Menü

Hová vezet, ha nem ismerjük egymás szeretetnyelvét?

Manapság, amikor egy párkapcsolat valamiért nem működik, egyszerűen ledobjuk magunkról a problémákat, mint egy kabátot. Pedig sokszor csak azt kellene megkeresni, mivel hozhatnánk helyre, hogyan lehetnénk újra boldogok benne.

Nagyon sok párkapcsolat azért siklik ki, mert a kezdeti időszak tomboló hormonokkal teli hónapjai után a pár visszatér a hétköznapi rendszeréhez és úgy érzi, a szerelem kezd elmúlni. Az emberek nem ismerik meg rendesen a párjukat, s elfelejtik kommunikálni a társuk felé a szeretetet – úgy, ahogy azt ő is megérti.
Nem mindenki ismeri fel, amikor szeretet kap. Beszélgetést vár, de érintést kap. Általában úgy adjuk a másik tudtára, hogy szeretjük, ahogy mi is szeretnénk kapni.

Kicsit olyan ez, mint a karácsonyi ajándékozás: olyan ajándékot kapunk, amit a másik szeretne megkapni, de általában nem azt kapja.
A férj nagyon szereti, ha öleli és érinti a felesége, s ezért folyton babusgatja, de párja panaszkodik, hogy a férfi folyton a telefonját piszkálja, nem képes két mondatot váltani vele anélkül, hogy mással ne foglalkozna.

Eléggé nyilvánvaló ilyenkor, hogy a férfi a testi érintéssel a szeretetét igyekszik a másikkal tudatni, de a másiknak az együtt töltött idő a fontos, amikor ő lehet a középpontban, és amikor senki más nem vonja el társa figyelmét. Akinek az együtt töltött idő a szeretetnyelve, annak osztatlan figyelemre van szüksége ahhoz, hogy szeretve érezze magát, így jó, ha rendszeresen tudnak olyan időt szánni az ilyen nyelvű társunkra, ami kizárólag az övé.
Egy apró megjegyzés: a mozi és a közös sorozat vagy foci nézés, nem tartozik az együtt töltött idő kategóriába, kivéve természetesen, ha a társunk ezt kéri.

Általában az “éhes ember kenyeret lop” elv érvényesül ezen a területen, ami annyit jelent, hogy sokszor az ilyen szeretetéhes ember, ha valaki mástól kapja meg azt a “szeretet” kommunikációt, amit a társa tudtán kívül, vagy szimplán idő hiányában nem mutat ki felé, akkor előfordulhat, hogy a kísértésben a kiéhezett társa elbukik és a párcsere mellett dönt.
Talált valakit, aki szereti, s lehet hogy az új ember csak az újdonság miatt tölt vele több időt, ezt ő nem fogja mérlegelni, mert csak annyit lát, hogy valaki végre szereti, megérti őt. Ez igaz a testi érintésből értőkre is. Természetesen nem csak ez a két formája van a szeretet kommunikációjának.

Egy embernek általában két szeretetnyelve is dominánsan működik, a lényeg, hogy ezeket megismerjük egymáson, és figyeljünk egymás jelzéseire. A kapcsolat elején annyira olajozottan mennek a dolgok, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, ez már mindig így lesz.
Szerencsés az, aki azonos szeretetnyelvű társra talál, a többieknek sincs viszont semmi veszve: egy jó kis beszélgetéssel fel lehet tárni, mi az, amitől a társunk szeretve érzi magát, ha ezt időben megtesszük, akkor nem is kell nagyon küzdenünk, csak rendszeresen alkalmazni azt a használati útmutatót, amit tőle kaptunk.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.