Menü

Mindenképpen érdemes megnézni a Toxikomát

Herendi Gábor keze alatt ügyesen futnak a sötét anyagok is: ezt bizonyítja a szeptembertől a mozikban is látható Toxikoma. A Szabó Győző drogmemoárja alapján készült filmet mindenképpen érdemes megnézni.

Bár a könyv valóban egyévtized adrenalinfüggőségét ismerteti az olvasóval, fontos tudnunk – főleg, ha olvastuk a kötetet –, hogy a filmadaptáció Szabó Győző életének csak egy rövid periódusát mutatja be. Ez az időszak, amikor a Molnár Áron által alakított színész beismeri önmagának, hogy drogproblémákkal küzd, így felkeresi a már országosan ismert Csernus doktort, aki ugyan belemegy, hogy segítsen a tisztulni vágyó művésznek, azt is jelzi neki, hogy erre csak akkor hajlandó, ha Szabó képes követni minden utasítását.

Molnár Áron nyújt bravúros alakítást

A zenészként, forradalmárként, kisebb-nagyon szerepekben feltűnő színészként Molnár Áron már jóval korábban felhívta magára a figyelmünket, most azonban olyan kinyilatkoztatást tesz, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Nehéz nem ráismerni benne a fiatal Ewan McGregorra, nehéz nem meglátni a filmbéli Szabó Győzőben Mark Rentont. Ez azonban csak a film első néhány percében van velünk, később Molnár megszerzi saját jogán a helyét ebben a történetben, és úgy általában a magyar film történetében is.

Hol tenyérbemászó, hol vonzó, hol ütni-, máskor szánivaló – az érzelmek teljes skáláján megy végig a karakter, Molnár pedig visz minket magával. Az érme másik oldalán a Csernus dokit alakító Bányai Kelemen Barna méltó partnere Molnárnak. Egy darabig hiányoltam az igazi Csernus jellegzetes flegmatikus hanghordozását, a film végén azonban már hálás voltam Bányainak, hogy egy felismerhető, mégis jóval szerethetőbb figurát rajzold elénk, mint amilyennek Csernus az évek során a médiában mutatta magát. A csapat harmadik tagja az osztály főnővérét alakító Török-Illyés Orsolya, akit, hiába gyakran foglalkoztatott színésznő, rég láttam már ennyire a helyén lenni egy filmszerepben.

A Csernushoz forduló, toronymagas egóval rendelkező, rendkívül pökhendi színész első körben közli, hogy köszi, ő majd kezeli, amit kell, csak a gyógyszert kérné a leszokáshoz. Meg is kapja a naltrexont, ami blokkolja az ópiátreceptorokat, de Csernus felhívja a figyelmét: csak akkor igya ki az üvegcsét, ha egy ideje már nem cuccozott, különben baj lesz. Szabó tökéletesen flegma arccal gyűri be a fiola tartalmát, hogy az egykori Lipótból kifelé menet egy bokorban hányja össze magát egyszerre.

Az alkotók nem fukarkodnak a premier plánban belőtt adagokkal, a valamennyi nyíláson kifolyó testnedvekkel, a drogos állapot elrettentő stádiumaival és a szexualitás explicit ábrázolásával, Herendi bátran bevállalta ezeket a tizennyolckarikás képeket, amelyek azonban sosem öncélúak, mindig a történet szolgálatában állnak, és amelyeket Szatmári Péter operatőr gyakran állít szembe a delírium művészi képsoraival. Molnár Áron külsőre és gesztusaiban sem hasonlít Szabó Győzőre, de a féktelenségét és a nyughatatlanságát megragadva tökéletesen teremti meg a figurát. Bányai Kelemen Barnát viszont a jóisten is arra teremtette, hogy egyszer Csernus Imrét játssza, minden pillantása, mozdulata és szava a pszichiáteré, de mindig patikamérlegen mérve, egyetlen percre sem fordítva át paródiába az alakítást.

A fiktív szerelmi szál hozzá visz közelebb minket, és kissé erőltetett ugyan, de Török-Illyés Orsolya olyan megrázóan hozza a felépülő függőből lett főnővért, Sodró Eliza pedig a terápia egyik résztvevőjét, hogy már csak az ő alakításuk miatt is érdemes beülni a Toxikomára. Meg persze azért, mert a kihagyott lehetőségei ellenére is nagyon jó és fontos élmény Herendi új alkotása, az eddigi filmjei közül valószínűleg a legkiemelkedőbb, az pedig, bár nem dolga, hogy így legyen.

Már csak a hab lenne a tortán, ha a premierje apropóján sok-sok beszélgetés indulna a témáról, vagy egyetlen függő fejébe is beférkőzne a gondolat, hogy bármilyen mélyen van is az ember, mindig van út visszafelé.

Ezért nagyon fontos elengedni a benned lévő haragot, dühöt és gyűlöletet

A harag, düh, gyűlölet igen erőteljes érzelmi megtapasztalások, amelyek minőségükből adódóan a tűz elemhez tartoznak. Az EGO parazsa ez, amelyre egy más személy vagy életesemény ha olajat önt, akkor féktelen lángokká lobban.

Gyermekkori kötődési minták felnőttként

Gyermekként rengeteg olyan mintát veszünk át, amelyek már akkor is, de később pedig még inkább kihatnak arra, hogy hogyan tudunk szeretni. A korábbi élményeink és tapasztalataink alapján fogunk kötődni bizonyos emberekhez, csoportokhoz és eszmékhez is. A megtanult kötődési stílus pedig annyira aktívan él az emberekben, hogy felnőttként is nagymértékben befolyásolja azt, hogyan szabályozzuk az érzelmeinket, milyen módon kommunikálunk és hogy bizonyos problémák esetén milyen megküzdési stratégiákat fejlesztünk ki.

Mi az a chi futás? – Könyvajánló futóknak

Miért ajánlják a módszer követői a chi futást? Mert tökéletes azoknak, akik fogyni vagy erősödni szeretnének, esetleg egy sérülés után kell felépülniük, s számos más pozitív hozadékai is vannak. A Chi futás kifejezetten a sérülésveszély elkerülésére hívja fel a figyelmet és a megelőzésre épít, megfelelő futótechnika alkalmazásával.

Mi az integrációs zavar

A szenzoros integrációs zavar elméletét a 70-es évek elején dolgozta ki egy gyermekpszichológus. Az integrációs zavar lényege, hogy az agy nem képes megfelelően működni, ami különféle magatartásbeli, beilleszkedési és tanulási zavarokat okozhat.

A Mátrix: Feltámadások, avagy micsoda nő ez a férfi

A Mátrix 1999-es trendteremtő kultfilmjét miután egy bibliai kerettel megáldott trilógia filozófiaórává bővítették, amely a rendezők, most már rendezőnők szerint is a transzneművé, pontosabban a nővé válásról szólt, a punk és a kiberkultúra világának alapművét elérte végzete. Folytatást kapott. Az új darab egyszerre lett önmaga újragondolása, werkfilmje, nosztalgiája és paródiája egyben. Nézzük a részleteket.