Menü

Partnerhez való túlzott ragaszkodás

A partnerhez való túlzott ragaszkodás leggyakrabban a kapcsolat létrejötte után szokott nehézséget okozni. A párkapcsolat fejlődésének első szakaszát szimbiózisnak nevezzük.

Ekkor a pár érzelmeitől, vágyaitól fűtve szinte összeolvad, nem létezik „te” és „én”, csak a közös „mi”. Ilyenkor feltételek nélkül elfogadják a másikat, nincsenek egyéni különbségeik, az egymás iránti érzelmek elfedik őket. Ezt a differenciálódás szakasza követi, amikor előtérbe kerülnek az egyéni különbségek, az eltérő vélemények. Ezt a hétköznapi nyelvben összecsiszolódásnak nevezzük.

A partnerhez való túlzott ragaszkodás több okból is létrejöhet:

a pár két tagja eltérő szakaszban van; egyikük még a szimbiózisra vágyik, míg a másik differenciálódni, tudatos módon szeretné összehangolni a kapcsolatot,

a ragaszkodó fél nem szeretne kilépni a szimbiózisból, ahol feltétel nélkül elfogadják,

még nem alakult ki a feltétlen bizalom a másik felé, ezért csak a másik fél közelében tudja aggodalmát, bizonytalanságát enyhíteni,

attól való félelem, hogy elhagyják, ha érzelmileg távolabb kerülnek tőle,

rossz családi, koragyerekkori tapasztalatok az elfogadásról.

Azok a személyek, akik túlzottan ragaszkodnak partnerükhöz, sokszor úgy tudják enyhíteni az elhagyástól való félelmüket, ha mindig partnerük közelében vannak, vagy ha mégis távolabb kényszerülnek tőle, úgy érzik a másik ezt azzal a szándékkal teszi, hogy már nem szereti őket.

A túlzott összefonódás félelmet és ellenállást válthat ki a partnerből, mert attól tart elveszíti önmagát, saját céljait, vágyait. Ilyenkor a párkapcsolati működés úgy alakul, hogy a ragaszkodó fél egyre több időt akar tölteni párjával, aki ezt túlzottnak érzi, ezért a megpróbál eltávolodni (pl. baráti találkozások, gyakoribb családlátogatás…stb.). Ez azonban csak tovább növeli félelmét a ragaszkodó párnak, aki ettől még inkább közel akar maradni. Ez az ördögi kör aztán gyakran a kapcsolat ellehetetlenüléséhez és felbomlásához vezet.

A párterápia során legfőképpen a pár egyéni igényeinek felszínre segítése a cél úgy, hogy azt ne érezze sértésnek a másik fél. Ezek mentén legtöbbször előkerülnek olyan hiedelmek, amelyek befolyásolják az illető viselkedését, noha alaptalanok.

Amennyiben ezek a rejtett félelmek hosszú időn át irányítják a párkapcsolat működését, úgy az nehézkessé, görcsössé, feszültté válhat, míg végül a két fél elvárásával ér véget.

Hogyan hat ránk az ősz? Így hangolódhatunk rá az évszakváltásra

Az ősz beköszöntével rövidülnek a nappalok, hűvösebbé válik az idő, és a nyári szabadságok után visszatérünk a megszokott rutinunkhoz. Hogyan alkalmazkodhatunk könnyebben a változásokhoz, és mire érdemes figyelni a hidegebb hónapok előtt?

Amikor véget ér egy barátság – Honnan tudhatjuk, hogy megváltozott a kapcsolat?

Az ismeretségek az évek során átalakulnak – vannak, amelyek szorosabbá válnak, míg mások háttérbe szorulnak. Az eltávolodás legtöbbször fokozatosan történik, így csak később vesszük észre, hogy egy korábban fontos kapcsolat már nem a régi.

Miért visel meg minket az ősz?

Ahogy rövidülnek a nappalok, egyre többen érzik úgy, hogy velük együtt az energiaszintjük és a jókedvük is csökken. Nehezebb reggel felkelni, kevésbé van kedvünk kimozdulni, és még azok a feladatok is fárasztóbbnak tűnhetnek, amelyek nyáron könnyedén mentek. Vajon tényleg csak az esős, hűvös idő tehet róla? Nem feltétlenül.

Így rombolják a bizalmat a megszegett ígéretek

A bizalom a kötődés egyik legfontosabb alapja, ezért különösen fájó, amikor a másik megszegi, amit megígért. Egyetlen csalódás még nem feltétlenül okoz komoly problémát, a sorozatos szószegés azonban idővel meggyengítheti a kapcsolatainkat.

Anhedónia, amikor már az sem okoz örömet, amit korábban szerettünk

Van az a pont, amikor képtelen valaki bárminek is örülni, hiába szerette azt mindaddig. Ennek hátterében anhedónia is állhat.