A maszkhasználat jótékony hatásai
Több évvel ezelőtt, legalább évente egyszer-kétszer biztosan összeszedtem valamilyen vírust. Még korábban akár évente 4-5 alkalommal is. Volt, hogy az influenza sem került el. Viszont nincs ezen mit csodálkozni. Hallgatóként a legnagyobb kockázatot a nagy és hallgatótársakkal teli előadóterem, a közösségi közlekedés, illetve a nagy átmenőforgalmú terek jelentették alapesetben. Ehhez hozzájön a közös eszközhasználat (számítógép, billentyűzet és egér, stb.), illetve akár alul vagy túl öltözünk, a változó időjárás már csak természetes.
A pandémia miatt sok minden változott, a korlátozások és a maszkviselési kötelezettség, a kéz és eszközhigiéniára való fokozott odafigyelés, a mostani időszakra olyan mértékű lett, hogy valószínűleg az influenzajárvány is elmarad, a korábbi évektől eltérően. Ha jól emlékszem, akkor gondban is voltak kissé a védőoltás összeállításánál, hiszen a Föld déli féltekén is hasonló jelenség játszódott le.

Ami a maszkhasználatot illeti, személy szerint megszoktam már. Időnként kimosom, illetve amelyikben kell abban cserélek betétet. Egy bizonyos, hogy az utóbbi közel két évben számottevően nem szedtem össze, olyan kórokozót, ami megbetegített volna.
Ezen elgondolkodva jutottam néhány dologra. Nyilván a korlátozások hatására, a társasági érintkezések száma drasztikusan lecsökkent. Ugyanakkor, úgy vélem kezdetben mindenkiben volt vagy lehet, hogy még mindig van szorongás emiatt. Ez viszont nem túl jó. Ugyanakkor ennek következtében sokkal jobban odafigyelünk a maszkhordásra, kézmosásra, még a boltba se járunk annyira, és otthon dolgozunk ha lehet. Így minden téren kisebb a kitettségünk és a munkahelyi stressz sem érvényesül.
Ugyanakkor azért érdemes kimozdulni olykor, egy sétára, egy futásra, kerékpározásra, így csökkenthető az esélye annak, hogy becsavarodjunk. Persze az sem árt, ha a napi szintű ezzel kapcsolatos tájékozódásunknak is gátat szabunk, viszont lassan már immunisak leszünk erre is. Ha odafigyelünk, akkor remélhetőleg minden rendben lesz és lassan visszatér egy más fajta, de normális élet.
Az is eszembe jutott, hogy korábban egyrészt vírusos időszakokban kellett volna komolyabban foglalkozni a maszkviselés gyakorlatával, úgy kevesebb légúti betegséggel kellett volna megküzdenem. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a szervezetnek meg kell tanulnia kezelni a kis betolakodókat. Ezt a tudást pedig frissíteni is kell olykor, még ha kellemetlen is. Azt mondják, hogy ami nem öl meg az erősebbé tesz. Viszont a mostani viszonyok között ettől jóval többről van szó. Ugyanakkor szerintem egy életre megjegyezzük, hogy legalább télen kültéren, egyébként üzletekben, zárt közösségi terekben a maszk az életünk része marad.

Másrészt a levegőben lévő szennyező anyagok eleve terhelik a légzőrendszerünket, mint kémiai komponensek és a szálló por is. Ez utóbbiról is, mint tudjuk változatos összetételű aeroszolok alkotják. A vírusok tekintetében a korom, azaz szén részecskék magukhoz kötik a vírusokat, illetve a vízmolekulák szintén. Így pedig könnyen bejuthatnak a szervezetbe. Tehát egy jó maszk, nem csak vírusok kiszűnésére alkalmas. Csökkenti a szervezetünk terheltségét, így jobban meg tud küzdeni a kórokozókkal.
Végül pedig egy érdekesség az orrunkról mindezek kapcsán. Még szüleinktől hallottuk, hogy az orrunkon keresztül lélegezzünk, a szánk helyett. Noha így is tudunk levegőt venni. Na de maradjunk az orrunknál. Mint ismeretes, hogy a levegővétel során felmelegszik a testünkbe érkező levegő. Ugyanakkor, ami az orrnyílást és annak formáját illeti, egyesek keskenyebbekkel, mások tágabbakkal rendelkeznek. Ha belegondolunk genetikai és környezeti szempontból, akkor logikusnak tűnik, hogy előbbiek jobban fel tudják melegíteni a beérkező levegőt, utóbbiakkal ellentétben. Egyes megállapítások szerint ez alapján vagyunk inkább északi vagy déli típusú emberek. Viszont mindezt félre téve a maszk segít a belélegzett levegő felmelegítésében, így nem fagy le az orrunk, ami így télen kifejezetten hasznos is tud lenni. Jó egészséget!
Vörös Sándor
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.