A szájvíz használata
- Dátum: 2021.12.06., 15:50
- Balogh Emese
- képek:pexels.com
- afta, alkohol, általános, antibakteriális, aroma, fehérítő, fluorid, fogkőképződés, fogszuvasodás, ínygyulladás, megelőzés, szájöblítő, szájvíz, terápiás, zománcvédő
A szájvíz vagy szájöblítő a szájápolási termékek közül az egyik legfontosabb a fogkrém mellett. Használata nem helyettesíti a fogmosást, ám kiegészítő alkalmazása akár javasolt is lehet néhány esetben. Ilyen például az, ha valaki fogszabályzót visel, koronája vagy implantátuma van. Ezekben az esetekben a fogak tisztán tartása gátolt, így ezt megkönnyítendő a szájvíz használata olyan helyeket is elér, amit mi fogkefével vagy fogselyemmel nem. Használatuk azonban 6 éves kor alatt nem ajánlott, sőt, a terápiás szájöblítőket 12 éves kor alatt sem javasolják.
A szájvizeket két csoportba tudjuk sorolni: az általános és a terápiás.
Az általános szájvizek és szájöblítők mindennapos használatra valók, fogmosás mellett. Ezeknél általában azt ajánlják, hogy csökkentett fluorid-tartalmú készítmény legyen, mivel a fogkrémek nagyrésze szintén tartalmaz fluoridot.
Az alapvető célja az ebbe a csoportba tartozó szájvizeknek és szájöblítőknek, hogy megelőzzék a problémákat, mint például a fogszuvasodás vagy a fogkőképződés, esetleg az íny gyulladása. Szintén segítenek megőrizni a száj higiéniáját, egészségét, valamint kapható olyan általános szájvíz is, ami zománcvédő vagy épp fogfehérítő tulajdonsággal is rendelkezik.
Az összetevői között szerepel általában a fluoridok, alkohol, színezőanyagok, aromák és ionok. Ezeknek persze feladata is van. A fluoridok például védik a fogzománcot, az alkohol pedig fertőtlenítő és antibakteriális hatása miatt fontos. Az aromákat jellemzően a frissítő hatásuk végett alkalmazzák, mint például a mentát is. Az ionok, például a Zn-sók az alkoholhoz hasonlóan antibakteriális hatással bírnak, a színezőanyagok pedig a már megszokott rózsaszín vagy kék megjelenését kölcsönzik a szájöblítőknek.
A terápiás szájvizeket nem használjuk minden nap, hanem kúraszerűn alkalmazzuk. Általában fogorvosi vagy szájsebészeti beavatkozás után, esetleg valamilyen ínygyulladás vagy afta kezelésére kell alkalmazni, de mindenképpen érdemes előtte konzultálnunk az orvosunkkal.
Összetevői közt szerepel a klórhexidin, cetilpiridínium-klorid, hialuronsav és az általnos szájvizeknél is megtalálható fluorid. A klórhexidin egy antibakteriális hatóanyag, erősebb, mint az alkohol, ám ebből is van enyhébb és súlyosabb betegségre való. A cetilpiridínium-klorid a fogkő kialakulását gátolja, a hialuronsav pedig a lágyrészek, azaz az íny és száj belső részének regenerálódását segíti elő. Az említett fluorid itt is a fogzománc védelméért felel.
Mi az asztigmatizmus? – Amit a szemhibáról tudni érdemes
Sajnos többféle szemet érintő betegséget ismerünk, ilyen az asztigmatizmus is, mely kellemetlen tüneteivel akár a mindennapokat is tönkre teheti.
Lézeres arcmaszkok – szike helyett: az esztétikai megújulás új generációja
Az esztétikai orvoslás és a kozmetológia az elmúlt évtizedben látványos irányváltáson ment keresztül. A páciensek egyre inkább a nem invazív, fájdalommentes, gyors regenerációt kínáló megoldásokat keresik, amelyekkel elkerülhető a szike, az altatás és a hosszú gyógyulási idő.
Természetes gyógymódok elfertőződött sebre
Amikor egy seb elfertőződik, a szervezetben azonnal megindul a védekezés: a terület bepirosodik, meleg lesz, megduzzad, esetleg sárgás vagy zöldes váladék jelenik meg. Ilyenkor a test jelzi, hogy segítségre van szüksége. A természetes gyógymódoknak ilyenkor nem az a feladatuk, hogy kiváltsák a steril tisztítást vagy az orvosi ellátást, hanem hogy támogassák a bőr regenerációját, csökkentsék a gyulladást, és elősegítsék a tisztulást.
Fájnak a vállaid? – ezt üzeni a lelked!
A vállaink fájdalma gyakori panasz, sokszor csak egy rossz tartás okozhatja, de mi van akkor, ha más áll a háttérben? A lelki gondok sok esetben a vállainkon landolnak.
A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában
A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.