Menü

A borderline személyiségzavar kezelése

A borderline személyiségzavar kialakulásának hátterében bio-pszicho-szociális okok húzódnak meg, azaz örökletes tényezők ugyanúgy közrejátszanak benne, ahogyan a szocializáció és a környezeti hatások is.

Az okok elsősorban a korai anya-gyerek kapcsolat sérülésében keresendőek, a személyiségzavarban szenvedők ennek következtében képtelenek stabil kapcsolatot fenntartani környezetükkel és saját magukkal. Ugyan az ilyen jellegű sérülékenység valamilyen szinten biztosan örökölhető, vélhetően többet nyom a latban az érintett szülőtől átvett viselkedésminta.

A borderline személyiségzavar csak nagyon hosszú terápiával kezelhető - elsősorban a kognitív viselkedésterápia és a sématerápia lehet hatékony. Utóbbi olyan módszer, amelynél rossz viselkedéssémákat helyettesítenek megfelelőekkel, ezzel segítve az átszokást, áttanulást. Hatékony a kezelésnél a pszichoanalízis is.

A terápia azért hosszas és nehézkes, mert teljes újratanulást igényel: tulajdonképpen egy biztonságos szülőkapcsolatot kell újramintázni, ami akár több évbe is beletelhet. A társult mentális és pszichiátriai zavarok, végeláthatatlan krízisek gyógyítása ugyancsak sok időt vesz igénybe: ez az alapkezeléssel párhuzamosan folyik. Indokolt esetben a tünetek enyhítése végett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

A megelőzést azzal lehet segíteni, ha a szülők a neveléskor figyelnek arra, hogy erősítsék, megszilárdítsák gyerekük megküzdési képességét. Ez segíthet abban, hogy ne alakuljon ki borderline személyiségzavar. Szövődményként társult pszichés zavarok, köztük szorongásos zavarok, hangulatzavarok jelentkezhetnek, de előfordulhat bipoláris zavar is. Legrosszabb esetben öngyilkossági kísérletre is sor kerülhet.

A legveszélyeztetettebbek a 20 és 30 év közöttiek. Fekete-fehér gondolkodásmód Egy másik tipikus tünete ennek a betegségnek, hogy az érintetteknek csak ez a két kategória létezik: fekete és fehér. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a betegek idealizálnak valakit, majd a legkisebb csalódás után teljesen lemondanak az illetőről. Ebből kifolyólag rendkívül nehéz számukra egy stabil kapcsolat létesítése, ennek ellenére rettegnek a magánytól, de a kötődéstől is. Üresség érzete Nagyon sok borderline szindrómában szenvedő személy tapasztalja meg az üresség és az unalom érzését. Ez arra vezethető vissza, hogy a betegeknek nincs saját identitásuk, bizonytalanok abban, hogy kik ők valójában, illetve azt sem tudják, hogy mi jó és mi rossz számukra. Ebből adódóan nincsenek álmaik és céljaik, melyek értelmet adnának az életüknek.

Kik érintettek?

Ez a betegség gyakran tinédzserkorban vagy fiatal felnőtteknél alakul ki. A betegség első jelei már akár a gyermekkorban is jelentkezhetnek, de ekkor még rendkívül nehéz pontos diagnózis felállítása, ugyanis gyerekek és tinédzserek esetén a tünetek nem utalnak egyértelműen a borderline személyiségzavarra. Korábban úgy gondolták, hogy a fiatal nők rendkívül fogékonyak erre a betegségre, azonban újabb kutatások bebizonyították, hogy a nemek megoszlása kiegyensúlyozott, így ez a korábbi felvetés téves. Ennek ellenére a különféle terápiákon résztvevő betegek 80 százaléka nő, azonban a szakemberek úgy vélik, hogy a férfiaknál másképp mutatkozik meg ez a betegség. A férfiakra sokkal jellemzőbb az erőszakos, így számos érintett előbb kerül ifjúkorában javítóintézetbe, felnőttkorban pedig börtönbe, mint terápiára Más betegségek jelenléte Fontos megemlíteni, hogy a borderline személyiségzavarhoz gyakran társulnak más betegségek is.

Az érintettek nagy részénél időszakosan depresszió is jelentkezik, illetve szintén gyakori a pánikbetegség, a poszttraumás stressz szindróma, az alkoholizmus, illetve a kábítószer függőség.

Az eltávolodás okai

A szeretethiány nagyon sokféle lehet. Ráadásul nagyon alattomos dolog, hiszen sokszor észre se vesszük a lassan gyérülő bókokat, kedves pillantásokat, érintéseket. Mire észbe kapunk, sokszor már szinte alig vannak jelen ezek a hétköznapjainkban. Pedig, ha kiürül a szeretet tartályunk, nekünk se lesz miből adni. Sajnos ez a folyamat egy negatív spirálban folytatódhat és ha időben nem vesszük ezt észre és nem fordítjuk meg a folyamatot, akkor csak nőni fog a távolság.

Az összeköltözés pszichológiája

Manapság egyre több fiatal pár kezdi közös életét összeköltözéssel a házasságot megelőzően, vagy azt helyettesítve. Felmerül a kérdés: az elköteleződés szempontjából vajon mennyiben más az összeköltözés, mint a házasság?

Kivándorlási gyász - avagy miért félünk a külföldre költözéstől?

Sokan álmodoznak arról, hogy családi okból, kalandvágyból, esetleg egy stabilabb gazdasági, vagy politikai helyzet reményében kivándorolnak külföldre. Vannak, akik ezt a lépést meg is teszik, és elindulnak egy olyan ismeretlen úton, ami tele van kihívással, lehetőséggel, újfajta tapasztalatokkal, örömökkel, alkalmazkodással – és veszteséggel –. A cikkben azt tudhatjuk meg, hogy miért jár vegyes érzésekkel az áttelepülés, milyen veszteségekkel küzdünk meg a kiköltözés kapcsán, és hogyan érdemes erre felkészülni.

Hallottál már az AQ-ról?

Ismerjük az IQ és az EQ kifejezéseket, melyek az intelligenciát és az érzelmi intelligenciát írják le, de ki ismeri az AQ-t?

A családi szocializáció hiánya

A családban-lét nem csupán a felnövő generációk érdeke. Számtalan vizsgálat támasztja alá, hogy a házasságban és családban élő személyek egészségkilátásai jobbak, mint a családon kívül élőkéi (az infarktus-kockázat például nagyobb az egyedül élő, mint a házas férfiaknál). Sőt, a már kialakult betegségek gyógyulási és rehabilitációs esélyei is jobbak azoknál, akik családban élnek. A magányos életmód bizonyos mentális betegségek - a depresszió, az öngyilkosság, az alkoholizmus - szempontjából kifejezetten kockázati tényezőnek minősül.