A lélek ereje a gyógyulásban

A rákbetegség egyértelmű diagnosztizálása minden esetben óriási krízishelyzetet jelent mind a szenvedő alany, mind pedig a hozzátartozók számára. Ilyenkor a megértő szó, a lélek ápolása erőt, hitet és kitartást ad a betegség elleni küzdelemben.

A tumoros betegségek kialakulása, illetve a már kialakult betegségek lefolyása szoros kapcsolatban áll a személyiséggel és az őt érő stressz mennyiségével, minőségével. Azon érett személyiségek, akik rugalmasan képesek alkalmazkodni a körülmények változásához, általában előbb vagy utóbb sikeresen feldolgozzák és megoldják érzelmi krízishelyzeteiket, rákos betegként pedig belső erőiket megfelelően mozgósítják, és jól együttműködnek az orvos-beteg kapcsolatban. Az ilyen típusú emberek gyógyulási kilátásai kedvezőbbek azokéinál, akik állandó szorongással, leküzdhetetlennek látszó depresszióval vagy tartós tehetetlenséggel küzdenek.

A rákbeteg érzelmi és indulati reakciói a krízishelyzetek sorozatával küszködő ember természetes megnyilatkozásának kell tekinteni, még akkor is, ha ez sokszor nehezen elviselhető a hozzátartozóknak, az orvosnak.

Minden krízishelyzet kényszerhelyzet, amely a teljes embert megterheli, a rákbetegség lefolyása alatt pedig a beteg számos estben kerülhet krízishelyzetbe. Ennek kiváltó oka általában maga a betegség és a vele kapcsolatos gyógyító beavatkozások, de kiváltó ok lehet a család (a beteget elhagyja élettársa) vagy más társadalmi indíttatású probléma (munkahely elvesztése) is. Egyébként a társadalom legkisebb működő egysége, a család pótolhatatlan támaszt nyújthat a rákbetegnek a meghitt, elfogadó légkörrel, az odafigyeléssel, törődéssel.

A krízishelyzetet okai gyakran összegződnek, ami az állapotjavulást hátráltatja.

Az újabb és újabb onkológiai eljárások és beavatkozások bármelyike a betegnek újabb krízishelyzeteket jelenthet. Így erősödnek, ismételten előjönnek félelmei, működésbe lépnek lelki védekező mechanizmusai.

A sebészre, a szakorvosokra, a nővérekre, a szakápolókra nemcsak szakmai feladat hárul, hanem az is, hogy körültekintően, emberségesen, de reálisan tájékoztassák és megnyugtassák a beteget, kellő türelemmel, odafigyeléssel beszéljen az érintetteknek (a betegnek, illetva a hozzátartozóknak) a soron következő beavatkozásokról, azok lehetséges következményeiről (miért, és mi fog a beteggel történni, milyen mellékhatásokra számíthat, stb.). Létfontosságú a gyógyító csoport megfelelő kommunikációja a beteggel és hozzátartozóival.

A gyógyítás és a rehabilitáció folyamatában szintén komoly feladat hárul a pszichoterápeutákra. Természetesen nem egyedül az ő feladatuk a lelki segítségadás, hanem az egész gyógyító közösségé, de leginkább azoké, akiktől azt a beteg bizalommal elfogadja: ilyen az orvos, a nővér, a hozzátartozó, a pszichológus stb. A pszichoterapeuta feladatai közé tartozna, hogy a rákbeteget kivizsgálja minden esetben, amikor a beteg nehezen, saját gyógyulását komolyan veszélyeztető módon reagál betegségére és az abból fakadó krízishelyzetekre. Azokat a betegeket, akik már betegségük előtt is súlyos lelki gondokkal küszködtek, az onkológus igyekszik pszichoterápeutához irányítani.

Sajnos azonban előfordul, hogy nem időben figyelnek fel a szakemberek a beteg rossz alkalmazkodásának jeleire, pedig megfelelő pszichoterápiával ezen is rendkívül sokat lehet segíteni.