Menü

A sikeres ismerkedés titkai

Aki randizott már ismeretlenekkel, az tudja, mennyire zavarba ejtő az olyan partner, aki túl gyorsan és hamar osztja meg veled életének intim részleteit. Nála már csak az a partner bosszantóbb, aki kukán ül, és elvárja, hogy szórakoztasd.

Na, de te vajon milyen első randizó vagy? Mit gondolsz, megfelelő ütemben tudod adagolni a magadról szóló információkat? Egyáltalán mi a megfelelő ütem?

Bemelegítő rituálé

A bemelegítő rituálé általában úgy néz ki, hogy alapvető információkat osztunk meg magunkról: nevünket, foglalkozásunk, hogy mit dolgozunk, hogy érezzük magunkat éppen. Ha nem vagyunk büszkék a hátterünkre vagy a munkánkra, és vonakodunk megadni ezeket az infókat, az emberek arra fognak gyanakodni, hogy nem érezzük magunkat jól a bőrünkben, vagy valami takargatnivalónk van. Nehéz ismerkedni akkor, ha éppen nincs állásod, vagy utálod a munkádat. Ilyenkor nem érdemes kamuzni, sumákolni, hanem egy csöpp humorral oldhatjuk a helyzetet: például „el sem hinnéd, mennyi lehetőség áll előttem.”

A kitárulkozás hibái

Ha nagyon tetszik nekünk valaki, gyakran elragad minket a vágy, hogy túlságosan is jó fényben tüntessük fel magunkat. Ilyenkor elindítjuk a „jó csaj/pasi vagyok, gyere, szeress engem!” programot, és elkezdjük fényezni magunkat. Ez azt jelenti, hogy vannak bizonyos tények, amiket ilyenkor minél előbb szeretnék a másik tudomására hozni, hogy az csodáljon vagy érdekesnek találjon bennünket.

Vagyis szemérmetlen módon dicsekszünk. Az emberek többsége azonban tisztában van azzal, hogy ez visszatetszést szül, ezért megpróbálja úgy terelni a beszélgetést, hogy közben óvatosan hintse el magáról a pozitív infókat. Valójában ilyenkor is dicsekszünk, és bármennyire is trükközünk, azért általában kilóg a lóláb, és azt a benyomást keltjük, hogy hiúak, nagyképűek vagyunk, de minimum labilis az önértékelésünk.

A szenvedélyesség és a baklövések vonzóvá tesznek

Na de ha a fenti próbálkozások hibának számítanak, akkor mégis mi tesz minket vonzóvá? Például a szenvedélyesség pozitív üzenetet sugároz. Ha olyasmiről beszélünk, amit valóban szeretünk, akkor ne rejtsük véka alá a lelkesedésünket! Ilyenkor izgatottak leszünk, kipirulunk, vonzó lesz a testbeszédünk, mosolygunk. És a lelkesedés ragadós, vonzóvá tesz bennünket.

A baklövés pedig kifejezetten szexi. Kevesen tudják, hogy a sebezhetőség hívogató is lehet. Múltkor mesélte valaki, hogy az első randiján percekig keresgélte a mozijegyét, aztán meg a szemüvegét. Feltúrta a táskáját, kipotyogtak belőle a cuccok, ő pedig totálisan idiótának érezte magát. Azt gondolta, hogy ezzel a jelenettel eljátszotta a következő randi esélyét. Később, amikor már összeházasodtak a fickóval, a férj nevetve mesélte, hogy akkor szeretett bele ebbe a szétszórt nőbe, mert annyira esendőnek és szerethetőnek találta.

A dolog mögött igazából az áll, hogy kiderül: nem vagyunk tökéletesek, és ez felszabadítóan hat a másik félre, hogy neki sem kell a tökéletes macsót alakítania. Így kellemesebben érzi magát a társaságunkban.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.