Mivel segítsük a friss szülőket?

A szülés és születés eufórikus élménye körbelengi az újonnan született vagy gyarapodó kis családot, mindenki szeretne kicsit részese lenni az örömnek, de nem biztos, hogy egy újdonsült anyuka, vagy apuka pont erre vágyik. Néhány jó tanács egy háromgyerekes anyukától.

Mindhárom fiam úgy született, hogy bár a szülés kemény, fárasztó és fájdalmas volt számomra, mégis egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ne érné meg, főleg, mikor kezembe vettem őket. Első gyerekes anyukaként nagyon kétségbe voltam esve, hogy nem tudom majd, hogy mit kell tennem, ha a pici sír, fájdalma van, nem akar aludni, vagy csak szimplán eleget adok e neki enni vagy inni. Jól jöttek a gyakorlatias tanácsok, de bevallom, egy idő után már mindenki meg akarta mondani, hogy mit hogyan csináljak, és biztosan csak az a tuti, ahogy az éppen ott álló mondja.

Ez marha fárasztó, hiszen meg akarunk felelni a gyereknek, a párunknak és a családnak, bizonyítani, hogy jó szülők vagyunk. Már csak a második fiammal jöttem rá, hogy ez egyáltalán nem fontos, csak az, hogy egymásra tudjunk hangolódni és onnantól kezdve minden menni fog a maga útján. Kevés olyan ember vett körül először, akiktől igazán hasznos tanácsokat kaptam, és nem csak a sémás, „ezer éve így csináljuk” mondatok hangzottak el, de ezekért igen hálás vagyok.

Az első és legfontosabb szerintem, hogy az első napokban ne ugorjunk a baba-anya-apa hármas nyakába, ne hívogassuk őket, mert ezek a napok csak és kizárólag róluk szólnak. Lehet menni látogatóba majd, ha a szülők erre készen állnak. Akkor adjunk tanácsot, ha valamiben kikérik tőlünk.

Amikor kinyílik az ajtó, lehet menni babázni, kérdezzünk rá, hogy van e bármire szükségük. Felesleges századik plüss nyunyókát, cumikat ne vigyünk. Egyrészt nem tudjuk, hogy ezekből milyen és mennyi van már a lakásban. Vigyünk pelenkát, popsi törlőt, egy tál húslevest, kevés fűszerrel készült tésztát, sült húst körettel, vagy babavizet, hiszen ezek mind hasznos dolgok, könnyítik a mindennapokat.

Segíthetünk azzal is, hogy amikor tudjuk, hogy anyuka egyedül van, ajánljuk fel, hogy vigyázunk a kicsire, amíg hajat mos, nyugton megebédel, vagy alszik egyet. Kérdezzünk rá, amikor vásárolni megyünk, hogy van e valamire szükségük az adott boltból vagy patikából.

Sokaknál előjön a szülés utáni depresszió, amit semmiképp sem szabad összekeverni a hisztivel. Ez nem hiszti, hanem a hormonok rossz játéka, próbáljunk támasz lenni, meghallgatni a gondokat, mindenkinek jól esik néha, ha kisírhatja magát valakinek.

Ne feledkezzünk meg az apukákról sem. Sokukban ilyenkor nagy a nyomás, mert éjjel lehet, hogy sírdogál a baba, nem tudnak elegendőt pihenni, eközben motoszkál bennük a gondolat, hogy el kell tartani a családot, ilyenkor képesek kihajtani magukból a maximum maximumát. Ez nagyon megterhelő, mind fizikailag, mind lelkileg. Nekik is vannak szükségleteik, ezekre nyugodtan kérdezzünk rá és néha beszélgessünk velük is az érzéseikről.

Családdá válni egy igazi érzelmi hullámvasút, vannak nehezebb és könnyebb napok, de ebbe bele kell rázódni, a környezetnek pedig alkalmazkodni és segíteni kell úgy, hogy az valóban segítség legyen és ne teher.