Függőséget okoz a sportóra?

A nagy kérdés az, elvehetik-e a modern kütyük és csúcsmodern okosórák a futás csodálatos élményét és örömét? Függőséget okoz a sportóra használata, vagy hasznos eszköz teljesítményünk fejlesztésére, sportolásaink megfigyelésére? A legújabb kutatások szerint a 21. század futója egyre inkább az okosórája rabjává válik.

Az okosórák valóban sok mindent tudnak ma már, régóta futok és használok sportórát, de magam is elképedek milyen csúcsmodern eszközök kaphatóak ma virtuális edzőpartnerként, melyek már térképpel, alvásfunkciók figyelésével, edzéstervekkel és még sorolhatnám mi mindennel segítik a sportolást.

Az okosórák szinte mindent mutatnak: a kilométert, az időt, a pulzust, teljesítményt, ez azonban könnyen visszaüt akkor, ha ennek függőségében indulunk el futni, s nem belső motivációból tesszük. Helyén kezelve segíti a munkát, de ha már csak ez számít, akkor jobb, ha inkább levesszük az eszközt.

A futást élvezni kell, örömből futni, lehetőleg szabadban, a legjobb, ha még a nap is süt közben, de esőben vagy szükség esetén egy futópadon is termel boldogsághormont, mint minden sport, csak meg kell találjuk benne az örömöt és a belső motivációt.

A kérdésre, hogy vajon okozhat-e függőséget a sportóra, a válasz: igen. Okozhat!

Ha egy futás számunkra csak akkor ér valamit, ha egy kütyüvel is mértük és kiposztolhatjuk a közösségi oldalakon és/vagy az alkalmazásokban, akkor igen, okozhat.

Hasznos a tudományt a mozgás mellé állítani, hiszen rengeteg pozitív oldala lehet, de ha arra a kérdésre, hogy mi volt a legjobb a futásunkban azt válaszoljuk, hogy amit az óránkkal mértünk és kielemeztünk, akkor nem vettük észre a tájat, a napsütést, a szabad levegő frissességét, a futótársaink küzdelmes-boldog arcát, s akkor az okosórák rabjai vagyunk.

A sporthoz használt okosóra, hasonlóan a többi okos eszközhöz, elsősorban segít abban, hogy okosabb módon sportoljunk, például kifejezetten jó funkció, hogy emlékeztet a mozgásra, de alakíthat ki függőséget azoknál, akik e köré építik fel edzéseiket, napjaikat.

Ha azt érezzük, mindenáron hozzá kell tenni a napunkhoz még 128 lépést vagy még 223 elégetendő kalóriát, - mert különben az okosóránk nem fog megdicsérni -, akkor túlzásba estünk. Használata negatív irányba sodor minket, hiszen a kütyünek akarunk megfelelni, s ha nem tudjuk teljesíteni az adott célt, ingerlékenyek és idegesek leszünk.

A folyamatos ingerültség, a megfelelési kényszer pedig előbb-utóbb fáradékonysággal, teljesítményromlással párosul, esetleg depresszióval, amiért nem tudtunk fejlődni, s ebben az esetben jobb felhagyni – legalábbis egy időre – az eszköz használatával.

Aki úgy érzi ilyen cipőben jár, teljesítménykényszertől szenved, az mielőbb kérjen segítséget és keressen fel egy sportpszichológust.

Egy okosóra kiváló edzőtárs ez vitathatatlan, de bármilyen modern sporteszközt is vásárolunk, a saját céljainkat csak mi magunk érhetjük el kitartó és következetes munkával. Ezt még az okosóra sem teszi meg helyettünk. Mindenkinek jó egészséget és jó közérzetet kívánok!