Mindent, amit az Othello - szindromáról tudni kell
- Dátum: 2021.12.09., 13:27
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- féltékenység, kapcsolat, kisajátítás, lélek, Othello – szindróma, önbecsülés, önbizalomhiány, psziché, személyiség
Othello-szindróma kifejezést a beteges féltékenységben szenvedőkre használjuk. Nem csak a szimplán féltékeny természetűekre, hanem azokra, akik ténylegesen minden picurka momentumból a megcsalás tényét vonják le következtetésként párjukkal kapcsolatosan.
Shakespeare köztudottan féltékeny karakteréről, Othellóról kapta nevét, aki amúgy hűséges feleségét folyton gyanúsítgatta, ezáltal bolondot csinálva önmagából. A valóságban a legtöbb, ebben a kórképben szenvedő páciens férfi, és képesek pokollá tenni az általuk szeretett személy életét örökös kétkedésükkel.
Szélsőséges féltékenység (pl.: Othello-szindróma) mögött meghúzódhatnak korábbi kapcsolatok rossz tapasztalatai, de sokszor az érzelmi örvények inkább gyermekkori eredetűek: a szülőkkel kapcsolatos korai elhagyottság- vagy becsapottság újraélései a szerelmi kapcsolatokban. Beindíthatja önbizalomproblémánk, de akár a feldolgozatlan testvéri rivalizáció is, ami mögött a kínzó vágy rejlik, hogy egy hozzánk közel álló személy figyelme és szeretete kizárólagosan ránk irányuljon.
A birtoklásból eredő féltékenység: “az enyém vagy”
Egyik torz formája a féltékenységnek, amikor valaki totális kontrollt szeretne gyakorolni a másik felett. Ellenőrzi minden lépését, tudni szeretne minden percéről: hol van, mit csinál, mit eszik, mit gondol éppen. Az ilyen ember hajlamos átlépni a privát zóna határát is, megszállottan követi a másik facebookozását, megszerzi jelszavait, belép a levelezésébe. A birtoklás számára a legfontosabb: „ő az enyém”, „csak nekem legyen csinos”, „mindent tudnom kell róla”. Minden olyan időmorzsa, amivel a másik „nem tud elszámolni”, azonnal féltékenységre ad okot. A másik oldalon azonban látnunk kell, hogy csupán egy dependens és önalávető személyiség képes elviselni ezt a fajta birtoklást.
Szélsőséges esetben a „féltett” fél előbb-utóbb szabadságharcot indíthat el, akár ki is lép a kapcsolatból. Ilyenkor a féltékeny társ önigazolást nyer: hiszen ő „megmondta” hogy ez lesz. Jobb esetben a „féltő” fél azonban a késztetés ellenére, hogy minden felett kontrollt gyakoroljon, képes uralkodni magán, és a párok meg tudják beszélni, kinek milyen szabadságra van szüksége. Akárhogy is van, ettől az állapottól valójában mindkét fél szenved: az is, akit korlátoznak és az is, aki korlátoz.
Kisebbrendűségi érzésből eredő féltékenység: “nem vagyok elég jó”
Ha valakinek önbizalomproblémái vannak, akkor folyamatosan összehasonlítja magát másokkal, és általában alul marad. Párkapcsolatában sem elégedett magával, sokat gondolkodik azon, hogy vajon egy másik nő/férfi hogyan tetszene a párjának, vajon szívesebben választana-e egy szebb, soványabb, magasabb, izmosabb partnert. Mivel alapvető élménye/önmegélése hogy ő „nem elég jó”, ezért azt feltételezi, hogy partnere szerint sem elég jó, ezért egy „jobb” bármikor kitúrhatja a helyéről.
Féltékenykedésével valójában partnere folyamatos visszajelzését szomjazza, külső megerősítésre vágyik. Ha párja megnéz valakit, vagy csak tetszik neki egy színésznő az újságban, ez máris elég okot ad a maró féltékenységre. Leginkább a féltékeny fél szenved az állandó önbizalomhiánytól, de a kedvesének sem könnyű lépten-nyomon azt bizonygatnia, hogy párja igenis tetszik neki, ezért választotta őt.
A féltékeny fél oldalán tehát a saját szerethetőségébe vetett hit hiánya mellett, az intim kapcsolatokkal szembeni bizalmatlanságot is megtalálhatjuk. A hosszú távú kötődés kialakulásával bár egyre nagyobb biztonságban fogja érezni magát a párja mellett, de a kényszeres késztetése, hogy állandóan összehasonlítgassa magát a feltételezett riválisokkal, nem szűnik meg, amíg magával nem békül ki.
Ha Othello-szindróma tüneteit tapasztalja magán, forduljon pszichológushoz.
Amikor az emberi személyiségnek több formája van
Mélyen szorongunk, stresszelünk a mindennapokban. Az egyén egy ideig el tudja egyfajta álarccal fedni a valódi érzéseit az életben, mikor a munkahelyén, baráti társaságban van. Azonban a hamis szelf nem a valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, amely az egyén valós énjét védi.
Mosolygós depresszió – így ismered fel
Nagyon sok ember küzd valamilyen nehézséggel, főleg lelki nyomait látni ennek. Van, akin azonnal látni lehet, ha gond van, de van olyan, akiről a környezete meg sem mondaná.
Ünnep egyedül, de nem magányosan!
Az ünnepekre minden körülmények között fel kell készülni. Azoknak is, akik tudják, hogy szeretteik körében fogják őket eltölteni, és azoknak is, akik egyedül.
A halál belső ügyünk lett
A modern társadalom nem tud mit kezdeni a halál gondolatával és az erre való készülődéssel. Eltávolítja, elkendőzi a problémát, és még a haldoklónak is hazudik. Az élők számára az elmúlás témaköre, az ezzel kapcsolatos lelki megnyilvánulások egyfajta tabuk lettek. Miközben a médiában mégis egyre gyakrabban jelenik meg a gondolata.
A mese hatása a pszichére
Rengeteg gyermekekkel foglalkozó szakember, coach, pszichológus és pedagógus használja a meséket terápiás céllal. Ezért is alakult ki a meseterápia fogalma.