Menü

Maradni vagy továbblépni?

Sok férfi gondolkodhat úgy, hogy -különösen a mai közösségi média által teremtett világban- milyen jó is lenne a volt barátnővel összejárni szexelni, ráadásul még annyit sem kell vele lenni, mint korábban. Ezzel szemben akadnak olyanok is, akik fenn akarják tartani a kapcsolatot szakítás után is, legyen ez bármelyik fél részéről. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért akarna valaki olyannal barátkozni, aki egyszer már dobta őt?

A fiatalok közegében valószínűleg a “még mindig szeretem”, “jó volt vele a szex”, “mikor együtt voltunk, tök jól megvoltunk”, érzések dominálnak. Én is éreztem már úgy, hogy kár volt tovább lépnem mert szerettem azt, akivel párkapcsolatban voltam, de mégis mindig azt éreztem, hogy ez így sehová sem vezet. Mondhatni, hogy a szakítás után mindketten szerettük még a másikat, egy kis ideig beszéltünk egymással, de azóta már hónapok teltek el és lényegében tovább léptünk.

Az idősebbek körében a “közös gyermek”, “közös javak”, “elment felettem az idő egy új párkapcsolathoz”. Ezek az érzelmek szolgálnak leggyakrabban magyarázatként arra, hogy miért akar valaki szakítás után is kapcsolatban maradni a másik féllel. Ha egy családban közös gyermek van, az sokszor furcsa szituációkat eredményez a mai világban, mivel jó esetben mindkét szülő megpróbál gondoskodni a gyermekéről/gyermekeiről. Ez pedig elvezet ahhoz, hogy a két szülőnek találkoznia kell néha.

Alapvető visszahúzó érzelem lehet, a megbízhatóság és az érzelgősség. Manapság sok ember érezheti azt, hogy elidegenedik a többi embertől, míg mások annyi emberrel vannak jóban, hogy az rémiszti meg őket, hogy: Mi van, ha elmondok nekik valamilyen intim személyes dolgot, ők pedig visszaélnek vele? A legtöbben amiatt akarnak legalább beszélőviszonyban maradni az exükkel, mert már jól ismerik egymást, és megnyugtató a másik féllel beszélni. Valamint a legtöbb ember megbízik a volt párjában, hogy egy hosszabb ideig tartó párkapcsolatban, a másik fél nem él vissza a neki elmondott dolgokkal.

Aztán persze ott van még a manipuláció, a mai világ sajnos egyik leggyakoribb eszköze. A legtöbb ember állandóan csak ígérget, hogy megváltozik, hogy ezt meg ezt majd máshogy csinál, és erről meg is tudja győzni a partnerét. Azonban a valóságban semmi sem változik meg. Egy szakítás után pedig, amiatt akar továbbra is kapcsolatban maradni, mert vagy csak szexre vágyik, vagy pedig érzelmileg van szüksége a másikra továbbra is.

Egy párkapcsolatban is, mint az élet szinte minden területén, az a legjobb, ha a két fél nyíltan tud beszélni a problémákról. Ha önző okok vezérelnek valakit, akkor talán belátja a saját hibáit és megpróbál változtatni. Ha valaki egy szakítás után érzelmileg még mindig vonzódik a volt párjához, akkor meg lehet próbálni beszélni az újrakezdésről, de túlságosan erőszakosnak lenni sincs értelme, mert az meg egyfajta megalázkodásnak hathat.

Ha pedig két érett ember higgadtan megbeszéli, hogy maradjanak barátok, arra is van lehetőség. Valószínűleg nem egy életre és nem egy szoros barátságra, de egy szakítás után is lehet segíteni egymásnak, viszont ehhez két olyan személyiségű ember is kell, akik erre nyitottak.

Szabó Máté

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.