Menü

Módszerek a memória megőrzésére

A memóriazavart egykor az idősek betegségének hívták, a legújabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy egyre több fiatal küzd hasonló problémákkal.

Mi magunk is sokat tehetünk a szellemi frissesség fenntartásáért.

A gyógyszeres kezelés mellett a beteg sokat tehet annak érdekében, hogy minél tovább megőrizze tiszta gondolkodását. A betegség lefolyása lassítható művészeti tevékenységgel (például festéssel, zenével, tánccal), barkácsolással, keresztrejtvény fejtéssel.

Sokáig lassítja a betegség előrehaladását a kertészkedés, főzés, természetjárás, vallásgyakorlás. A zene aktivizálhatja, motiválhatja, vagy megnyugtathatja a beteget. A feldíszített asztal, finom étel örömet okozhat.

Hetente legalább 2 alkalommal érdemes memóriajavító foglalkozásokat végezni hozzátartozóval vagy ápolóval. Ezek időtartama 30-45 perc. Ilyenkor meg kell beszélni, hogy milyen nap van, milyen hónap és évszak. Fel kell sorolni a személyes adatait, lakcímet, felidézni, hogy mit evett aznap és az előző napon. Elő kell venni az újságokat és megbeszélni az aktuális híreket, politikai helyzeteket. Ezt követően ki kell térni régebbi dolgokra, emlékekre: felidézni fontosabb családi eseményeket, évfordulókat, munkatársakat, korábbi foglalkozással kapcsolatos dolgokat. Végül érdemes együtt elénekelni egy olyan, érzelmileg fontos dalt, amit minden foglalkozáson el fognak énekelni. A foglalkozások alatt hasznos olyan zenét bekapcsolni, amit szeretünk. Ezek a foglalkozások bizonyítottan segítik évekre megtartani a beteg tájékozottságát, saját személyiségét.

Memóriazavar esetén sok dologgal megkönnyíthetjük a mindennapjainkat.

Érdemes rekeszes gyógyszeres dobozokat használni és előre kigyógyszerelni egy hétre, mert így megállapítható, hogy bevettük-e a napi gyógyszereinket vagy sem. Javasolt beszerezni egy nagyméretű naptárt, és azon bejelölni a találkozókat, ünnepnapokat, elintéznivalók listáját, hogy ne legyen semmi sem váratlan. Az eseményeket színessel, az aktuális napot minden nap X-szel javasolt bejelölni a naptárban. Érdemes előre megtervezni a napi teendőket. Időt kell biztosítani az étkezésre, játékokra, társas programokra és csendes pihenőre. A korábban rutinosan elvégzett feladatokra a korábbiakhoz képest több időt kell szánni.

Érdemes másolatot készíteni a kulcsokról, mindegyiknek legyen egyértelmű felcímkézett helye. Az egyértelműen megjelölt konyhai fiókokkal, ruhásszekrénnyel könnyebb bánni. Gondolja át, hogy alakítsa át környezetet, hogy kényelmesebben boldoguljon. Olyan háztartási gépeket szerezzen be, amik egy idő után maguktól is kikapcsolnak.

A legfontosabb, hogy a memória zavarral küszködő ember mindig maradjon tevékeny! Az embert a munka tette emberré, és a semmittevés előbbre hozza a leépülést.

Szerző: Udvari Fanni

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.