Menü

Hatékony tanulási módszerek

Tanulás… kinek mi jut róla eszébe? A kérdésre adott válaszok valószínűleg a paletta minden színében csillognának. A tudomány szerint azonban egyszerű a válasz a kérdésre: Hogyan tudunk hatékonyan tanulni?

A tanulás egyszerű: az agynak az információt el kell juttatnia a munkamemóriából a hosszú távú memóriába. Vannak azonban tévhitek, amelyekkel a diákok és hallgatók nagy része győzködi magát, és amelyek közül egy sem igaz, ezáltal a vizsgákon rosszabb pontszámokat érnek el, sőt, hosszú távon jóval kevesebb marad meg valójában a fejükben.

Ilyenek tévhitek például:

„Nem kell jegyzetelnem, úgyis minden benne van a könyvben.”
„Nem kell elolvasnom a sillabuszt, hiszen úgyis az egész anyagot átnézzük az órán.”
„Majd bemagolom egy nappal a vizsga előtt.”
„Nem baj, ha nem vagyok ott az órán, majd valakitől elkérem a hanganyagot.”

Ezek az állítások tehát mind tévesek, és csak rontják a tanulás minőségét. Lentebb bemutatunk néhány stratégiát, amivel valóban tehetünk valamit annak érdekében, hogy a tanulási folyamat hatékonyabb legyen. Ha a katedra másik oldalán állunk, akkor pedig ne haragudjunk a diákokra, inkább ösztönözzük őket a helyes módszerekre!

Az agyunk egy lenyűgöző szerv. 128 milliárd neuron (=idegsejt) alkotja, és a hiedelmekkel ellentétben ezeket mind használjuk is. A tanulási folyamatban pedig nem meglepő módon az agynak különböző területei vesznek részt. Ha tudatosan tanulunk, akkor a kis kapacitású munkamemóriából az anyag átkerül a hatalmas kapacitású hosszú távú memóriába, amely az információt – ha azt jól raktároztuk el – képes nagyon hosszú időre megőrizni.

Következzen tehát három pofonegyszerű stratégia, amelyek viszont bizonyosan elősegítik a tanulási folyamat sikerességét!

Figyeljünk oda! A figyelem a tanulás kulcsfontosságú eleme. A munkamemória kis kapacitása miatt minél kevésbé figyelünk oda az órákon/előadásokon, annál kisebb a valószínűsége, hogy az információ átjut a hosszú távú memóriába. A munkamemória kapacitása is egyénenként változó, ami egyszerűen megmagyarázza, miért vannak emberek, akik tudnak egyszerre tanulni, illetve zenét hallgatni, míg mások nem.

Jegyzeteljünk! A jegyzetelés folyamata aktívan hozzásegíti a jegyzetelőt a tanuláshoz. A jó jegyzet (amihez természetesen egy jó előadó is szükségeltetik) egy szignifikáns tanulási stratégia. Segíti a tananyag rendszerezését, egy élő felvétel arról, hogy mit kell tudni, és ez ösztönzi a munkamemóriát is. A jegyzeteket fontos átnézni azon a napon még egyszer, amikor készítettük őket.

Ismételjünk! Ha bármilyen erre a területre specializálódott szakembert megkérdezünk, mi a tanulás legjobb módja, nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy a széleskörű ismétlés. Mindig ellenőrizzük vissza magunkat. A puszta tény, hogy látunk valamit, amire emlékezünk, aktiválja a neuronokat, és erősebb kapcsolatokat hoz létre más neuronokkal. Minél erősebb a kapcsolat, annál erősebb az emlékezet is, és az agy számára annál egyszerűbb rendszerezni az információt. Az ismétlés az egyik legjobb mód arra, hogy az információ a hosszú távú memóriába jusson. Minél többet ismétlünk tehát, időben jól felosztva, annál jobban fogunk emlékezni.

Ez a három stratégia a hatékony tanulás alapköve. A jó jegyzetkészítésre, illetve az ismétlésre számos módszer létezik. Ha elhatároztuk magunkat a változtatásra, tartsunk ki, mert könnyű visszaesni a régi szokások medencéjébe.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?