Partnerhez való túlzott ragaszkodás
- Dátum: 2023.05.21., 17:09
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- elköteleződés, félelem, kötődés, párkapcsolat, psziché, szerelem, terápia, viselkedés
A partnerhez való túlzott ragaszkodás leggyakrabban a kapcsolat létrejötte után szokott nehézséget okozni. A párkapcsolat fejlődésének első szakaszát szimbiózisnak nevezzük.
Ekkor a pár érzelmeitől, vágyaitól fűtve szinte összeolvad, nem létezik „te” és „én”, csak a közös „mi”. Ilyenkor feltételek nélkül elfogadják a másikat, nincsenek egyéni különbségeik, az egymás iránti érzelmek elfedik őket. Ezt a differenciálódás szakasza követi, amikor előtérbe kerülnek az egyéni különbségek, az eltérő vélemények. Ezt a hétköznapi nyelvben összecsiszolódásnak nevezzük.

A partnerhez való túlzott ragaszkodás több okból is létrejöhet:
a pár két tagja eltérő szakaszban van; egyikük még a szimbiózisra vágyik, míg a másik differenciálódni, tudatos módon szeretné összehangolni a kapcsolatot,
a ragaszkodó fél nem szeretne kilépni a szimbiózisból, ahol feltétel nélkül elfogadják,
még nem alakult ki a feltétlen bizalom a másik felé, ezért csak a másik fél közelében tudja aggodalmát, bizonytalanságát enyhíteni,
attól való félelem, hogy elhagyják, ha érzelmileg távolabb kerülnek tőle,
rossz családi, koragyerekkori tapasztalatok az elfogadásról.

Azok a személyek, akik túlzottan ragaszkodnak partnerükhöz, sokszor úgy tudják enyhíteni az elhagyástól való félelmüket, ha mindig partnerük közelében vannak, vagy ha mégis távolabb kényszerülnek tőle, úgy érzik a másik ezt azzal a szándékkal teszi, hogy már nem szereti őket.
A túlzott összefonódás félelmet és ellenállást válthat ki a partnerből, mert attól tart elveszíti önmagát, saját céljait, vágyait. Ilyenkor a párkapcsolati működés úgy alakul, hogy a ragaszkodó fél egyre több időt akar tölteni párjával, aki ezt túlzottnak érzi, ezért a megpróbál eltávolodni (pl. baráti találkozások, gyakoribb családlátogatás…stb.). Ez azonban csak tovább növeli félelmét a ragaszkodó párnak, aki ettől még inkább közel akar maradni. Ez az ördögi kör aztán gyakran a kapcsolat ellehetetlenüléséhez és felbomlásához vezet.
A párterápia során legfőképpen a pár egyéni igényeinek felszínre segítése a cél úgy, hogy azt ne érezze sértésnek a másik fél. Ezek mentén legtöbbször előkerülnek olyan hiedelmek, amelyek befolyásolják az illető viselkedését, noha alaptalanok.

Amennyiben ezek a rejtett félelmek hosszú időn át irányítják a párkapcsolat működését, úgy az nehézkessé, görcsössé, feszültté válhat, míg végül a két fél elvárásával ér véget.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?
Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz
A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.
Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez
Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.
Miért félünk a pókoktól? – Tippek a rettegés legyőzéséhez
A pókoktól való szorongás az egyik leggyakoribb fóbiának számít a világon. Sokan még az apró teremtmények látványától is pánikba esnek, miközben racionálisan tudják, hogy az állat ártalmatlan. Honnan ered azonban ez a zsigeri reakció, és mit tehet az, aki nem akar minden sarokban potenciális veszélyt látni?