Menü

Hová vezet, ha nem ismerjük egymás szeretetnyelvét?

Manapság, amikor egy párkapcsolat valamiért nem működik, egyszerűen ledobjuk magunkról a problémákat, mint egy kabátot. Pedig sokszor csak azt kellene megkeresni, mivel hozhatnánk helyre, hogyan lehetnénk újra boldogok benne.

Nagyon sok párkapcsolat azért siklik ki, mert a kezdeti időszak tomboló hormonokkal teli hónapjai után a pár visszatér a hétköznapi rendszeréhez és úgy érzi, a szerelem kezd elmúlni. Az emberek nem ismerik meg rendesen a párjukat, s elfelejtik kommunikálni a társuk felé a szeretetet – úgy, ahogy azt ő is megérti.
Nem mindenki ismeri fel, amikor szeretet kap. Beszélgetést vár, de érintést kap. Általában úgy adjuk a másik tudtára, hogy szeretjük, ahogy mi is szeretnénk kapni.

Kicsit olyan ez, mint a karácsonyi ajándékozás: olyan ajándékot kapunk, amit a másik szeretne megkapni, de általában nem azt kapja.
A férj nagyon szereti, ha öleli és érinti a felesége, s ezért folyton babusgatja, de párja panaszkodik, hogy a férfi folyton a telefonját piszkálja, nem képes két mondatot váltani vele anélkül, hogy mással ne foglalkozna.

Eléggé nyilvánvaló ilyenkor, hogy a férfi a testi érintéssel a szeretetét igyekszik a másikkal tudatni, de a másiknak az együtt töltött idő a fontos, amikor ő lehet a középpontban, és amikor senki más nem vonja el társa figyelmét. Akinek az együtt töltött idő a szeretetnyelve, annak osztatlan figyelemre van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát, így jó, ha rendszeresen tudnak olyan időt szánni az ilyen nyelvű társunkra, ami kizárólag az övé.
Egy apró megjegyzés: a mozi és a közös sorozat vagy foci nézés, nem tartozik az együtt töltött idő kategóriába, kivéve természetesen, ha a társunk ezt kéri.

Általában az “éhes ember kenyeret lop” elv érvényesül ezen a területen, ami annyit jelent, hogy sokszor az ilyen szeretetéhes ember, ha valaki mástól kapja meg azt a “szeretet” kommunikációt, amit a társa tudtán kívül, vagy szimplán idő hiányában nem mutat ki felé, akkor előfordulhat, hogy a kísértésben a kiéhezett társa elbukik és a párcsere mellett dönt.
Talált valakit, aki szereti, s lehet hogy az új ember csak az újdonság miatt tölt vele több időt, ezt ő nem fogja mérlegelni, mert csak annyit lát, hogy valaki végre szereti, megérti őt. Ez igaz a testi érintésből értőkre is. Természetesen nem csak ez a két formája van a szeretet kommunikációjának.

Egy embernek általában két szeretetnyelve is dominánsan működik, a lényeg, hogy ezeket megismerjük egymáson, és figyeljünk egymás jelzéseire. A kapcsolat elején annyira olajozottan mennek a dolgok, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, ez már mindig így lesz.
Szerencsés az, aki azonos szeretetnyelvű társra talál, a többieknek sincs viszont semmi veszve: egy jó kis beszélgetéssel fel lehet tárni, mi az, amitől a társunk szeretve érzi magát, ha ezt időben megtesszük, akkor nem is kell nagyon küzdenünk, csak rendszeresen alkalmazni azt a használati útmutatót, amit tőle kaptunk.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.