Menü

Mit jelent a burn-out, avagy a szakmai kiégés jelei

A hosszú távú megfeszített munka, a pihenés nélküli mókuskerék előbb-utóbb kimerüléshez, kiégéshez vezet, ezt a jelenséget hívjuk angolul burn-outnak. Melyek a figyelmeztető jelei és hogy lehet megakadályozni? Akik már hosszú ideje krónikus stresszes állapotban élnek, a túlhajszoltság már szinte természetes nekik és a munka jelent számukra mindent és már rég felborult a munka-magánélet egyensúlya, nos nekik szól elsősorban a cikkünk. Amikor a figyelmeztető jelek megjelennek, változtatnunk kell!

Ez a fajta kimerültség legyengíti a testet-lelket és a baj meg is van hamar. Mit tehetünk?

Figyelünk a magánéletet érintő jelekre!

Ha a munka elviszi az napunk, hetünk nagy részét és a magánéletre kevés idő marad, akkor az egy intő jel. A család és a párkapcsolat rovására fog menni, majd az egészségünk látja kárát. Amikor a táskánkban hordozzuk, hazavisszük a munkát és este is nekilátunk, akkor a magánéletünk hamarosan „romokban fog heverni”. Feltétlenül változtatnunk kell ezen a magatartáson. Ki kell alakítani a helyes arányt és megelőzni ezzel a túlhajszoltságot, a kiégést.

Állandó ingerlékenység

A túlhajszoltságból fakadóan egyre feszültebbek leszünk, idegesek, türelmetlenek, ingerlékenyebbé válunk, amit sokszor a szeretteinken vezetünk le – igazságtalanul. Kevesebb vállalás, lassabb munkatempó és több sport, ezek az apró változtatások óriási eredményeket és javulást hozhatnak.

Vegyük észre a fizikai következményeket!

A „burn-out” komoly gyomorproblémákkal jár, ízületi problémákkal, az ülő munka káros hatásaival, fájdalmaival és ebből következnek később a pszichoszomatikus betegségek. A túlfeszített munkatempó, a stressz helyett szakítsunk időt a szeretteinkre, családunkra, barátainkra, a rendszeres mozgásra, pihenésre, elegendő alvásra.

Motiváció elvesztése.

Ennek jele, hogy nincs kedvünk semmihez, közönyössé válunk olyan dolgok iránt, melyek korábban lelkesítettek. Ekkor pihenni, regenerálódni kell, mely nem egyenlő azzal, hogy éjszaka „jól kialusszuk magunkat”. Ehhez már több kell.

A „burn out” a fenti tünetek észrevételével és a leírt tanácsok betartásával megelőzhetőek, emellett sosem árt a háziorvossal konzultálni, kérni egy labort, venni egy jó multivitamint és elmenni szabadságra.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?

A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt

Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.

A reggeli története: szükségből mindennapi szokás

Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.

Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?

A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?