Menü

A karácsony pszichológiája

A karácsony pszichológiája bizonyos tekintetben rendkívül bonyolult. Ilyenkor lehetőséget kapunk a kikapcsolódásra, a szeretteinkkel való nyugodt találkozásra, a magunkkal való törődésre, mégis, sokunkat magával ránt a karácsonyi készülődéssel járó stressz, nyomás és a társadalmi elvárások.

A vásárlás pszichológiája

A vásárlás nyújtotta dopaminlöket nemcsak karácsonykor érhet utol minket, de ilyenkor valahogy mégis sokkal nagyobb dózisban érezzük, mire a hosszú, csillogó kívánságlista végére érünk. A dopamin egy neurotranszmitter (ingerület átvivő anyagok), amelynek az öröm érzését köszönhetjük. Amikor úgy gondoljuk, megtaláltuk valakinek a tökéletes ajándékot, a testünkben dopamin szabadul fel, és ilyenkor ez lát el minket üzemanyaggal. Neki köszönhetjük, hogy képesek vagyunk olyan hosszan utánajárni a tökéletes ajándéknak.

Az okos marketingfogások pedig ezt használják ki az akciókkal, a szezonális csomagolásokkal. Mindehhez hozzájárul a kinti hideg, az illatok, a zene, a karácsonyi fények. Ezek mind befolyásolják a döntéseinket. Az agyunk ráadásul nem gondolkodik túlságosan, ha nyomás alatt vásárolunk, ezért hajlandóak vagyunk megvenni olyan dolgokat is, amelyek nem átgondolt döntések eredményei, hanem csak a jelenlévő impulzusok következményei.

Az ajándékozás pszichológiája

Nagy a nyomás rajtunk, hogy megtaláljuk a tökéletes karácsonyi ajándékot, amit mi sem mutat jobban, hogy az év ezen időszakában sokkal több időt szánunk más emberekre, mint saját magunkra. Az ajándék pedig tudattalanul is mutatja a másikkal való kapcsolatunkat, és hogy mennyire fontos nekünk, hogy a másik fél kedvel-e minket vagy sem.

Kutatások bizonyítják, hogy ha más emberekre költünk pénzt, az boldogabbá tesz minket, mintha saját magunkra költjük. Azt is megállapították már, hogy a legtöbben azokat az ajándékokat preferálják, amelyekbe elég időt és energiát fektetett valaki, nem pedig az óriási, drága darabokat.

Közösségi média karácsonykor?

Sajnos a közösségi média csak rátett egy lapáttal arra az érzésre, hogy valamiből kimaradunk. Sokan élik át ezeket az év ezen szakában. Ez az az érzés, hogy más emberek boldogabbak nálunk, és jobban szórakoznak, mint mi. Ez nagymértékben befolyásolja az önbecsülésünket, irigységet válthat ki belőlünk, esetleg úgy érezzük, valamiből kizártak minket.

Sajnos a közösségi média és a reklámok is ezt segítik elő, mintha egyetlen helyes mód létezne a karácsony megélésére, aminek mindenkinek meg kell felelnie, és ezt legtöbbször már jóval karácsony előtt adagolni kezdik. Ilyenkor érdemes a saját érzéseinkre fókuszálni, lecsökkenteni a közösségi médiával töltött időt, hogy ne kezdjük magunkat másokhoz hasonlítani. Jó, ha hálásak vagyunk, és ne az árcédulákon szereplő összegek miatt aggódjunk.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?