Menü

A stressz nemcsak negatív hatással jár

A stresszről a legtöbb embernek egyből valami negatív dolog jut az eszébe, és ez valahol érthető is. Ugyanakkor kutatások bizonyítják, hogy a stressz segítheti is az ember életét, így egy kicsit félre kell tenni az előítéleteket, régi rossz tapasztalatokat, és újragondolni a stressz negatív reputációját.

A negatív stressz

Tény, hogy a stressz nagyon káros dolgokat tud művelni az emberekkel. Testi és lelki bajok okozója, a mentális egészség rombolója lehet, sőt, bizonyos kutatások szerint még a meg nem született kisbabákra is hatással van, ha az anya túl sokat stresszel. Ezek után nem csoda, hogy egy ártalmas jelenségként van számon tartva, amellyel kapcsolatban egyetlen cél lebeg az emberek szeme előtt: legyőzni, megszüntetni. Ez egyrészt szinte lehetetlen - még a legkiegyensúlyozottabb emberek életében is előfordulnak néha stresszes szituációk -, másrészt nem is biztos, hogy jó dolog.

Az eustressz a barátunk

Úgy tartják, hogy ha vizsga előtt izgul az ember, az jó jel, mert elősegíti, hogy kihozza önmagából a maximumot. Hangsúlyozandó, hogy ez nem a bénító idegességre és félelemre vonatkozik, hanem az egészséges mértékű, motiváló stressz megélésére. A stressz megemeli az adrenalinszintet, egyúttal növeli a teljesítményt, és mivel éberséget okoz, így lényegében a túlélés egy eszköze. Ezt a pozitív stresszt tudományos berkekben eustressznek nevezik, melyben az „eu” előtag görög eredetű. Ez a fajta stressz viszonylag rövid ideig áll fent, szemben a negatív distresszel, ami hosszabb ideig tudja rombolni az ember életét. Ezért is káros ez utóbbi: mert könnyű beleragadni, és ahogy a mondás tartja, bármiből, ha sok van és túlzásba viszik - az már ártalmas a szervezetre.

Rávilágít életünk problémás területeire

A stressz az egyik legjobb jelzőfaktor, ami megmutatja, életünk mely területein van szükség változtatásra. Ha a piros jelzés folyamatosan bekapcsol a munka, a párkapcsolat vagy a család esetében, érdemes közelebbről is megvizsgálni az adott területet. Lehet, hogy túl sokat vállalunk magunkra, vagy irreális elvárásokat támasztunk magunkkal, illetve a párunkkal szemben? Foglalkozzunk a kérdéssel és dolgozzunk a változtatáson.

Megtanít érzelmeink felismerésére

A testünk válaszreakcióit megfigyelve rájöhetünk, mely érzelmek okozzák a stresszt. Például az összeszorult gyomor a kontrollvesztés, illetve a felelősség miatti félelem jele. A görcsös vállak a túlterheltséget jelzik, a merev nyak pedig azt, hogy nem vagyunk elég rugalmasak. Amint megértettük testünk reakcióit, megtudhatjuk, mely érzelmek fejlesztésén érdemes dolgoznunk.

Hogyan építhető be a pozitív stressz a mindennapokba?

Ahhoz, hogy a pozitív stressz megtapasztalható legyen, olyan szituációkat kell keresni, amelyek az ember komfortzónáján kívül esnek. Ha valamit úgy kell teljesíteni, hogy az kissé ijesztőnek vagy kellemetlennek tűnik, akkor a pozitív stressz hatására az illető fókuszált lesz, és a legjobbját tudja nyújtani. Ilyen helyzet lehet például a nyilvánosság előtt tartandó beszéd, amelytől sokan ódzkodnak.

Fontos azonban, hogy ezek a szituációk ne töltsék el az embert valódi rettegéssel, mert akkor a distressz fog érvényesülni. Aki például borzasztóan viszolyog és pánikol a hullámvasúttól, annak nem kell erőltetni, hogy hullámvasútra szálljon.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?