Menü

A szájvíz használata

A szájvíz vagy szájöblítő a szájápolási termékek közül az egyik legfontosabb a fogkrém mellett. Használata nem helyettesíti a fogmosást, ám kiegészítő alkalmazása akár javasolt is lehet néhány esetben. Ilyen például az, ha valaki fogszabályzót visel, koronája vagy implantátuma van. Ezekben az esetekben a fogak tisztán tartása gátolt, így ezt megkönnyítendő a szájvíz használata olyan helyeket is elér, amit mi fogkefével vagy fogselyemmel nem. Használatuk azonban 6 éves kor alatt nem ajánlott, sőt, a terápiás szájöblítőket 12 éves kor alatt sem javasolják.

A szájvizeket két csoportba tudjuk sorolni: az általános és a terápiás.

Az általános szájvizek és szájöblítők mindennapos használatra valók, fogmosás mellett. Ezeknél általában azt ajánlják, hogy csökkentett fluorid-tartalmú készítmény legyen, mivel a fogkrémek nagyrésze szintén tartalmaz fluoridot.

Az alapvető célja az ebbe a csoportba tartozó szájvizeknek és szájöblítőknek, hogy megelőzzék a problémákat, mint például a fogszuvasodás vagy a fogkőképződés, esetleg az íny gyulladása. Szintén segítenek megőrizni a száj higiéniáját, egészségét, valamint kapható olyan általános szájvíz is, ami zománcvédő vagy épp fogfehérítő tulajdonsággal is rendelkezik.

Az összetevői között szerepel általában a fluoridok, alkohol, színezőanyagok, aromák és ionok. Ezeknek persze feladata is van. A fluoridok például védik a fogzománcot, az alkohol pedig fertőtlenítő és antibakteriális hatása miatt fontos. Az aromákat jellemzően a frissítő hatásuk végett alkalmazzák, mint például a mentát is. Az ionok, például a Zn-sók az alkoholhoz hasonlóan antibakteriális hatással bírnak, a színezőanyagok pedig a már megszokott rózsaszín vagy kék megjelenését kölcsönzik a szájöblítőknek.

A terápiás szájvizeket nem használjuk minden nap, hanem kúraszerűn alkalmazzuk. Általában fogorvosi vagy szájsebészeti beavatkozás után, esetleg valamilyen ínygyulladás vagy afta kezelésére kell alkalmazni, de mindenképpen érdemes előtte konzultálnunk az orvosunkkal.

Összetevői közt szerepel a klórhexidin, cetilpiridínium-klorid, hialuronsav és az általnos szájvizeknél is megtalálható fluorid. A klórhexidin egy antibakteriális hatóanyag, erősebb, mint az alkohol, ám ebből is van enyhébb és súlyosabb betegségre való. A cetilpiridínium-klorid a fogkő kialakulását gátolja, a hialuronsav pedig a lágyrészek, azaz az íny és száj belső részének regenerálódását segíti elő. Az említett fluorid itt is a fogzománc védelméért felel.

Capgras-szindróma, ha az ismerős ismeretlen

Van úgy, hogy megismerjük a körülöttünk lévőket, de azt gondoljuk, hogy mégsem ők azok, ilyenkor állhat a háttérben Capgras-szindróma.

GLP-1 és fogyás: hogyan segíthetnek a GLP-1 alapú készítmények a testsúlycsökkentésben?

Az elmúlt években egyre többet lehet hallani a GLP-1 alapú fogyásról, illetve azokról a gyógyszerekről, amelyek eredetileg a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére jelentek meg, de jelentős testsúlycsökkenést is előidézhetnek. A GLP-1 receptorokra ható készítmények az elhízás kezelésében is fontos szerepet kaptak, de alkalmazásuk minden esetben orvosi mérlegelést igényel.

Hogyan óvhatjuk meg a bőrünket ősszel?

A hűvösebb idő beköszöntével a bőr könnyebben kiszáradhat. A háttérben több, egymást erősítő hatás állhat, amelyek a fűtési szezon kezdetével még feltűnőbbé válnak.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.