A rajzolás pszichológiája

Tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek sokszor tudnak olyan bizarr, félelmetes alkotásokat, rajzokat produkálni, ami a szülő vagy pedagógus aggodalmát válthatja ki. A rajzok körültekintő elemzése azonban jóval több munka, mint első ránézésre gondolnánk. Az alábbi cikkből kiderül, miért is olyan csodásan bonyolult ez a módszer.

A pszichológia tudománya nem egzakt. Nincsenek minden problémára ráhúzható megoldási stratégiák, nincsenek kész kulcsok az emberekhez. Időről időre azonban kutatók próbálják megfoghatóbbá, tényszerűbbé és általánosíthatóvá tenni elméleteiket. Így születnek például azok az elméletek is, melyek a rajzelemzéssel kapcsolatban deklarálják, mit jelent például ha a kliens éppen a bal vagy a jobb oldalra rajzol valamit, mit jelentenek bizonyos formák, egyes színek.

Az efféle általánosítások – ahogyan a pszichológia bármely más eszközével kapcsolatban – sajnos hibákhoz vezethetnek. A rajzok elemzése ennél sokkal komplexebb és tágabb téma. A pszichológus elé hozott rajzokról azért nem lehet például érdemben, hiba nélkül nyilatkozni, mivel azok jellemzően interakcióban keletkeznek. Jelen esetben olyan interakcióban, ahol az elemző nem vesz részt, így arról nincs információja. Könnyen beláthatjuk, hogy elég eltérően vélekedünk egy-egy rajzról, ha például tudjuk, hogy az osztályban, a kortársakkal való játékban keletkezett vagy otthon, egyedül.
Hogyan működik a körültekintő rajzelemzés?

Rajzelemző módszere során hét nagyobb dimenzió mentén gondolkodhatunk az elkészült műről.
A módszer a rajzoltatás előtti és alatti történések feltérképezésére is hangsúlyt fektet, így az aktuális kontextus, a rajzolás folyamata, a tesztviselkedés hasonló fontosságúvá válhat, mint a rajz egyes elemeinek külön elemzése.
A szokatlan jelenségekre való fókusz és az egészleges elemzés mellett fontos szempont egy alkotás elemzése során az intuitív értékelés. Ilyen eszköz például ha egy rajzolt figura testtartását megpróbáljuk felvenni, megpróbáljuk átérezni, milyen lehet a rajzban létezni az emberalakoknak, összegyűjtjük benyomásainkat.

A finom módszerek felvillantásszerű bemutatásából is kitűnik, milyen összetett és hosszú egy alkotás elemzése. A rajzoltatás azonban általában okkal történik egy folyamatban, legyen szó gyermekről vagy felnőttről. Attól függően, hogy mire kíváncsi a kérdést feltevő, sokféle rajztesztet vehet fel. A legegyszerűbb emberrajz is számos azonosulási, identitással, önértékeléssel kapcsolatos kérdésre adhat választ, például az ember az esőben rajzteszt segíthet a megküzdési módokra rálátni. Az egyénben zajló folyamatokat mutathatják a különböző farajzok is. A családi rendszer, szerepek, hiedelmek feltérképezéséhez használható az egyszerű-, kinetikus- vagy elvarázsolt családrajz.

Bár már a rajzoltatás előtt sok munkát igényel a tesztfelvevőtől, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, a rajzkészítés igen hatékony eszköz lehet a kliens működésmódjának megismeréséhez. Azokban az esetekben például, amikor a terápiás folyamatot nehezíti a verbalizáció (lehet túl sok és túl kevés is), a nonverbális technikák lelkünk mélyebb rétegeibe engedhetnek betekintést.
A rajzolás során szinte észrevétlenül és automatikusan vonódunk be az alkotás folyamatába, hasznos segítséget nyújtva ezzel a terapeutának, hogy milyen témával érdemes dolgozni.

Az alkotás során szimbólumokon keresztül jeleníthetjük meg aktuális érzéseinket, mely így nem csupán diagnosztikus segítség, de terápiás eszköz is az érzelmek szublimációja által.