Menü

Jelek, hogy felszínesek kapcsolataink

A közösségi média felszínessé teheti kapcsolatainkat. Erről árulkodik, ha túl sok az ismerősünk, ha lájkok száma határozza meg önbizalmunkat, cukorkaként osztogatjuk a névjegyünket, és csak azokkal állunk szóba, akiktől egyből előnyöket remélünk.

1. Sok követő, nagy öröm

Az egyik árulkodó jel, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a lájkok, kommentek számának, ha azok önbizalmunk és önbecsülésünkre kihatnak.

2. Mindig, mindenhol jelen lenni

A felszínesség ott kezdődik, ha sehol sem folytatunk elmélyült beszélgetéseket, mindenkivel csak pár szót váltunk. A friss kutatások szerint, a kapcsolatépítésben és céljaink elérésében hosszabb távon sokkal hatékonyabb a koncentrált jelenlét és a koncentrált figyelem.

3. A névjegykártya esztelen osztogatása

A felszínesség tipikus jele, ha cukorkaként osztogatjuk a névjegykártyánkat, de beszélgetés nélkül félő, hogy nem emlékeznek majd ránk.

4.Mindenki hasznosítható

Eluralkodó felszínességünkről és közösségi média függőségünkről tanúskodhat az is, ha megismerkedünk valakivel, és máris azon gondolkozunk, hogy az illető hogyan lehet hasznunkra.

5. Érdekkapcsolatok

Ennél is súlyosabb, ha már csak azokkal állunk szóba, akiktől egyből előnyöket remélünk.

6. Ismeretség valós háttér és tartalom nélkül

Az is árulkodó, ha a begyűjtött névjegykártyákhoz nem tudunk arcot párosítani és nem tudjuk, miről beszélgettünk ezekkel az emberekkel.

7. Robotpilóta üzemmód

A pszichológiai szakirodalom robotpilóta üzemmódnak hívja, amikor szociális életünk kizárólag a kollegiális és üzleti kapcsolatokra korlátozódik, és ezeket használjunk univerzális magányunk leküzdésére.

8. Fanatikus profil- és idővonal-frissítés

A szakemberek szerint a közösségi oldalak impulzív viselkedést válthatnak ki, és gyakran egyoldalú kommunikációt eredményeznek. Erre utal, ha túl sok időt töltünk a folyamatos státuszfrissítéssel, és a kommentek ellenőrizésével.

9. Minőség helyett mennyiség

Szakemberek szerint legfeljebb 150 emberrel lehet igazi kapcsolatot fenntartani, ami efölött van, személytelen és gyenge kapcsolattá válik.

10. Emberek vs termékek

Az is lényeges a személyes kapcsolataink felszínessé válásában, hogy a közösségi oldalakon márkákat, hírességeket vagy ismerősöket követünk-e.

Azt gondolom, hogy egyre több a félelemből felszínessé vált ember. Nekik bizony volna igényük értékes beszélgetésekre, de félnek a különböző csalódásoktól, ezért inkább nem engednek magukhoz közel másokat, ergo hosszútávon felszínessé válnak. Védekezés, hogy ne sértsék meg, ne csalják meg, ne űzzenek belőle gúnyt, ne játszanak vele, ne, ne, ne… És ismét visszakanyarodom a kütyükhöz: abban a paranoiás világban, ahol az emberek két gombnyomással bármit – akár egy másik ember legféltettebb titkait is – kiposztolhatnak, hogyan nyílhatnánk meg, és beszélhetnénk a belső démonjainkról?

Hogyan is lehetne őszintén, védőháló nélkül, szabadesve kitárulkoznunk, miközben körülöttünk minden rögzít, feltölt és megoszt? Facebook, Twitter, Instagram, Snapchat, Viber, WhatsApp, Skype, stb… Az óvatosság egészen egyszerűen beszorítja az őszinte gondolatokat.

Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről

Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.

Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot

Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.