Menü

A hidratálás és vízfogyasztás fontossága

Mint azt már nagyon fiatalon is hangsúlyozzák az iskolában, testtömegünk nagyjából 60 százaléka víz. Ez abból adódik, hogy a sejtjeink is nagy mennyiségben tartalmaznak vizet, hiszen elég, ha csak a sejtplazmára gondolunk. Persze nem véletlenül van ez így, hiszen a víz egy tökéletes reakcióközeg sejtjeink számára. Itt zajlanak a különböző sejtszintű anyagcsere folyamatok, az energiatermelés és különböző molekulák szintetizálása. Nem meglepő tehát, hogy létfontosságú odafigyelnünk a megfelelő folyadékbevitelre, főleg, ha ilyen kánikula van, mint az utóbbi napokban.

Ha nem fogyasztunk elegendő folyadékot, olyan tünetekkel találkozhatunk, mint a fejfájás, fáradtság vagy az állóképességünk csökkenése. Ez annak köszönhető, hogy ha nincs elegendő víz szervezetünkben, akkor az nem tud elegendő energiát termelni a lebontó folyamatok révén. Az emésztéshez, az agy megfelelő működéséhez, a szívizom folyamatos és egyenletes munkájához is, így gyakorlatilag minden bennünk zajló folyamathoz szükségünk van vízre.

Naponta átlagosan 2,5 liter vizet használ fel testünk. Ez különböző folyamatok révén adódik össze, például a vizelet ürítése, a légzés, a széklet és az anyagcsere folyamatok is vizet használnak fel. Ebből következik az a jól ismert tény, hogy naponta érdemes legalább 2 liter vizet fogyasztani. Másik fél litert beviszünk a táplálékkal is, így jön ki a felhasznált 2,5 liter. Persze a test folyadékszükséglete függ a testtömegtől is, így aki túlsúlyos, annak ennél több vizet szükséges elfogyasztania, mivel több vizet is használ fel a szervezete.

Egyszerű praktika, hogyan ellenőrizhetjük a hidratáltságunk szintjét. A vizelet színe, mint sok más esetben is, itt is árulkodó. Ha sötétebb, akkor azt jelenti, több vízre van szüksége a testünknek. Ha világos, szinte víz színű, akkor nincs szükség még több folyadékra.

Érdekesség, hogy míg sokan egyszerűen úgy vannak vele, hogy ha szomjasok isznak, ez nem működik minden embernél. A kisgyermekek és az idősek például nem feltétlen éreznek mindig szomjúságot, vagy már csak akkor, amikor közel állnak a kiszáradáshoz. Emiatt nem elég csak akkor vizet inni, amikor úgy érezzük, szomjasok vagyunk.

Hasznos praktika, ha tartunk magunknál egy másfél literes üveg vizet, amit a nap végéig el kell, hogy fogyasszunk. Így a minimum szükséges folyadék biztosan rendelkezésre áll és nem fenyeget a kiszáradás veszélye. Persze nyáron, nagy kánikulában, testmozgás esetén vagy fizikai munka során folyadékszükségletünk jóval megnő, ilyenkor óránként érdemes egy pohár vizet meginnunk.

A fagyöngy – karácsonyi jelkép és gyógyító növény

Mindenki ismeri a fagyöngyöt, amit nem csak a fákon látunk csomókban, hanem leszedve a karácsony egyik jelképe, de ez a növény egy dísznél sokkal több.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.