megjegyezzük, hogy legalább télen kültéren, egyébként üzletekben, zárt közösségi terekben a maszk az életünk része marad.

Másrészt a levegőben lévő szennyező anyagok eleve terhelik a légzőrendszerünket, mint kémiai komponensek és a szálló por is. Ez utóbbiról is, mint tudjuk változatos összetételű aeroszolok alkotják. A vírusok tekintetében a korom, azaz szén részecskék magukhoz kötik a vírusokat, illetve a vízmolekulák szintén. Így pedig könnyen bejuthatnak a szervezetbe. Tehát egy jó maszk, nem csak vírusok kiszűnésére alkalmas. Csökkenti a szervezetünk terheltségét, így jobban meg tud küzdeni a kórokozókkal.

Végül pedig egy érdekesség az orrunkról mindezek kapcsán. Még szüleinktől hallottuk, hogy az orrunkon keresztül lélegezzünk, a szánk helyett. Noha így is tudunk levegőt venni. Na de maradjunk az orrunknál. Mint ismeretes, hogy a levegővétel során felmelegszik a testünkbe érkező levegő. Ugyanakkor, ami az orrnyílást és annak formáját illeti, egyesek keskenyebbekkel, mások tágabbakkal rendelkeznek. Ha belegondolunk genetikai és környezeti szempontból, akkor logikusnak tűnik, hogy előbbiek jobban fel tudják melegíteni a beérkező levegőt, utóbbiakkal ellentétben. Egyes megállapítások szerint ez alapján vagyunk inkább északi vagy déli típusú emberek. Viszont mindezt félre téve a maszk segít a belélegzett levegő felmelegítésében, így nem fagy le az orrunk, ami így télen kifejezetten hasznos is tud lenni. Jó egészséget!

Vörös Sándor

Téli közlekedés: közös felelősség az utakon

A tél minden évben új kihívásokat tartogat az autósok számára. A hirtelen lehűlés, a csúszós utak, a korai sötétedés és a kiszámíthatatlan csapadék mind olyan tényezők, amelyekhez tudatosan és felkészülten kell alkalmazkodni. A biztonságos téli közlekedés nemcsak technikai kérdés, hanem szemléletbeli felkészültség is: minden járművezetőnek tisztában kell lennie a téli vezetés szabályaival és saját felelősségével.

A téli madáretetés aranyszabályai – hogyan segítsünk felelősen?

A madáretetés sokak számára kedves téli tevékenység, hiszen különleges élmény testközelből figyelni a kertünkbe vagy erkélyünkre látogató énekesmadarakat. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy az etetésnek megvannak a maga írott és íratlan szabályai, amelyek betartása nélkül többet árthatunk, mint használunk.

Tradíció vagy környezettudatosság?

A karácsonyi készülődés sokak számára már az advent első napjaiban elkezdődik, és ilyenkor nemcsak az ünnepi menü, hanem a karácsonyfa és a dekorációk kérdése is előtérbe kerül. Egyre többen próbálnak tudatosabban dönteni arról, hogy igazi vagy műfenyő kerüljön az otthonukba, és hogyan lehet az ünnepeket kevesebb hulladékkal megélni. A környezettudatosság ma már nem elvesz az ünnep varázsából – épp ellenkezőleg, új hagyományokat és személyesebb megoldásokat teremt.

Segítsük az állatmenhelyeket: Hogyan tehetünk jót a rászoruló állatokért

Az állatmenhelyek rendkívül fontos szerepet töltenek be a társadalomban, hiszen ők biztosítják a védelmet, ellátást és szeretetet azoknak az állatoknak, akik gazdátlanul vagy rossz körülmények között élnek. Sajnos a menhelyek működése nem mindig egyszerű, hiszen folyamatosan szembesülnek a pénzhiánnyal, az önkéntesek hiányával és a túlzsúfoltsággal. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a társadalom minden tagja tegyen valamit az állatok védelméért.

Kundalini aktiválás, az energia felszabadítása

Aki jógázik, vagy sokat meditál, valószínűleg ismeri a kifejezést. Aki nem, annak, íme, egy rövid ismertető, miről is van szó, ha a kundaliniről beszélünk.