A magas szénhidrát fogyasztás mellékhatásai

Szénhidrátok a testünk üzemanyaga. Az energiát az izomsejtek metabolizálják. Amikor a szénhidrátok lebontódnak a vékonybélben és felszívódnak, glükóz formájában jutnak a véráramba. A glükóz injektálására olyan szervek sejtjeibe, mint például az izomzat, inzulinra van szükség.

A modern életmódnak, valamint a fizikai aktivitás hiányának és az élelmiszer-túlkínálatnak köszönhetően ez hosszú távon egészségkárosodáshoz és elhízáshoz vezethet. Pontosabban, az alábbiak szerint történik: A magas vércukorszintű ételek fogyasztása után a vércukorszint túlzott növekedése étkezés utáni hyperinsulinemiahoz vezet. Így a glükózt gyorsan be kell vezetni a sejtekbe, és így a vércukorszint visszajuthat a normál szintre. Körülbelül 3 óra elteltével ez a túlzott inzulinszekréció szubjektíven észlelt hipoglikémiát válthat ki, amelyet reaktív hipoglikémiának neveznek. Ez a feltétel viszont újra éheztet vált ki, és a megnövekedett önkéntes energiaellátás elősegíti az elhízás kialakulását.

A hiperkalorikus étrend vagy a magas glikémiás ételek túlzott fogyasztásának következtében fellépő ismételt magas vércukorszint a jelenlegi ismeretek szerint inzulinrezisztenciához vagy hosszú távon 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. Ez egy hosszú, több éven át tartó fejlődési folyamat, amelyet gyakran észlelnek.

A szervezetnek sok inzulinra van szüksége a vércukorszint magas ingadozásainak eléréséhez. Folyamatosan termel inzulint. Idővel egyre több inzulinra van szükség a glükóz sejtekbe történő bejuttatásához. Ez viszont hosszú távon tartósan megnövekedett inzulinszinthez, hiperinsulinemiahoz vezet. A hiperinsulinemia gyakran évekig fennáll, anélkül, hogy a kezelő orvos észrevenné vagy fedezné fel. Az orális vércukorszint-tesztek azt mérik, hogy a sejtekbe bevitt szénhidrát időben megfelelő-e. Gyakran azonban az inzulinszintet nem mérik párhuzamosan az esetleges inzulin túltermelés meghatározása céljából. Ez a metabolikus helyzet önmagában már okozza az egészségkárosodást. Ez a kevésbé inzulin-rezisztens szervek diszfunkciójához vezet. Ezek például a megnövekedett lipidtárolás a szívben (a szívizom elhízása) és a májban (nem alkohol által kiváltott zsíros máj), vagy a vese gátolt húgysavkiválasztása.

A hiperinsulinemia és az inzulinrezisztencia kölcsönösen negatív korrelációban vannak. Az inzulinrezisztenciát tehát hiába nem említik a civilizációs betegségek alapjának. Az elhízás, a magas vérnyomás, a lipid-anyagcsere-rendellenességek és az inzulinrezisztencia gyakori előfordulására halálos kvartettnek nevezik, és jobban ismert, mint metabolikus szindróma.

Minden betegség kockázatot jelent az érrendszeri megbetegedésekre, de együtt növelik a hatást! Arteriosclerosis, szívkoszorúér-betegség, de a 2. típusú diabétesz vagy a köszvény nyilvánvaló következményei is lehetnek. Ne hagyja, hogy ilyen messzire jusson.