Menü

A borderline személyiségzavar kezelése

A borderline személyiségzavar kialakulásának hátterében bio-pszicho-szociális okok húzódnak meg, azaz örökletes tényezők ugyanúgy közrejátszanak benne, ahogyan a szocializáció és a környezeti hatások is.

Az okok elsősorban a korai anya-gyerek kapcsolat sérülésében keresendőek, a személyiségzavarban szenvedők ennek következtében képtelenek stabil kapcsolatot fenntartani környezetükkel és saját magukkal. Ugyan az ilyen jellegű sérülékenység valamilyen szinten biztosan örökölhető, vélhetően többet nyom a latban az érintett szülőtől átvett viselkedésminta.

A borderline személyiségzavar csak nagyon hosszú terápiával kezelhető - elsősorban a kognitív viselkedésterápia és a sématerápia lehet hatékony. Utóbbi olyan módszer, amelynél rossz viselkedéssémákat helyettesítenek megfelelőekkel, ezzel segítve az átszokást, áttanulást. Hatékony a kezelésnél a pszichoanalízis is.

A terápia azért hosszas és nehézkes, mert teljes újratanulást igényel: tulajdonképpen egy biztonságos szülőkapcsolatot kell újramintázni, ami akár több évbe is beletelhet. A társult mentális és pszichiátriai zavarok, végeláthatatlan krízisek gyógyítása ugyancsak sok időt vesz igénybe: ez az alapkezeléssel párhuzamosan folyik. Indokolt esetben a tünetek enyhítése végett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

A megelőzést azzal lehet segíteni, ha a szülők a neveléskor figyelnek arra, hogy erősítsék, megszilárdítsák gyerekük megküzdési képességét. Ez segíthet abban, hogy ne alakuljon ki borderline személyiségzavar. Szövődményként társult pszichés zavarok, köztük szorongásos zavarok, hangulatzavarok jelentkezhetnek, de előfordulhat bipoláris zavar is. Legrosszabb esetben öngyilkossági kísérletre is sor kerülhet.

A legveszélyeztetettebbek a 20 és 30 év közöttiek. Fekete-fehér gondolkodásmód Egy másik tipikus tünete ennek a betegségnek, hogy az érintetteknek csak ez a két kategória létezik: fekete és fehér. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a betegek idealizálnak valakit, majd a legkisebb csalódás után teljesen lemondanak az illetőről. Ebből kifolyólag rendkívül nehéz számukra egy stabil kapcsolat létesítése, ennek ellenére rettegnek a magánytól, de a kötődéstől is. Üresség érzete Nagyon sok borderline szindrómában szenvedő személy tapasztalja meg az üresség és az unalom érzését. Ez arra vezethető vissza, hogy a betegeknek nincs saját identitásuk, bizonytalanok abban, hogy kik ők valójában, illetve azt sem tudják, hogy mi jó és mi rossz számukra. Ebből adódóan nincsenek álmaik és céljaik, melyek értelmet adnának az életüknek.

Kik érintettek?

Ez a betegség gyakran tinédzserkorban vagy fiatal felnőtteknél alakul ki. A betegség első jelei már akár a gyermekkorban is jelentkezhetnek, de ekkor még rendkívül nehéz pontos diagnózis felállítása, ugyanis gyerekek és tinédzserek esetén a tünetek nem utalnak egyértelműen a borderline személyiségzavarra. Korábban úgy gondolták, hogy a fiatal nők rendkívül fogékonyak erre a betegségre, azonban újabb kutatások bebizonyították, hogy a nemek megoszlása kiegyensúlyozott, így ez a korábbi felvetés téves. Ennek ellenére a különféle terápiákon résztvevő betegek 80 százaléka nő, azonban a szakemberek úgy vélik, hogy a férfiaknál másképp mutatkozik meg ez a betegség. A férfiakra sokkal jellemzőbb az erőszakos, így számos érintett előbb kerül ifjúkorában javítóintézetbe, felnőttkorban pedig börtönbe, mint terápiára Más betegségek jelenléte Fontos megemlíteni, hogy a borderline személyiségzavarhoz gyakran társulnak más betegségek is.

Az érintettek nagy részénél időszakosan depresszió is jelentkezik, illetve szintén gyakori a pánikbetegség, a poszttraumás stressz szindróma, az alkoholizmus, illetve a kábítószer függőség.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.